A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám

LÁTOGATÓBAN Ez ma már tehát két évvel eltolódik. A második év végén a gépészet és az elektrotechnika közül választhat a tanuló. — Mi a helyzet a gyakorlati képzéssel? — A hazai lehetőségeken kívül nagyon jó kapcsolatokat építettünk ki magyaror­szági, hollandiai és németországi üze­mekkel. Évente 10—15 tanulónk tölti 2—3 hónapos szakmai gyakorlatát a BMW autógyár üzemeiben, illetve Hollandiában, a Globe üzemben. — Úgy érzem, valami mást is szeretnél mondani. — Igen. Annak ellenére, hogy iskolánk folyton a szakképzés megújítására töre­kedett, sohasem nevelt szakbarbárokat. A szakmai felkészítés mellett mindig is elsődleges szempont volt nálunk a ma­gyarságtudat megőrzése és az anyanyelv iránti szeretet ápolása. Az irodalmi körök tevékenységét dicséri a városi, kerületi és országos szavalóversenyeken elért számos aranyérem és kitűnő helyezés, valamint az iparisták diáklapjának, az Acéltollnak a magas színvonala. Nem egy kortárs író és újságíró kezdte szárnybon­togatását éppen ebben a diáklapban. — Neveket is tudnál mondani? — Például Duba Gyula, Batta György, Kulcsár Ferenc, Barak László, Hizsnyai Zoltán, Gazdag József, Dusza István és még mások is persze. — Tudom, hogy van az iskolának báb- és színjátszó csoportja is. — Mindkettő több hazai és nemzetközi sikerrel dicsekedhet. A Pásztó András kollégám vezette kisszínpad az "X", a Jókai Napok egyik legsikeresebb közép­­iskolás színjátszó csoportja. Viszont fon­tosnak tartom megemlíteni iskolánk sport­életét is. A sportolók közül kiemelném az 50—60-as évek tőrvívócsapatát, amely több országos, egyéni és csapatbajnok­ságot nyert. Ugyancsak kiemelkedő telje­sítményt nyújtottak országos szinten at­létáink, birkózóink és súlyemelőink. Több labdarúgónk a kassai, illetve az eperjesi 1. ligás csapatokban folytatta pályafutá­sát, Strausz János pedig egészen a válogatottságig vitte. — Hozzátehetnéd, hogy te magad is aktívan sportolsz. — Talán én is a sportnak köszönhetem állóképességemet, vitalitásomat. Előbb atletizáltam, és a serdülő ifik korcsoport­jában a 4x100 m-es váltó tagjaként szlovák bajnokságot is nyertem, de voltak egyéb sikereim is. Évekig játszottam a kassai Jednota labdarúgócsapatában, majd Nagykaposon folytattam. 1968-tól pedig atlétikai edzőként a kassai Sláviá­­ban foglalkozom az utánpótlással és természetesen az iskolánk atlétacsapatá­val is. — Azt hiszem, beszélgetésünkben ko­rántsem merítettük ki a Kassai Ipariskola sokrétű tevékenységét, ám sikerült egy példaértékű képet felvázolnunk a szakok­tatás jelenéről és jövőjéről. És még valamiről, illetve valakiről: a korszerű iskolaszervezésről és annak egyik kulcs­emberéről, az igazgatóról. Köszönöm szépen az őszinte megnyilatkozást. Csicsay Alajos Vajon hányán tudják férfiolvasóink közül, hogy szexuális problémáikkal a pozsonyi Pofná utca 23. szám alatt működő Reprodukciós és Szexológiai Intézet szakembereihez fordulhatnak? A maga nemében új intézményről van szó, amely 1991-ben létesült. Elsősorban azzal a céllal, hogy a szexualitás területén felmerülő problémákat orvosolja. Olyan terület ez, amellyel Szlovákiában azelőtt semmilyen speciális intézmény nem foglal­kozott, s tulajdonképpen Szlovákia az európai államok között az utolsó, ahol ilyen jellegű intézményt létrehoztak. Pedig szükség lett volna rá, már jóval korábban is! Ha csak a születési adatokat vesszük alapul, a statisztikák riasztóak. Az elmúlt néhány évben Szlovákiában a születések száma több mint a felére csökkent. A fővárosban még erőtel­jesebb ez a csökkenés. A gyermektelen házaspárok száma egyre nő, s a gycrmcktelenség okát mindkét félben egyformán kell keresnünk. A termékenység zavarainak okai egyformán erednek a nőktől és a férfiaktól. Mindezt a szexológiai intézetben tudtam meg Ján Vrabec főorvostól, aki e bevezető után nekem szegezett egy kérdést: — Mit javasolna férfirokonainak, ismerőseinek, hova forduljanak termékenységi problémáikkal? Egyrészt jól kiépített nőgyógyászati hálózattal dicsekedhetünk, ginekológusaink alaposan kidolgo­zott módszerekkel kezelik és gyógyítják a meddő­séget. Másrészt viszont nincsenek olyan létesítmé­nyek, amelyek a férfiak terméketlenségét, magla­­lanságát gyógyítanák. A mi intézetünk az egyetlen az országban, amely komplex módon foglalkozik a szexualitással kapcsolatban felmerülő problémák­kal. Munkacsoportunkban különféle szakemberek dolgoznak: andrológus (mondhatnánk: férfigyó­gyász — a szerk. inegj.), szexológus-nőgyógyász, szexológus-pszichiáter, pszichológus, ezenkívül más szakorvosokkal is kapcsolatban állunk. Az intézet tevékenysége sokrétű. A már említett terméketlenség mellett a férfiak szexuális-funkcio­nális zavarainak gyógyítása a legfontosabb terület. Olyan téma ez, amelyet azelőtt csak félvállról vett nálunk az orvostudomány. Nem ismerte e területen az egzakt vizsgálati módszereket, sem az ilyen gyógyítási lehetőségeket. A páciensnek a legtöbb esetben vitamint írt föl az orvos, esetleg ellátta néhány jó tanáccsal. Vrabec főorvos azonban óva int: az ilyen zavaroknak messzemenő következmé­nyei vannak. Nem egy esetben válóokot jelentenek, s a gyerekek ezrei élnek emiatt (is) csonka családban. — Túlzás nélkül állíthatom — folytatja a főorvos nem tabu úr —, hogy e téren minden férfit, aki hozzánk fordul, eredményesen gyógyítunk. A nemrégiben még gyógyíthatatlan vagy nehezen gyógyítható impotencia számunkra szintén sikeresen megoldható kérdés. A túlterheltség, amely új társadalmi hely­zetünk, az új életstílus velejárója, magával hozta a szexuális zavarokat is. Pácienseink között rohamo­san nő a vállalkozók száma. Olyan emberekről van szó, akiknek egyszerűen nincs idejük a családra, a magánéletre. Egyéb elfoglaltságaik miatt a házas­ságuk zátonyra fut. Tudatosítanunk kell, hogy az egészséges életmódhoz az egészséges szexuális viszony is hozzátartozik. Mindenkinek, aki ilyen gonddal fordul hozzánk, képesek vagyunk segíteni. Olykor a szikét is igénybe vesszük. Megtörtént, hogy meg kell műteni a pácienst, egyes esetekben meg különféle injekciós gyógymódokat alkalma­zunk. Alapjában véve elmondhatjuk, hogy nincs az a férfi, akit nem tudnánk visszavezetni a normális, egészséges szexuális élethez. Az intézet következő szakterülete a férfifogam­­zás-gátlás — egy további fehér folt a szlovákiai orvostudományban. E téren is van mit behozni, hiszen a fogamzásgátlás kérdése nálunk csakis a nő gondjának számított, holott egyértelmű, hogy mindig két emberre, vagyis egy-cgy emberpárra tartozik. Nem megfelelő az az eljárás, amikor az antikoncepciót kizárólag a nőorvos tárgyalja meg pácieasévcl. Hasonlóképpen "diszkriminált" terület még ma is a férfiak sterilizálása, vagyis magtalanítása. Pedig ez a módszer tűnik a legbiztonságosabb és legegyszerűbb fogamzásgátlásnak. Néhány évvel ezelőtt mifelénk még nem alkalmazták, csak az utóbbi időben. Az intézet ezen a téren is eredményes munkát végez. Az egyik legfontosabb terület az intézet munká­jában a már említett terméketlenség gyógyítása. Ehhez kötődik a mesterséges megtermékenyítés, melynek többféle módját alkalmazzák. A két legfontosabb megkülönböztetés, amikor a férj spermáit használják fel a mesterséges megterméke­nyítésre, a másik eset pedig, amikor idegen (a leendő szülők számára teljesen ismeretlen) adomá­nyozó spermáit alkalmazzák. Bizonyára sokakat érdekel, miként juthatnak el az intézet szakembereihez. Mivel az azelőtt szigo­rúan vett körzetesítést az egészségügyben már nem érvényesítik, bárhonnan, az ország egész területéről (sőt külföldről is) jelentkezhetnek a páciensek panaszaikkal. Van, aki urológus ajánlatára érkezik, van, akit a feleség ginckológusa küld ide kivizsgá­lásra, de sokan jönnek maguktól is, orvosi ajánlás nélkül. A főorvos úr még hozzáteszi: — Ajánlatos, ha a páciens telefonon jelentkezik be (magyarul is megteheti, az egyik ügyeletes ugyanis magyar), hogy megbeszéljünk egy időpontot a találkozásra, s egyúttal elmondjuk a főbb tudnivalókat, hogy például milyen vizsgálati ered­ményeket kell magukkal hozni. így elkerülhetjük, hogy valaki kicsiségek miatt feleslegesen tegyen meg esetleg hosszabb utat. Az intézet tclcfonszáma: 07/641 68. A főorvos úr szavai szerint minden negyedik férfinak, aki betöltötte 55. évét, oka van a szexológussal való találkozásra. A fiatalok, a 20—30 évesek közül ez az állítás körülbelül minden tizedikre vonatkozik. Tudatosítanunk kell, hogy egészségi problémáink maguktól nem oldódnak meg, a szakorvosok viszont készségesen segítenek megoldásukban. Fiala Ilona Fotó: Colloseus A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom