A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
OTT JÁRTUNK Iskola épül a tormások földjén... Némi késéssel érkeztünk Vámosladányba. A polgármester Vitái István megértette a késés okát, a február derekán beköszöntött fagyokat. A polgármesteri hivatalban meleg fogadott, amely az óvoda — és az épülő új iskola — melletti volt tanítói lakásban székel. A községnek két temploma is van, a katolikus már 1332-ben fennállt parókiájával együtt, a református templom jóval később, 1785-ben épült, papjaik azonban nem laknak a községben. Az iskola a nyolcvanas években, a kisiskolák összevonásával szűnt meg. Azóta a gyerekek szlovákba Fegyvemekre és magyarba Lévára járnak. Két esztendővel ezelőtt azonban javaslattal jöttek a képviselők, és eldöntötték, hogy új iskolát építenek. — Elsősorban abból indultunk ki, hogy több mint harminc gyerek jár el a faluból naponta: 17 Lévára a magyar iskolába, 15 pedig Fegyvemekre a szlovákba, tehát tenni kellett valamit. Az egész falu érdeke volt az új iskola építésének a megkezdése. Amikorra megkaptuk az engedélyt, elfogyott a pénzünk, szinte nevetséges dolog, ha azt mondom, hogy negyvenezer koronával kezdtük az építkezést. Egy lévai magánvállalat, amelynek az élén Fábik Ottó áll, elvállalta az iskola felépítését — mondta a polgármester. — Honnan kerítettetek pénzt valóban, hiszen a befektetés nyilván meghaladja már a két és fél milliót? — Sikerült a költségvetésünkbe is bevinni, jóváhagyatni egy jelentős összeget, amelyet egyrészt az irányunkban elmaradt tartozások behajtásából fedeztük, de kaptunk más állami támogatást is. Ám ezúton is szeretném megköszönni az Illyés Alapítványtól érkezett három és fél millió forintot, Argentínából dr. Theész János, Belgiumból Dobai Sándor főtisztelendő úr és Sass István támogatott, Bécsből Hegyi Györgytől érkezett adomány az új iskola részére. — Úgy tudom az iskola kétosztályos lesz, azaz szlovák és magyar. Szlovák részről érkezett támogatás? — Valóban szlovák és magyar osztályban — talán már szeptembertől — indul az oktatás, egyelőre az állami költségvetésen kívül szlovák támogatóink nincsenek. — Hogyan alakul az idei beiratkozás, hány elsős mutatkozik? — Az elsőbe való beiratkozást még nem itt végzik, de az iskolaszékkel megegyeztünk, hogy szeptemberben, ha sikerül valóban befejeznünk az iskolát, minden gond nélkül leválasztják a fegyvemeki és lévai gyerekeket. De a kérdésre válaszolva csak 2 magyar gyerek jelentkezett a magyar elsőbe, amíg szlovákba 11-en jelentkeztek. A fentiek hallatán részemről hallgatás volt a felelet és a kérdés; bólogattunk egy ideig, majd a polgármester újra megszólalt: — Mi nem végeztünk semmilyen agitációt, a mi gyerekeink magyarba jártak, békességet akarunk a faluban, a szülőkre bízzuk a döntést. De talán majd az új iskola segíteni fog a magyar osztály gondjain is... Nem óhajtottam vitát kezdeményezni a polgármesterrel, hogy néha nem árt, ha szólunk a szülőknek az anyanyelvi oktatásról, ami talán nem is a politikusok dolga. Inkább más irányba tereltem beszélgetésünk fonalát. Arról érdeklődtem, hogy milyen a föld a Perec és Szikince völgyében? — Földjeink jól teremnek, és a domboldalakon virágoznak a szőlőskertek is. Nagyobb és önálló gazdálkodásra Palásthy Csaba vállalkozott; úgy huszonöt hektárnyi földet művel, és megvan az alapfelszerelése is hozzá. Itt szeretném elmondani, hogy van egy újabb iskolaépítési tervünk, a gazdasszony tanulóképző, amely az 1998/99-es iskolaévben megnyitná kapuit; ez már komoly szakaszába lépett. Ugyanis ott tartunk, hogy a Pedagógiai Kutató Intézet véleményezésére, illetve az oktatás anyagának kidolgozására, jóváhagyására várunk. A község címere Vitái István polgármester Épül a vámosladányi iskola — Mi lesz az iskola jellege és célja? — A tisztánlátás kedvéért: egy érettségivel végződő szakiskoláról van szó, amelynek az oktatási nyelve magyar. A község, Vámosladány magániskolája lesz, ahol éppen a magángazdálkodók gyermekeit oktatnánk a földművelés, állattenyésztés és a gazdálkodással összefüggő "gazdasszonyi" tudományokra is. Olyan embereket szeretnénk nevelni, akik majd saját földjüket művelik korszerű szinten, saját és mindnyájunk gazdagodásának örömére. A falunak 238 hektár szántóföldje és 500 hektárnyi erdeje van, ami az egyik forrása lenne az iskola fenntartásához szükséges anyagi feltételeknek, de bevételi forrás lenne a tanulók által befizetett tandíj is. Nem jótékonysági, népi kollégiumról van szó, hanem műveltséget adó, a föld korszerű megműveléséhez szükséges tudományt nyújtó, igényes középiskolát óhajtunk nyitni. — Vajon lesz-e elég érdeklődő és honnan verbuválódik össze az oktatói kar? — A hír az iskoláról még jóformán fel sem röppent, máris jelentkeztek érdeklődők. Nem vagyunk a világ végén, Léva tövében élünk és nyáron él a turizmus is, hiszen közel van hozzánk a Margita-Ilona fürdőtelep és Szántó is. A mi gondunk, hogy tökéletes legyen a víz, gáz (jövőre beindul), a villanyhálózat, de a csatornázás problémája és a szeméttelep kiépítése is megoldódjon. A beszélgetést az épülő iskola megtekintése közben folytattuk, ahol már elvégezték a belső munkálatokat és megkezdték a tantermek vakolását is, de a hirtelen beált hideg miatt le kellett állni. A munkások valahol odahaza melegedtek. Gondoltam, hogy majd találkozunk valakivel a faluból is, de mintha a nagy hideg miatt az emberek elmenekültek volna. Éppen a magánvállalkozóból esett szó, amikor kapóra jött Jakubík Árpád, az ÁRPÁD—TRÁNS fuvarozási vállalat vezetője. Nagyon szerény embernek mutatkozott, ezeket mondta: — Én nem óhajtok magamnak reklámot, de arról szeretnék szólni, hogy javulhatna az egészségügyi ellátás járásunkban, mert Léva egyre épül, büszkék is a vezetők, de vele párhuzamosan nem épül például a kórház befogadóképessége! — mondta a negyvenes éveiben járó, világjárt férfi. Aztán a Tormás együttesre és a Csemadok munkájára terelődött a szó. Megtudtuk, hogy a Tormás keményen készül az idei rendezvényekre, fellépésekre. Legutóbb Brandl Ferenc vendégkoreográfus munkáját vették igénybe. Természetesen Diószegi József az együttes koreográfusa és művészeti vezetője. A falu megalakulásának évfordulójára (1075—1995) elkészül a falu krónikája, címere, pecsétje és zászlaja is. Egyúttal a magyarok honfoglalásának 1100. évfordulójára emlékeznek majd a krónika elkészítésével, nyomtatásban való megjelentetésével... Vámosladányban kitartó és szorgalmas emberek laknak, szívósak, mint a torma, ami ott terem gazdagon, és nem színeződik meg, ha letisztítják és reszelik. Ám mégis vegyes érzelmekkel távoztam, amit főként az anyanyelvi oktatás iránti érdeklődés csökkenése váltott ki bennem. Bízom benne, hogy nem a hovatartozás és identitástudat vesztésének jelei! MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 5
