A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
OTT JÁRTUNK Tirol — az istenek kertje A nagy kiterjedésű alföldek és a szelíd lankák látványához szokott utazó alig tud betelni a dél-tiroli táj lenyűgöző szépségével. Az utakat és az autópályákat két oldalról meredek hegyvonulatok övezik; némelyik hegycsúcs 3000 méternél is magasabb. A hegy-vízrajzi térképen az egész tartomány egy sötétbarna folt, csak itt-ott, a folyók mentén villan fel egy keskeny zöld sáv. A dél-tiroliak a németekre jellemző alapossággal még arról is készítettek statisztikát, hogy az egyes magassági zónák milyen arányban "részesednek" az összterületből. Az 500 méteres tengerszint feletti magasságot el nem érő területek aránya 3,9 százalék, ami 292,09 km2-t tesz ki. A tartomány területének 64,4 százaléka (4763,7 km2) 1500 méternél magasabban fekszik. Mindezt azért tartottam fontosnak közölni, mert ezzel is szerettem volna érzékeltetni, milyen sajátos természeti viszonyok között élnek a dél-tiroliak. Ki gondolná, hogy itt, a Keleti- és a Déli-Alpok találkozásánál, ahol a meredek szirtek szinte egymást tapossák, a földművelés és az állattenyésztés a gazdaság egyik húzóágazata? A vidék elsősorban almatermesztéséről és borairól híres. 1992-ben kb. 755 ezer tonna almát szüreteltek (43,4 százaléka Golden Delicious), ami az európai almatermés 10 százaléka. Ugyanebben az évben 452 ezer hektoliter bort készítettek, ebből 29 százalék volt a fehérbor. Jellegzetes dél-tiroli szőlőfajta a tramini, amely egy háromezer lakosú településről (Tramin) kapta a nevét. A tartományi kormány elnöke, dr. Luis Durnwalder a laimburgi borászati üzem sziklába vájt pincéjében fogadta küldöttségünket, és nem kis büszkeséggel beszélt azokról az eredményekről, amelyeket a dél-tiroliak a gyümölcstermesztésben és főleg a gyümölcsök tartósításában elértek. Laimburgban egy kutatócsoport kidolgozott egy módszert az alma egész évi tárolására, így bármikor megjelenhetnek vele a piacon. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés dominál (több mint 150 ezer szarvasmarha van a tartományban, ami azt jelenti, hogy három lakosra jut egy tehén). Jelentős a juhállomány (33 ezer) és a sertésállomány (26 ezer), de kedvelik a kecskét is. Az évi tejtermelés kb. 280 millió liter. A földművelés és az állattenyésztés elsősorban kis farmergazdaságokban folyik, de még az erdők 68 százaléka is magántulajdonban van. A szőlőültetvények (4922 hektár) és az almáskertek zöme a napsütötte hegyoldalakon terül el, a nagy szelektől és fagyoktól védett helyeken. A teraszosan telepített szőlőtőkék különösen az autópályáról szemlélve hatnak impozánsan. Ezen a vidéken minden talpalatnyi helyet óvnak és hasznosítanak. A hegyoldalakon gyakran bukkan elő egy-egy templom, magányos kastély vagy kolostor, de várakat is sűrűn lehet látni. Több mint 350 kastély, vár és egyéb impozáns műemlék található Dél-Tirolban, ezek jobbára felújítva várják a látogatókat. Némelyik kastély még napjainkban is lakott. Vendéglátóink az egyik alkalommal elvittek bennünket a Bozentől mintegy 20 kilométernyire található Prösels kastélyba, amelyet jelenleg egy kuratórium működtet. Különböző kulturális rendezvényeket tartanak itt, de a nyári szezonban turistákat is el tudnak szállásolni. A működtetéshez szükséges kiadások egyharmadát a tartomány fedezi, egyharmadát a település önkormányzata, s a maradék egyharmadot magánszemélyek adják össze. Néhány éve létrehozták a Prösels Kastély Baráti Körét, amely már több mint 450 tagot számlál. Dél-tiroli és külföldi (kanadai, USA-beli, németországi, ausztriai és svájci) egyaránt akad köztük. A tagok úgy segítenek, ahogy tudnak. Sokan pénzt adományoznak, de olyanok is vannak, akik ingyen végeznek valamilyen munkát a kastélyban. Egy hölgy például rendszerint virágokat szállít ide. Az adakozókat és a támogatókat természetesen különböző előjogok és kedvezmények illetik meg. Mint megtudtuk, vagy tucatnyi hasonló kezdeményezés van a tartományban. A szlovák kollégák nagyon elcsodálkoztak azon, hogy a németek ilyen szívósan ragaszkodnak a múltjuk minden darabjához, s nem kevés áldozatot hoznak azért, hogy megőrizzék az utókor számára mindazt, amit őseik annak idején létrehoztak. A kastélyok és a várak természetesen turisták millióit vonzzák minden évben Dél-Tirolba, de a táj maga legalább olyan vonzerővel bír. Télen a síelni vágyók jönnek, s egyáltalán nem kell amiatt izgulniuk, hogy nem lesz hol álomra hajtaniuk a fejüket, vagy esetleg éhen maradnak. Több mint 4800 vendégfogadó és szálloda működik a tartományban, a férőhelyek száma meghaladja a 150 ezret. Ezenkívül magánszemélyeknél is több mint 7300 szoba áll a turisták rendelkezésére, kb. 56 ezer ággyal. Nyáron elsősorban a hegyek szerelmesei keresik fel a tartományt, a Dolomitokban különleges természeti képződményeket csodálhatnak meg, sőt, a bátrabbak fel is mászhatnak egy-egy furcsa alakú magányos sziklára. 1991-ben mintegy 25 millió turista időzött legalább egy napig a tartományban, de 3,8 millió személy itt töltötte a szabadságát is. A legtöbben (52 %) Németországból érkeztek, de szívesen jönnek ide a Benelux államokból és Ausztriából is. A Dolomitok alapanyaga egyébként a dolomit nevű ásvány és kőzet. Kémiai összetételét tekintve kalcium—magnézium—karbonát, amely a mechanikai hatásokkal szemben nem különösebben ellenálló, a víz és a szél sajátossá formálja az évmilliók során, de éppen ennek köszönheti rendkívüli alakgazdagságát, amit a turisták nagyra értékelnek. A dolomit fontos építőipari és vegyipari nyersanyag is, így érthető, hogy nagy mennyiségben bányásszák. A dél-tiroli ipar elsősorban Bolzanóban és Meranban koncentrálódik. A tartomány fővárosában alumíniumot, vasat és színes fémeket gyártanak, de vegyipara is jelentős. Ezeket az iparágakat még Mussolini idejében honosították meg, s mivel energiaigényesek, villanyáramról is gondoskodni kellett. A tartományban számos vízi erőmű található, egyikmásik teljesítménye meghaladja a 150—200 ezer kilowattot. Az ásványi nyersanyagok közül a dolomit mellett még a mészkő és a vasérc fordul elő számottevő mennyiségben, sőt, az utóbbi évtizedekben uránlelőhelyekre is bukkantak. 4 A HÉT E gy büszke tartomány DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza iTihamér
