A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
KRONIKA Te/epüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN -SÚLY (Horný Bar) Nevével először egy 1237-ből származó oklevélben találkozunk Seul alakban. Nevének további megjelenési formái: 1423-ban Possessio r^galis Seul, 1773- ban Süüly, 1948-ban Sulany. 1423-ban pozsonyi várbirtok, majd 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi várkapitány birtokába kerül. E században birtokos még itt a Bittó-család is. Az 1553. évi portális összeírásban Bávonyi Mihály és Angyal Márton 4—4 portával szerepel, de a század második felében birtokos még itt a Süly-család is. A XVII. században legnagyobb birtokosok itt a Maholányiak. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné itteni birtokát átengedi Unger Sámuelnek. Majd a Zichyeké, ezután pedig az Ullmann család birtoka. A század elején özv. Batthyány Józsefnének volt itt nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 34 házzal és 251 lakossal szerepel. Hajdanán várkastélya is volt a falunak, de hogy ki és mikor építtette, sajnos, nem tudjuk; azt viszont igen, hogy e várkastély a későbbiekben kolostor lett, e században gabonaraktárnak használták. Római katolikus temploma gótikus stílusban a XIV. században épült, a XVIII. században barokk stílusban átalakították. A kastély kései reneszánsz stílusban épült, valószínűleg a XVII. században. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 250 247 98,80 1921 239 239 100,00 1941 372 372 100,00 (1960-ban a községet közigazgatásilag Felbárhoz csatolták.) SZAP (Sáp) A Duna-menti község nevét először egy 1255-ből származó oklevél említi Zap alakban. Nevének további megjelenési formái: 1289-ben Inferior Zopi, ill. Superior Zopy, 1468-ban Kis Zap, Kyssaap, 1473- ban Dyeneszap a.n. Kyszap, 1486-ban Naghzap et Felsewzap, 1493-ban Nemeszap, 1495-ben Nagzaap a.n. Alsozaap, 1786-ban Sap, 1948-ban Palkovičovo, 1990-ben Sap. Az 1455. évi oklevélben pozsonyi várbirtokként szerepel, melyből Zapi Pousa fia Botó két birtokrészt elfoglalt. 1289-ben két Szap is szerepel Alsó- és Felső- jelzőkkel, s mindkettőnek Zaapi János volt a földesura. Az 1473. évi oklevélben egy erőszakos foglalás következtében támadt perben szerepel, ebben az időben a Dóczyak az urai, 1800-tól pedig a Héderváryak. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 75 házzal és 522 lakossal szerepel. 1850-ben árvíz, 1863- ban tűzvész pusztította el a község nagy részét. A község református klasszicista stílusú temploma a XVIII. század végéből való, 1885-ben átépítették. DUNASZERDAHELYI JÁRÁS A község területe 1255 ha, lakóinak száma 585, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 321, ev. ref. 192, egyéb 72. A falu polgármestere Bartal Imre, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bartalos Béla. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 614 612 99,67 1921 638 637 99,84 1941 661 651 98,49 1970 637 616 96,70 1980 624 595 95,35 1991 585 570 97,44 SZÁSZ (Lehnice) Nevét először egy 1239-ben kelt oklevél említi Zaz-Waros alakban mint a pozsonyi vár tartozékát. Nevének további megjelenési formái: 1254-ben Sas, 1287-ben Zaz, illetve Zaaz, 1317-ben Superior et Inferior Zaz, 1354-ben Alzas, Fylzas, 1437-ben Kezepzaz, 1462-ben Wyzaz, 1467-ben Kyszaz, 1511-ben Naghzaz, 1927-ben Sása. 1317-ben Szászi Pongrácznak van itt nagyobb birtoka; az okirat két Szász községet említ Alsó- és Felső- jelzőkkel, a két község a XVIII. század végén egyesült. A község északnyugati részét ma is Felszásznak, délkeleti részét pedig Alszásznak nevezik. 1353-ban I. Lajos király a helység határait a Szászi-család számára megjáratja. 1394-ben az Olgyaicsalád a község legnagyobb birtokosa. A XVIII. és a XIX. században a Bacsák-, a Majláth-, a Petrikovich- és a Petőcz-családok birtokosok itt. A század elején Bacsák Istvánnak és Pálnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 41 házzal és 298 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 281 269 95,73 1921 385 319 82,86 1930 342 316 92,40 (1940-ben a községet egyesítették Kisléggel és Nagyléggel Lég néven.) SZENTMIHÁLYFA (Michal na Ostrove) Nevével először egy 1337-ben kelt oklevélben találkozunk Zentmihal alakban. Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Sz. Mihályfa, 1927-ben Svätý Michal, 1960-ban Michal na Ostrove. Első oklevelesen igazolt földesura Orros Péter, az 1337. évi oklevél említi. I. Lajos Morochuk honti főispánnak adományozta. Az 1553. évi portális összeírásban Farkas Ignácz 7, Kéméndy Péter 6 portával szerepel. A további századokban az lllésházyak, majd a Batthyányiak a község földesurai. A század elején Pongrácz Frigyes grófnak és dr. Katona Mórnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 49 házzal és 355 lakossal szerepel. A lakosok fogyasztási-és hitelszövetkezetet tartottak fenn, ezt 1906-ban alapították. Egyházát egy 1390. évi összeírás említi; elpusztult, de a XIV. században kései gótikus stílusban újjáépítették, 1787-ben újra átalakították. A községhez tartoznak az Országúti és a Régi majorok, valamint Kolónia, Kispuszta és Pöntöle. A község területe 1065 ha, lakóinak száma 666, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 564, ev. ref. 24, egyéb 78. A falu polgármestere Bőgi László, a Csemadok-alapszervezet elnöke ing. Nagy Mária, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Szabó Dezső. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 432 423 97,92 1921 486 481 98,97 1941 1033 995 96,32 1970 725 688 94,90 1980 701 658 93,87 1991 666 637 95,65 (1940-ben Szentmihályfához csatolták Csécsénypatonyt; ez az állapot 1960-ig tartott, amikor is Csécsénypatonyt Lőgérpatonyhoz csatolták. Az 1941. évi adatok ezt az állapotot tükrözik.) TEJFALU (Šamorín) Első okleveles említése 1283-ból származik Villa Tymothei alakban, az oklevél mint pozsonyi várbirtokot említi. Nevének további megjelenési formái: 1298-ban Teyfalu, 1342-ben Mylchdorf, 1348-ban Villa Lactis, 1351-ben Teyfalua, 1459-ben Teu, 1808-ban Milchdorf, illetve Mlécno, 1927-ben Mliečno. 1459-ben Mátyás király az itt lévő birtokot a Nándorfehérvárnál hősi halált halt Dugovich Titusz fiának, Bertalannak adományozta. 1513-ban a község felének a Gergeteghi-család a birtokosa, a másik részét Ákosházi Sárkány Tamás birtokolta zálogban. Az 1553. évi portális összeírásban az Illyés család 9, a Laki család 1, illetve Kéthegyi Bernát, Csiba József és Bejczy Ambrus 1—1 portával szerepel. 1787-ben az lllésházyaké. A későbbiekben nemesi birtokosok még itt a Tejfalussy-, a Sanka-, a Balassa-, a Laád-, a Sághy-, Bartal-, a Csiba- az lllésházy-, a Lieszkovszki- és a Krascsenic-családok. 1849. május 12-én egy ütközet zajlott le a magyar honvédek és a császáriak között a volt Pipagyújtogató csárda mellett, melynek emlékére 1861-ben emlékoszlopot állíttattak "Csallóköz hölgyei". Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 140 házzal és 1021 lakossal szerepel. A községhez tartoznak: Körtvélyes major, Tejfalusi sziget, Csibamajor és Csibatelep. A Csemadok-alapszervezet elnöke Bódis Ferenc. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 748 746 99,73 1921 565 558 98,76 1941 965 962 99,68 (1940-ben a községet egyesítették Bucsuházával és Királyijával Tejfalu néven; az 1941. évi adatok erre az egyesített községre vonatkoznak. 1977-ben Tejfalut Somorjához csatolták.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
