A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
SORSOK Ma délután találkozni fogok egy "angyallal". Négy év után ismét... ha nem gondolja meg magát, mint legutóbb... ha lesz elég lelki ereje, kedve, hogy beszéljen önmagáról... Alig lépek be a kiválasztott pozsonyi presszóba, máris megpillantom ót. Hiszen nem lehet nem észrevenni azt az ábrándos kék szempárt, az aranyszőke fürtöket, a füstkarikákat eregető, konyakot kortyolgató jelenséget az egyik sarki asztalnál. Festővászonra illő angyali ábrázat — nyugtázom magamban immár sokadszor. A nők többsége bizonyára irigyelne engem a mai "randimért". Ám azt csak én tudom, hogy T. homoszexuális, azaz meleg — egy tört szárnyú angyal, aki már túljutott a pokoli zuhanórepülésen... Ismerős a sorsa, amiről ő maga mesélt, miután néhány verséről véleményt csikart ki belőlem. Megrázó sorai életének értelmetlenségéről, teljes reményvesztettségéről tanúskodtak. Majd kétórás beszélgetésünk alatt lehullott a lepel a titokról — T. a bizalmába fogadott. Most végre arra is rászánta magát, böztetés helyett szintén jó szóra, emberi melegségre vágynak! Amúgy is nehéz szembesülnünk a saját állapotunkkal... Nem kellene a terhűnket azzal növelni, hogy polgártársaink szinte kiutálnak bennünket a környezetükből. No, persze tisztelet a kivételnek! Én már kamaszkoromban éreztem, hogy szexuális vágyaim nem a lányokhoz vonzanak. Ezért például szorongva zuhanyoztam együtt a többiekkel a tornaórák után. Feltételeztem, hogy feltűnik a másságom... Eleinte a szüleimnek sem tűnt fel semmi — a haverokkal eljárogattam a diszkóba, ahol táncoltam a lányokkal, néhányukat hazakisértem. Jóképű srác voltam, ezért a lányok a lovagias kíséretnél többre is számítottak. Amikor csalódniuk kellett, elhíresztelték, hogy nagyon félszeg vagyok. Később azt sütötték rám, hogy beképzelt vagyok, ezért sen-Egy mckg(/égfc vágyó) angyal hogy — bár név nélkül — lapunkban szembesüljön a saját élettörténetével. A hajdani tétova, szorongó fiatalember helyett egy magabiztos interjúalany vallott helyzetéről: T.: — A homoszexualitás nem betegség, állapotunkról a génjeink "tehetnek". Azonban köztünk is sokan vannak olyanok, akik az élet különböző területein bizonyították rátermettségüket, emberi értéküket. Az emberek végre beláthatnák, hogy a melegek—buzik—homokosok—gayok a többséggel egyenértékűek, akik a negatív megkülönkivel sem kezdek ki az ismerős csajok közül. Tizenhat éves voltam, amikor bemeséltem a többieknek, hogy azért nem akarok járni a korombeli lányokkal, mert egy idősebb fiatalasszonynak teszem a szépet, és nála sokkal többet elérhetek, mint a pubiknál. Persze a haverok ezért nagyon irigyeltek, főleg, amikor fantáziadús mesékkel traktáltam őket. így lettem én az ügyeletes szívtipró, de legalább békén hagytak. Amikor mindez az anyu fülébe jutott, felpofozott, és követelte, hogy valljam be, ki az a "férjes kurva", aki elcsábított. Bevallottam: sosem volt szeretőm, és a fiúk után vágyakozom, de még eggyel sem volt viszonyom. Anyu zokogni kezdett, és megtiltotta, hogy mindezt bevalljam az apámnak. Azzal nyugtatott, hogy ezek csak kamaszos képzelgések, amelyeket hamarosan ki fogok nőni. Azután sokáig nem beszéltünk a történtekről, én pedig a lányok vagy a fiúk csábítgatása helyett sportolással vezettem le az energiámat. Az érettségi után elvittek katonának, ahol folytatnom kellett a hazudozást. Amikor a társaim a nőügyeikkel dicsekedtek, én is előrukkoltam egy volt osztálytársnőm fotójával és a szokásos — könyvekben olvasott történetekkel. Eközben feltűnt nekem, hogy az egyik srác nagyon hallgatag a szerelmi témák közben. Az egyik kimenőm során meghívtam egy sörre, amelyet még néhány követett. Először csak azt árulta el, hogy még sosem volt nővel, azután azt is, hogy másféle viszonyra vágyik... Őszinteségért őszinteséget — alapon én is megosztottam vele a titkomat... majd pár hét múlva az ágyamat is egy hotelszobában. Csodálatos élmény volt, amelyet még sok hozzá hasonló követett. Azután leszereltünk, és többé nem találkoztunk, mert ő Kelet-Szlovákiából származott. Visszatértem a kisvárosba, és egyre inkább nyomasztott a magány. Rászoktam az italozásra, ami az anyut nyugtalanította. Bár többé már sosem kérdezte meg, hogy miért nem járok lányok után, szerintem átlátott rajtam. Ezért is ügyködött olyan serényen azon, hogy időnként moziba, diszkóba vigyem az egyik szomszédlányt. Mivel csinos, kedves lány volt és nekem is kapóra jött az alibi, ezért eljátszottam a hódító szerepét. A csókig még eljutottunk, de amikor többre került volna sor, nem kerteltem tovább: bevallottam, hogy nem kívánom őt, és félrevezetésemmel nem akarom tönkretenni az életét. Intelligens lány volt, megértett, és azóta is barátok vagyunk. Szükségem is volt egy barátra, akivel őszinte lehetek, mert az anyuval egyre elviselhetetlenebbé vált a kapcsolatunk. Amikor végre belátta, hogy tőlem sosem lesz unokája, az apunak is elmondta a valóságot. Mindhárman úgy láttuk jobbnak, hogy felköltözöm Pozsonyba, mert a kisvárosban gyorsabban szárnyra kapnak a pletykák... Tehát munkába álltam (a helyszínt inkább nem közlöm), albérletbe költöztem, és vártam a nagy Ő-re. Megtudtam, hogy akad néhány olyan vendéglő, ahol a hozzám hasonlóak könynyebben ismerkedhetnek. Például eljárogattam a Carltonba, ahol több kalandvágyó meleggel megismer-6 A HÉT
