A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-07 / 2. szám

mint a fóka". Ennek ellenére re­ménykeltő kilátásaid voltak? — Állás után kellett néznem, de csak képzőművészettel kapcsola­tos munkát voltam hajlandó végez­ni. Majdnem a budapesti textilgyár­ban kötöttem ki, de azután inkább — pár munkámmal a tarsolyomban — beállítottam a Hollóházi Porce­lánhoz. Ez 1985-ben történt. Na­gyon jó barátságba kerültem Osz­­tényi Leanderrel, Karloyy Varyban ismerkedtem meg a tevékenységé­vel, és megtanultam tőle a porce­lánfestés technikáját. Ezekre az alapokra "épitkeztem" Hollóházán. Nagyon tetszett ez a munka, és állítólag az én munkáim is tetszet­tek, mégis egy igazgatóváltás so­rán problémáim adódtak, ezért csendesen odébbálltam... — Hollóházán közelebbi kapcso­latba kerültél Szász Endre világhírű művésszel? — Néhányszor találkoztam vele, elbeszélgettünk a kiállításokon is, dedikált nekem néhány könyvet, katalógust, de a munkafolyamatok során nem működtünk együtt. — Ezután merre folytattad az utadat? — Először Budapesten készítet­tem különféle grafikai és reklám­dolgokat, majd elmentem tanítani. Lehetőségem nyílt a továbbtanu­lásra is, és 1990-ben — magyar állampolgárként— rajztanári dip­lomát szereztem Szegeden. Taní­tottam, tanultam, és közben alkot­tam, amit hosszú távon nem lehe­tett összeegyeztetni. Abbahagytam a tanítást, hogy több időm maradjon az alkotómunkára. Szentkúton (Győr megyében) vettem egy pa­rasztházikót, itt élek a feleségem­mel és a kislányommal, Szilviával. — Időközben hol állították ki a műveidet? , — Csallóközaranyoson, Gútán, Ógyallán, Rév-Komáromban, Bu­dapesten, Nagykállón, Nagydobo­son, Sárváron, Táborfalván, Mo­­csán, Tatán, Győrben és Pozsony­ban volt önálló kiállításom — némelyik helységben több alkalom­mal is. Nem szeretnék rangsorolni a helyszínek között; ugyanis szá­momra mindegyik kiállítás egyfor­mán fontos. — Mennyire fontos a "szakma" véleménye? — Bárkit meghallgatok, de iga­zából csak a hozzáértők vélemé­nye számít. De nem csak a legtehetségesebbektől lehet tanul­ni. Gyakran a kevésbé tehetsége­sek hibáiból okulok leginkább. Ám minden alkotónak a saját útján kell haladni! — Ezen az úton kik boldogulnak könnyebben: az őstehetségek vagy inkább a képzett szakirányú vég­zettséggel rendelkező művészek? — Ez egy kétélű dolog. A képzett alkotók egy zárt, bűvös kört alkot­nak, és anyagilag jobban boldogul­nak, mint a "papír" nélküli társaik. De a művészettörténészek a meg­mondhatói, hogy az évszázadok során mindig az őstehetségek vit­ték a prímet, maradandóbbat, ér­tékállóbbat alkottak. — Műveid a természethez való kötődésedet tükrözik — nyugalmat, harmóniát árasztanak. — Igyekszem azt a harmóniát nyújtani, ami sajnos, hiányzik a mindennapi életünkből. Az embe­rek nem találják önmagukat, helyü­ket a világban, életük értelmét. Lelkiviláguk sivár, hiányoznak a belső értékek, csak rohannak... Mindent, így a természetet is uralni akarják. Az építés helyett rombol­nak, és ez helytelen út! A boldog­sághoz, harmóniához egészséges életfelfogás, több szeretet, megér­tés, a természet iránti alázat szük­séges. Én az ember nagyságát nem a rombolásán, hanem az alkotásán keresztül mérem le. A nagy rohanás közben be kell térni egy kiállításra, egy színházi előa­dásra, el kell olvasni egy szép verset stb., mert művészet nélkül lehet ugyan élni, de minek...? — Akvarellek, linók, ceruzaraj­zok, textíliák, porcelánalkotások — valójában melyik technika áll leg­közelebb hozzád? — Igyekszem minél többféle technikát kipróbálni, mert a keres­gélés, a változatosság előbbre visz. Általa nő az anyagismeretem. A téma szerint ösztönösen érzem, hogy milyen technika lenne a legmegfelelőbb. Egyébként sajátos "ízű” alkotásokra törekszem, és nem számít, ha megpróbálnak beskatulyázní valamilyen izmusba, stílusba. A divattal sem kell törődni, a belső késztetés a fontos! — Számodra mi jelenti egy-egy mű szépségét? — A hétköznapokban megszo­kott, elfogadott csillogó szépség is lehet giccs. Számomra a szépség érdekességet és belső tartalmat jelent. Hiszen egy szürrealista al­kotás akár undorítónak, borzasztó­nak is tűnhet, de számomra "szép", ha érdekes. Egyébként a műveket fölösleges agyonmagyarázni, mert azokat az alkotók ösztönösen hoz­­ták-hozzák létre. A magyarázat helyett inkább azok az érzések fontosak, amit a mű egy-egy szem­lélőjében kivált, elgondolkodtat. — A képzőművészet mellett jut időd másféle hobbira? — Mivel az alkotás számomra munka és kikapcsolódás egyúttal, ezért talán nincs is szükségem másféle hobbira. De szívesen utaz­gatom kerékpáron — ismerkedem az emberekkel, szemlélődöm, mi­közben újabb és újabb információk, hatások érnek. Ám ez is összefügg a későbbi alkotással... MISKÓ ILDIKÓ Balról jobbra: Jakab István, a kuratórium tagja, Turczel Lajos alapítványtevő, az Alapítvány tisztelet­beli és örökös elnöke, valamint Zaiabai Zsigmond a' kuratórium ügyvezető elnöke Diákbuzdítás Átadták a Szenczi Molnár Albert Alapítvány díjait December közepén került sor a Komenský Egyetem Magyar Tanszékén a Szenczi Molnár Albert Alapítvány díjainak ünnepélyes átadá­sára. A díjat még 1990-ben alapította Turczel Lajos, aki a mostani díjátadáson is jelen volt. 1992-ben jó tanulmányi eredményeiért 38 hallgató kapott díjat, 1993-ban a kuratórium úgy döntött, hogy a jutalmakat két kategóriában osztja ki. Nemcsak a legjobb tanulmányi eredményeket elért diákok kaptak pénzjutalmat (összesen húszán), öt hallgató értékes nyelv­kutatási munkájával szerezte meg a kitüntetést. A kuratórium ügyvezető elnöke, Zaiabai Zsigmond elmondta: jövőre felújítják a diákok tudományos diákköri tevékenységét, s az Alapítvány díjainak odaítélésekor főleg erre helyezik majd a hangsúlyt. Az alapítványtevő, Turczel Lajos rögtönzött beszédében üdvözölte a jutalmak differenciálódását, s különféle múltbeli példák felsorolásával buzdította a diákokat a tudományos munkára. Az Alapítvány az alapösszeg évi kamatának 50 %-át köteles a diákoknak kifizetni. A fennmaradó részt egyéb célokra is felhasznál­hatja. 1992-ben pl. tanároknak, túdományos munkatársaknak külföldi konferenciákon való részvételéhez járultak hozzá bizonyos összeg­gel, ezenkívül hazai magyar kulturális intéz­ményeket is támogattak anyagilag. A kuratórium legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy szlovákiai magyar írókat, tudósokat is jutalomban részesítenek majd, egy-egy kiemel­kedő munkájukért. (melaj) Fotó: Prikler A HÉT 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom