A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
mint a fóka". Ennek ellenére reménykeltő kilátásaid voltak? — Állás után kellett néznem, de csak képzőművészettel kapcsolatos munkát voltam hajlandó végezni. Majdnem a budapesti textilgyárban kötöttem ki, de azután inkább — pár munkámmal a tarsolyomban — beállítottam a Hollóházi Porcelánhoz. Ez 1985-ben történt. Nagyon jó barátságba kerültem Osztényi Leanderrel, Karloyy Varyban ismerkedtem meg a tevékenységével, és megtanultam tőle a porcelánfestés technikáját. Ezekre az alapokra "épitkeztem" Hollóházán. Nagyon tetszett ez a munka, és állítólag az én munkáim is tetszettek, mégis egy igazgatóváltás során problémáim adódtak, ezért csendesen odébbálltam... — Hollóházán közelebbi kapcsolatba kerültél Szász Endre világhírű művésszel? — Néhányszor találkoztam vele, elbeszélgettünk a kiállításokon is, dedikált nekem néhány könyvet, katalógust, de a munkafolyamatok során nem működtünk együtt. — Ezután merre folytattad az utadat? — Először Budapesten készítettem különféle grafikai és reklámdolgokat, majd elmentem tanítani. Lehetőségem nyílt a továbbtanulásra is, és 1990-ben — magyar állampolgárként— rajztanári diplomát szereztem Szegeden. Tanítottam, tanultam, és közben alkottam, amit hosszú távon nem lehetett összeegyeztetni. Abbahagytam a tanítást, hogy több időm maradjon az alkotómunkára. Szentkúton (Győr megyében) vettem egy parasztházikót, itt élek a feleségemmel és a kislányommal, Szilviával. — Időközben hol állították ki a műveidet? , — Csallóközaranyoson, Gútán, Ógyallán, Rév-Komáromban, Budapesten, Nagykállón, Nagydoboson, Sárváron, Táborfalván, Mocsán, Tatán, Győrben és Pozsonyban volt önálló kiállításom — némelyik helységben több alkalommal is. Nem szeretnék rangsorolni a helyszínek között; ugyanis számomra mindegyik kiállítás egyformán fontos. — Mennyire fontos a "szakma" véleménye? — Bárkit meghallgatok, de igazából csak a hozzáértők véleménye számít. De nem csak a legtehetségesebbektől lehet tanulni. Gyakran a kevésbé tehetségesek hibáiból okulok leginkább. Ám minden alkotónak a saját útján kell haladni! — Ezen az úton kik boldogulnak könnyebben: az őstehetségek vagy inkább a képzett szakirányú végzettséggel rendelkező művészek? — Ez egy kétélű dolog. A képzett alkotók egy zárt, bűvös kört alkotnak, és anyagilag jobban boldogulnak, mint a "papír" nélküli társaik. De a művészettörténészek a megmondhatói, hogy az évszázadok során mindig az őstehetségek vitték a prímet, maradandóbbat, értékállóbbat alkottak. — Műveid a természethez való kötődésedet tükrözik — nyugalmat, harmóniát árasztanak. — Igyekszem azt a harmóniát nyújtani, ami sajnos, hiányzik a mindennapi életünkből. Az emberek nem találják önmagukat, helyüket a világban, életük értelmét. Lelkiviláguk sivár, hiányoznak a belső értékek, csak rohannak... Mindent, így a természetet is uralni akarják. Az építés helyett rombolnak, és ez helytelen út! A boldogsághoz, harmóniához egészséges életfelfogás, több szeretet, megértés, a természet iránti alázat szükséges. Én az ember nagyságát nem a rombolásán, hanem az alkotásán keresztül mérem le. A nagy rohanás közben be kell térni egy kiállításra, egy színházi előadásra, el kell olvasni egy szép verset stb., mert művészet nélkül lehet ugyan élni, de minek...? — Akvarellek, linók, ceruzarajzok, textíliák, porcelánalkotások — valójában melyik technika áll legközelebb hozzád? — Igyekszem minél többféle technikát kipróbálni, mert a keresgélés, a változatosság előbbre visz. Általa nő az anyagismeretem. A téma szerint ösztönösen érzem, hogy milyen technika lenne a legmegfelelőbb. Egyébként sajátos "ízű” alkotásokra törekszem, és nem számít, ha megpróbálnak beskatulyázní valamilyen izmusba, stílusba. A divattal sem kell törődni, a belső késztetés a fontos! — Számodra mi jelenti egy-egy mű szépségét? — A hétköznapokban megszokott, elfogadott csillogó szépség is lehet giccs. Számomra a szépség érdekességet és belső tartalmat jelent. Hiszen egy szürrealista alkotás akár undorítónak, borzasztónak is tűnhet, de számomra "szép", ha érdekes. Egyébként a műveket fölösleges agyonmagyarázni, mert azokat az alkotók ösztönösen hozták-hozzák létre. A magyarázat helyett inkább azok az érzések fontosak, amit a mű egy-egy szemlélőjében kivált, elgondolkodtat. — A képzőművészet mellett jut időd másféle hobbira? — Mivel az alkotás számomra munka és kikapcsolódás egyúttal, ezért talán nincs is szükségem másféle hobbira. De szívesen utazgatom kerékpáron — ismerkedem az emberekkel, szemlélődöm, miközben újabb és újabb információk, hatások érnek. Ám ez is összefügg a későbbi alkotással... MISKÓ ILDIKÓ Balról jobbra: Jakab István, a kuratórium tagja, Turczel Lajos alapítványtevő, az Alapítvány tiszteletbeli és örökös elnöke, valamint Zaiabai Zsigmond a' kuratórium ügyvezető elnöke Diákbuzdítás Átadták a Szenczi Molnár Albert Alapítvány díjait December közepén került sor a Komenský Egyetem Magyar Tanszékén a Szenczi Molnár Albert Alapítvány díjainak ünnepélyes átadására. A díjat még 1990-ben alapította Turczel Lajos, aki a mostani díjátadáson is jelen volt. 1992-ben jó tanulmányi eredményeiért 38 hallgató kapott díjat, 1993-ban a kuratórium úgy döntött, hogy a jutalmakat két kategóriában osztja ki. Nemcsak a legjobb tanulmányi eredményeket elért diákok kaptak pénzjutalmat (összesen húszán), öt hallgató értékes nyelvkutatási munkájával szerezte meg a kitüntetést. A kuratórium ügyvezető elnöke, Zaiabai Zsigmond elmondta: jövőre felújítják a diákok tudományos diákköri tevékenységét, s az Alapítvány díjainak odaítélésekor főleg erre helyezik majd a hangsúlyt. Az alapítványtevő, Turczel Lajos rögtönzött beszédében üdvözölte a jutalmak differenciálódását, s különféle múltbeli példák felsorolásával buzdította a diákokat a tudományos munkára. Az Alapítvány az alapösszeg évi kamatának 50 %-át köteles a diákoknak kifizetni. A fennmaradó részt egyéb célokra is felhasználhatja. 1992-ben pl. tanároknak, túdományos munkatársaknak külföldi konferenciákon való részvételéhez járultak hozzá bizonyos összeggel, ezenkívül hazai magyar kulturális intézményeket is támogattak anyagilag. A kuratórium legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy szlovákiai magyar írókat, tudósokat is jutalomban részesítenek majd, egy-egy kiemelkedő munkájukért. (melaj) Fotó: Prikler A HÉT 1
