A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
"A „rekele párducból" MDŕ-es képviselő Fénykorában "Fekete párducként" emlegették. Ez nem is a beceneve, inkább teljesítményének nézőponti pozitív minősítése volt. Grosics a labdával — pontosabban a rongylabdával — egy dorogi grundon ismerkedett meg. Innen vezetett az útja a fővárosba. Előbb a MATEOSZ, majd a "melóscsapat", a Teherfuvar kapuját őrizte. 1950-ben került az akkori idők legjobb klubcsapatába, a Bp. Honvédba. 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte mindig fekete trikójában a magyar kaput. Gazdag játékos-pályafutása után, egy kapusiskola megnyitásán szorgoskodott (kellett is volna nagyon), de az MLSZ nem támogatta az ötletet, mondván, van elég tehetséges kapus Magyarországon. Aztán beigazolódott — szinte minden valamirevaló meccsen —, hogy 1962 óta nincsen megbízható "portása" a magyar nemzeti tizenegynek. Sok fociszakember legszívesebben neki adná a "világ legjobb kapusa" jelzőt (legalábbis a II. világháború után), de nem teheti. A labdarúgó világbajnokságokon nem volt szerencséje. Az 1954-es vb döntőjének harmadik német gólját is többen az ő nyakába "varrják". Itt azonban téved a szakgárda. Azt a vb-ét egyszerűen "fütyörészve" meg kellett volna nyernie — annak a CSAPATNAK. Az 1958-as vb-én, a sorsdöntő walesiek elleni összecsapáson (kétszer mérkőztek meg a kezdőcsoportban), Sárosi László balhátvéd felé dobta a labdát, nagyon rosszul kiszámítva, és ekkor csapott le a "walesi bárd". Persze, ha tovább is jutottak volna a csoportból Grosicsék, akkor összekerültek volna a brazilokkal, akik ekkor szerezték első mundiál elsőségüket. Az 1962-es vb-én viszont "elszórakozott" Scherer erőtlen lövésén. És ez az a mozzanat, ami rontja Grosics Gyula másfél évtizedes helytállását a fehér gerendák közt. A csehszlovákok nyolcasa két méteres lesen vette át a labdát, a 16-os csücskén (nekem megvan az erről készült filmanyag, bárki megtekintheti), és ekkor emelte fel a kezét Grosics tiltakozólag, a partjelző felé fordulva. (A taccsbíró a bolgár Rumancsev volt.) A bíró sem jelzett, és Scherer a kapu felé rúgta a labdát, elég nehéz szögből. Ha Grosics csak a labdára összpontosít, könnyedén hárítja azt. A lövésből gól lett, és mint tudjuk, ez az egyetlen találat ütötte el azt a kitűnő magyar válogatottat (én 2. Aranycsapatnak is nevezem) a világbajnoki reményektől. Viszont — és ezt nem elég sokszor hangsúlyozni, hogy az orosz Latyisev ennél az akciónál — pedig nem is állt olyan messze — súlyos hibát követett el. Aztán nem adta meg Tichy bombagólját! A csehszlovák sportsajtó mélyen hallgatott ezekről az epizódokról. Az akkori (és a későbbi is) filmhíradó mindössze 40 (!) másodpercet szentelt e 90 percnek. Scherer góljánál is, annak utolsó fázisát (a lövés után) mutatja be. Grosics Gyula aztán Grosics búcsúja... 1962-ben a Jugoszlávia elleni mérkőzésen átadja a kapus tisztségét Szentmihályinak a mérkőzést követően — az öltözőbe menet, rá is förmedt Latyisevre: "Ti ruszki prostituált"! A habzó szájú magyar kapuvédőt Sipos Feri és Sándor "Csikar", csak nagy nehezen tudták eltuszkolni az orosz bíró mellől. Abban az időben, a szocialista országok között létezett egy "titkos felfogás" (amely aztán be is idegződött), miszerint egymást támogatni szükséges a nagy világversenyeken. És ezen belül a Szovjetunió élvezte az elsőséget. A második helyen az NDK, a harmadikon Csehszlovákia, a negyediken Bulgária és Románia sportolói élvezhették a testvéri jószándékot. A sor végén Lengyelország és Magyarország sportolói kullogtak. Példának okáért megemlítem az 1981-es vb selejtezőt a szovjetek ellen (Pozsonyban 1:1). Inkább a szovjeteknél volt többet a labda, nehogy a csehszlovákok esetleg öngólt rúgjanak. Vagy hokiban a 0:0-at (szintén a szovjetek ellen), ami elegendő volt az ezüstérem megszerzéséhez. Kissé más téma, de nagyon is idevág az 1972-es olimpián lejátszott magyar—szovjet vízilabda találkozó (3:3), ahol a román bíró a döntetlennel megverette a magyar csapatot. Na és ha úgy hozta a sors, hogy egy vb-én két szocialista ország fiai találkoztak, akkor mindig az esett ki, amely nem tartozott a nagy szláv közösséghez. így volt ez Chilében is. Itt is a "szláv felfogás" szerint alakultak a dolgok. Ezt Latyisev bíró és Rumancsev taccsbíró jól elintézték. Egyszerűen képtelenség két ekkora döbbenetes hibát elkövetni a magyar csapat kárára. Grosics Gyula 1962 őszén búcsúzott a címeres meztől (hat percig védett) a jugoszlávok elleni (32 éve nem nyertek eddig a magyarok ellen) mérkőzésen (0:1). Még abban az évben kiadták a könyvét is, "így láttam a kapuból" címmel. A szerencse jelentős mértékben közrejátszott abban, hogy Grosics Gyula — a magyar foci hasznára — igazi helyre, a kapuba került. 1941 őszén Esztergomba járt iskolába, és a "sulicsapatban" jobbszélsőt játszott. Természetesen mint minden dorogi srác, ő is folyton-folyvást a Dorogi AC "ászai" körül forgolódott. Sorsdöntő meccsre indult a legénység Komáromba, de hiányzott Papp kapus sérülése miatt. Nem tudni, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de elég annyi, hogy Pfluger Dezső a dorogiak centere odaszólt Grosicsnak: — Nem volna kedved Komáromba jönni? Persze, hogy volt. Lecsapta kerékpárját és már ugrott is fel a teherautóra az akkor 15 éves Grosics Gyuszi. Eleinte azt hitte, hogy csak nézőként viszik Komáromba. S ha csak egy picit is sejti, hogy milyen szerepkört szánnak neki, lehet meggondolja az utazást. Komárom felé menet még Pfluger a vállára csapott, és egy odavetett mondattal elindította a legnagyobb magyar kapuskarriert: — Ha nincs Papp, jó lesz egy ministráns is... 1959-ben a belgrádi Hadsereg stadionban nagyon forró légkörben, 4:2-re győzött a magyar tizenegy. Grosics ebben az időben már a Tatabánya színeiben védett. A II. félidőben a balszélső Koszics lövése a lába között jutott a hálóba. Tipikus potyagól volt. A keddi tatabányai edzésen örömmel fogadta társai gratulációit. Maga is derült a kellemetlen gól miatti csipkelődéseken. Aztán öltözködni kezdett a társaság. Grosics a tréningzsákjából legelőször egy női nejlon kötényt húzott elő. Peller a csapat balfedezete a nagy derültség közepette megjegyezte: — Gyuszi, ez a csapat ajándéka a belgrádi szereplésed emlékére. A legközelebbi meccs előtt tedd magad elé, és akkor a labda nem csúszhat át a lábad között. 1961-ben az Egyesült Arab Köztársaságban szerepelt a Baróti-féle együttes. A játékosok élénken figyelték a fővárosi piaci életet. Éppen egy lepényárus mellett kullogtak és bámulták a piramisszerűen feltomyosított falánkságokat. Az árus légycsapójával a kezében kegyetlenül öldöste a portékájára csapatostól "landoló" legyeket, amitől egyegy lepény megismerkedett az anyafölddel is. Aztán kabátja ujjával akkurátusán megtisztította azokat. Az effajta "ínyencséghez" nem szokott magyarok undorodva fordultak el. Grosics azonban nem zavartatta magát, és halkan megjegyezte: — Szép kis higiénia, ez az arab nem gondol arra, hogy piszkos lehet a kabátujja? A "Fekete párduc" is elszakadt a focitól. Divatáruüzlete van és számos jó nevű olimpikonnal (Gyarmati Dezső, Balczó András) az MDF oldalán tevékenykedik. BABIÁK LÁSZLÓ V s