A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
MINERVA Makovecz Imre organikus építőművész GONDOLATOK EGY KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN Jól kezdte az 1994-es esztendőt a Honti Galéria Ipolyságon. Az új év kezdetén a képzőművészeti alapiskola tanulói mutatkoztak be legszebb munkáikkal, január 20-án pedig már új tárlatnyitásra került sor. Ezúttal a Makovecz Imre által tervezett sevillai magyar pavilon fotódokumentációs anyagát kínálta a képtár a város és környéke lakosságának. A megnyitón Makovecz Imre is megjelent. Nem egyedül jött, két fiatal munkatársa is elkísérte Ipolyságra. Makoveczék a gimnázium aluájában találkoztak a környék polgármestereivel, építészszakembereivel és az érdeklődő pedagógusokkal, diákokkal. Vitanyitó előadásában Makovecz Imre hangsúlyozta a természet károsodásának okait, következményeit. Rámutatott az emberi nemtörődömségből, hanyagságból származó mérhetetlen károkra és arra: nem vagyunk messze attól az állapottól, hogy ezek a károsodások már visszafordíthatatlan reakcióban jelentkezzenek. A jövőben az építészetnek is jobban össze kell hangolnia a termószetadta lehetőségeket az épületek anyagával, szerkezetével és külalakjával. Az építész egy gyakori példával illusztrálta mondanivalóját az új lakóházak tartozéka a szennyvízcsatorna és az emésztőgödör. Ezt sokan olyan ügyesen építik, hogy az alját kilyukasztják, így a szenny híg része elfolyik. Ezáltal nem kell olyan gyakran tisztítani a tartályt, hiszen a kiürítés ma már tetemes összegbe kerül. Amikor aztán a gödör szilárd anyaggal feltöltődik, elég ha az új gödröt néhány méterrel odébb ássák és meghosszabbítják a csatornát. így a környék lassan teljesen elszappanosodik, feltöltődik fekáliával, no de a föld mindent "eltakar". Ehhez az állapothoz múltunk öröksége is hozzájárul: a helytelen túlkemizált mezőgazdasági termelés: nem csoda hát, hogy ivóvizeink ihatatlanok. Makovecz a feltett kérdésekre a tőle megszokott őszinteséggel válaszolt. Szólt Ipolyság fejlesztésének lehetőségeiről, kiemelte, hogy itt kevesebb a panelház, az új lakónegyedek is még emberi léptékűek. Ezért könnyebb lesz megtartani a város arculatát — az értékes épületeket eredeti alakjukban megőrizni, a kevésbé értékeseken pedig úgy végezni a felújítási munkálatokat, hogy azok összhangban legyenek a környezettel. Jó, hogy a város önkormányzata csak nemrég hagyta jóvá a város történelmi magvát alkotó épületegyüttes külső határait és védett épületeinek jegyzékét. A beszélgetés végén a mondottakat mintegy hangsúlyozta az a videofilm, amely a Makovecz-cég munkáját mutatta be. * Maga a kiállítás a Honti Galéria termeiben volt látható. A magyar pavilonról készült 52 színes felvétel mindenkit lenyűgözött szépségével. A tárlat látogatottságát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 4—4,5 órás várakozási idő kellett a bejutáshoz. A világkiállítás épülete egy 17 m x 50 m nagyságú mesterséges domb (sötét palával fedve), amelyből csak a hét torony emelkedik ki. Tornyok, falak, folyosók, szűk és tágas terek, lépcsők, kapuk, harangok, árnyak és fények... Mindez csakis természetes anyagból kialakítva, felépítve: fából, üvegből, táglából és palából — hagyományos kézműves technikával. Az épület csupa szimbólum: pl. a szűk folyosó, amely kettészeli az épület belsejét a Kelet és Nyugat közelségét jelzi a nyugati szomszéd Ausztria. A középkorban a keresztény országok védőbástyája lett az ország, a pavilon hét tornyában a 14 harang a nándorfehérvári győzelmet hirdeti... Majd a XVI. században ez a védőbástya összeroppant, és következett a 150-éves török megszállás. Az egyesült európai szeregek csak a XVII. század végén szabadították fel Budát, az ország újra talpraállt, de a független magyar állam megalakulására még sokáig kellett várni... Ezek a történelmi felvillanások a technika segítségével vannak közel hozva a látogatókhoz. * A téli napfényt már a szürkeség váltotta fel, amikor leültünk egy kis beszélgetésre a közeli eszpresszóban. Témánk a Makona tervező irodaház tevékenysége, amely az elmúlt 10 év alatt az épületek egész sorát hozta létre: családi házakat, üdülőket, művelődési házakat és templomokat, szállodákat. Több város rekonstrukciós tervét, de falurendezési terveket is készítettek. Sok tervük valósult meg Németországban és Ausztriában, legújabban mi is kezdjük őket felfedezni. Makovecz Imre építészeti szemléletének kialakulásáról és változásáról is beszélt. Nagy hatással voltak rá F. L Wright ír—amerikai és Rudolf Steiner német organikus építészek munkái. Ezeken az alapokon teremtette meg a hazai sajátos építészeti stílust, amely nemzeti és keresztény hagyományokra épülő, a természeti környezethez alázatosan alkalmazkodó, emberi léptékű művészet. Bőven merít a népművészeti motívumokból, Kós Károly erdélyi író és építőművész, valamint Németh László gondolataiból is. Ez az élő építészet egyúttal hadat üzen az euro-amerikai funkcionalista formanyelvnek, amely természetidegen technikai eljárásokat alkalmaz. A sevillai magyar pavilon is bizonyítja, hogy a magyarok magas művészi színvonalon művelik az építészeti szakmát. Csak így alakulhatott ki Makoveczék alkotása és a nézők közötti kommunikatív kapcsolat. Munkájukat az is dicséri, hogy irodájuk nem egészen öt hónap alatt készítette el a terveket, s a tervezők részt vettek a pavilon építésének irányításában is. Az építkezésnél felhasznált anyagok 75—80 százalékát otthonról szállították félkész állapotban. A kivitelezést egy kis csoport — a surjáni mezőgazdasági szövetkezet végezte, idegen (erdélyi) szakmunkások bevonásával. A dolgozók aránylag jól kerestek, az átlagbér óránként 50 márka körül mozgott. Csalogatták is őket a szomszédos cégek legalább hétvégi munkára — de mindhiába. A résztvevők — az Ipoly mindkét oldaláról — elégedetten távoztak a sikeres rendezvényekről. Valami újat, más szemléletet kaptak, és talán el is gondolkoznak majd a látottakonhallottakon. A kiállítás Ipolyságon február 10-ig tartott, Párkányban február 11—24-ig, Zselizen március 15-ig, Léván március 17—31-ig, Losoncon pedig április 4—17-ig nézhetik meg az érdeklődők. DANIS FERENC A HÉT 21
