A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
ÉVFORDULÓ Bem tábornok felvidéki kapcsolatai A múlt esztendő végén, Buda egyik jó hangzású — Angelika —, csendes presszójában beszélgettem dr. Selmeczi Elek művelődéstörténésszel készülő könyvéről, amelynek a "Királyi föld" címet adta. Egyelőre annyit tudhattam meg a könyvről, hogy a történelmi Felvidék, tehát Szlovákia déli részének történelmét tárja majd fel. Ám, amikor Bem tábornok születésének 200. évfordulójáról és felvidéki kapcsolatairól esett szó, Selmeczi Elek nem zárkózott el attól, hogy egy részletet bocsásson rendelkezésünkre a könyvéből, (mote) Selmeczi Elek Királyi föld (részlet) Az emigráns Bem 1833—34-es portugáliai és spanyolországi szervezkedése kudarcba fulladt. Innen telepedik át Párizsba, ahol 1835. március 15-én egyik megalapítója lesz a Towarzystwo Politechniczne Polskié (Lengyel Politechnikai Társaság) nevű szervezetnek. A szervezkedés védnöke a Párizsban élő Czartoryski herceg, aki még évtizedekig minden szabadságmozgalomnak legfőbb anyagi és szellemi támogatója. (A szabadságharc bukása után Kossuth, Teleki és mások is patronust találtak benne.) Bem Párizsban történészi, pedagógiai tevékenységet folytat, de mindvégig számít azokra a nemzetközi konfliktusokra, amelyekhez csatlakozva majd megvalósíthatja oroszellenes terveit. 1846-ban Bem úgy látja, hogy elérkezett a lengyel forradalom kirobbantásának ideje. Eredeti elképzeléseit éppen Czartoryski módosítja, aki elengedhetetlennek tartja a közép-európai szlávok és a magyarok kibékítését — Ausztria ellen. 1848 a forradalmak éve, a Népek Tavasza. Párizsban februárban tör ki a forradalom. Bem a lengyel célok érdekében Londonba utazik, az angol kormány azonban elutasítja elképzeléseit. Májusban már ismét Párizsban van, ezúttal Cavaignac hadügyminisztert próbálja meggyőzni az orosz— porosz—osztrák szövetség veszélyéről. Bem terve: a lengyel emigráció galíciai összpontosítása, s innen kiindulva kell kirobbantani a lengyel felkelést. Az egész katonai akció bázisa az akkori Felső-Magyarország! Vagyis a Felvidék. Bem tervét, amelyet a magyarországi forradalomra építve dolgozott ki, Cavaignac elutasítja. Bem azonban nem hátrál meg. Úgyszólván minden anyagi bázis nélkül augusztusban Galíciába utazik. Ismét csalódik, a galíciai körülmények kedvezőtlenek. Ekkor már az Európa-szerte szétszórt lengyel emigráció úton van Magyarországra. Bem szeptember második felében részletesen ismerteti a felállí12 A HÉT tandó lengyel—szláv légió tervét Wladislaw Zamoyski gróffal, akinek Lublón van a magyarországi birtoka. (A Zamoyski család 1944-ig élt az ugyancsak tulajdonukban lévő lublói vár alatti, a faluban lévő kastélyban.) Bem utazásait némi homály fedi. Egyes források szerint időközben Londonba is elmegy. Október elején mindenképpen Galíciában kell tartózkodnia, ugyanis október 5-én jelenik meg Lembergben "Magyarok és lengyelek Európa mai helyzetében" című kiáltványa. Október 6-án Bécsben kitör a forradalom, a fegyveres erők parancsnokául megválasztják azt a Messenhauser Vencelt, aki korábban az egyik galíciai helyőrség tisztje volt. A bécsi eseményeket megelőzően a magyar hadsereg a Nyitra megyei Bockón született Móga János altábornagy vezetésével szeptember 29-én megveri Jellaöic bán horvát hadseregét. Móga, akit történetíróink erősen alábecsülnek, valójában kitűnő katona. Erről a napóleoni háborúkban — különösen a wagrami csatában, ahol életveszélyesen meg is sebesült — tanúsított helytállása a bizonyíték. A Pozsonyig visszavonuló Jellaóió október elején ellentámadásra készül, amikor 6-án vagy 7-én megérkezik a bécsi forradalom híre. Jellaöic nyomban megváltoztatja haditervét, csapatait Bécs felé irányítja. Móga időközben lassan nyomul utána, hiszen be kell várnia Perczel és Görgey alakulatainak csatlakozását is. Csányi László, a Feldunai Hadtest kormánybiztosa báró Luzsénszky Pál kormánybiztost és Perczel Miklós őrnagyot Bécsbe küldi azzal a megbízással, hogy a bécsi forradalmárok parancsnoksága, Bécs város vezetősége hivatalosan hívja be az osztrák határt önkényesen átlépni nem akaró magyar hadsereget. Bem útja Bécsbe máig is tisztázatlan. Pulszky szerint a tábornokot Szirmay Pál Sáros megyei képviselő szólította fel, hogy lépjen magyar szolgálatba. Más forrásból úgy tudjuk, hogy a bécsi Reichstag lengyel származású elnöke hívta meg a Hainburgba megérkező Bemet. Mindenesetre október 14-én már falragaszok adják a bécsi lakosság tudomására, hogy Bem a fővárosban van és résztvesz a város védelmében. A bécsi forradalmi alakulatokat Windisch-Grätz herceg véres utcai harcban, lényegében az október 28-i rohammal végleg legyűri. Bem mindvégig kitart, meg is sebesül. Éjfélkor még megvacsorázik tisztjei körében, s ekkor közli velük, hogy Magyarországra megy. A vacsoraasztaltól indul Szontágh Pál nógrádi földbirtokos bécsi lakására. Szontágh ezidőben a magyar külügyminisztérium tisztviselője az osztrák fővárosban. Egyébként Madách Imre legszűkebb baráti köréhez tartozik, majd évekkel később Madách róla mintázza meg Az ember tragédiájában Lucifer alakját. Szontágh lakásán Bem sebét bekötözik, a tábornok itt átöltözik, s megkapja a kancelláriából szerzett útlevelet. Szontágh fiakkert is szerez neki, s ekkor veszi el Bemtől a cilinderes polgári öltözékhez nem illő kardot, amit aztán bedob a Hofburg istállóinak egyik ablakán. A kardot évek múlva itt találják meg. Bem október 29-én megérkezik Pozsonyba, ahol rövidesen találkozik Kossuthtal. Kossuth először Guyon mellé rendeli. Természetesen ez csak átmeneti elhelyezés. Bem november 8-án Pestre érkezik, ahol az István főherceg Szállóban kap lakást. Itt kezdődnek meg a magyar forradalomra nézve sorsdöntőnek is nevezhető háromoldalú tárgyalások a magyar kormány, a szerveződőben lévő lengyel légió tisztjei és Bem között. Kossuth felismeri a lengyelek jelenlétében rejlő veszélyt: "Nem fogja-e a lengyel sas és a lengyel egyenruha Magyarországra zúdítani a cár seregét?" Bem egyetérthetett Kossuthtal, hiszen ellenzi az önálló, nemzeti egyenruhában harcoló lengyel légió felállítását. A vita odáig fajul, hogy az egyik fiatal lengyel tiszt (Franciszek Ksawery Kolodziejski) rálő Bemre. A golyó szerencsére csak súrolja a tábornok arcát. Kossuth rögtönítélő bíróság elé akarja állítani a merénylőt. Ez azonban nem egyezik Bem erkölcsi világképével, ő a fiatal lengyel felmentését kéri. Bem útja innen már Erdélybe vezet. B e m Kétszáz éve (1794. március 14.) Tanúmban, Galíciában született Item József a híres hadvezér, szabadsághős, magyar honvédtábornok, az 1830—31-1 lengyel felkelés egyik vezetője. Az osztrolcnkai csatában, mint a tüzérség irányítója szerzett hírnevet. A felkelés leverése után Párizsban élt. Az 1848-ban Európa-szerte kitört szabadságharcokban elsőrendű szerepet vitt. Októberben Bécsbcn termett, és a forradalmi Bécset védte a császári csapatok ellen. A bécsi forradalom bukása után Pozsonyban Kossuthnak ajánlotta fel szolgálatát. Kossuth már novemberben kinevezte az erdélyi magyar csapatok parancsnokává. Az erdélyi hadjárat idején nagy sikereket ért el, győzelmet győzelemre halmozott. Katonái babonás tisztelettel ragaszkodtak hozzá. Petőfi szinte atyjaként szerette, és számos versben őrizte meg emlékét: A szabadságharc lovagjai Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez." (Petőfi Sándor) Hej, a széprefestett, gyöngyszemekkel tűzdelt legendák azt regélik, hogy a Kis-Kárpátok lankáin meghúzódó és virágzó szőlőskerteket még a rómaiak telepítették. Jég verte, fagy és aszály sújtotta a vidéket, kipusztultak az égigéró fák, de a szőlő megmaradt mind a mai napig. Ám kanyarodjunk vissza a rég múltba, amikor még állott Palm uram — jeles pozsonyi cívis — mutatós présháza, amelyet a hozzá tartozó szőlővel apjától örökölt. Palm úr, a borosgazda ezúttal nem családja vagy rokonai fogadására mozgósította embereit, hanem szigorú titoktartás mellett jeles vendégeket vártak. A rokon Pulszky Ferenc kérte a gazdát szívességre, és egyúttal megnevezte a várható vendégeket, valamint a titkos tanácskozás időpontját is megadta, ami november havának első szerdájára esett. Talán még annyit el kell árulnunk, hogy 1848-at írtak a naptárak. Az alkonyban elsőnek egy zártfedelü hintó érkezett, amelyből Kossuth, Csányi és Görgey lépett a vendéglátók elé. Pulszky és a házigazda jelent meg a vendégek fogadására. A vendégek még a présház feljárója elé sem értek, amikor kocsizörgés zaja törte meg a csendet, és néhány pillanat múlva feltűnt egy katonai lovaskocsi, amelynek hátsó bakjáról Guyon tábornok és kísérője Erdősi Imre, tábori lelkész ugrott az avarra. Barátságosan üdvözölték az újonnan érkezőket, ám a parolázások elárulták a katonás magatartást. Még jószerével helyet sem foglaltak a fűtött szobában, amikor a szúrós tekintetű, bodor hajú Görgey megszólalt: — Elnök úr, uraim, ismerik véleményemet, én a lengyelekben nem bízom, aminthogy a magyar lelkesedés sem egyéb egy kis szalmalángnál. Ezt az elnök úr is észrevehette volna már — az utolsó mondatokat halkan, de annál nagyobb indulattal mondta, és Kossuth szemébe nézett. Mély csönd fogadta Görgey kemény szavait:
