A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
* * LEPOROLT HISTÓRIÁK----------------------------------------------------------------Akinek sosem volt lakat a száján Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességében, a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő EMBERI alkatában rejlett. Aki valaha is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött "eligazításai" felülmúlhatatlanok voltak. "Szentbeszédeit" sokan, sokféleképpen idézték. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, dicséretei vagy dörgedelmei során még a leglekvárabb emberek ereiben is pezsegni kezdett a vér. 1945 és 1950 között 13 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az olimpiai csapattal 1964-ben és 1968-ban — edzőként — olimpiai elsőséget szerzett. A Fradival 1967-ben és 1968-ban szerzett magyar bajnoki címet. Fia, Lakat T. Károly tehetséges és nagyon jó nevű újságíró. Lakat "Tanár urat" — mert így nevezték 1988-ban, 68 éves korában érte a tragikus halál. A Fradi csapata 1947-ben Mexikóban járt. E portyáról Lakat doktor több anekdotát szerkesztett. íme az egyik: "Háromféle szurkoló-típust ismerhettünk meg Mexikóban. Az első számú az úgynevezett csendes drukker. Ez a típus nem különösen izgulós. Pisztollyal jön ki a meccsre, és örömében és bánatában egyaránt a levegőbe lövöldöz. A második a feledékeny típus, amelyik otthon felejti a fegyverét, de nem jön zavarba, és lövöldözés helyett üvegekkel dobálódzik. A harmadik az újító típus, amelyik ugyan nem hagyta otthon a pisztolyát, de a durrogatásra már ráunt, s helyette benzines rakétákat ereget." "Csuda érdekes dolgokat láttunk a guadalajarai állatkertben is. Élmény volt figyelni, hogy egy-egy játékos melyik állat közelében érezte magát a legjobban. Ónody például a teknősbéka mellett töltötte az idejét, nyilván azért, mert az még nála is lassúbb. Kispéter Misi a jegesmedve mászkálását figyelte tüzetesen. Bizonyára azért, mert a fehér mackó még nála is lassabban fordul. Rudas Ferinek a nagy ormányú elefánt tetszett. Szabó Feri a vízilovat mustrálgatta. Ért hozzá. Tudja, hogy az állatok közül a víziló iszik a legtöbbet. Kéri Karcsi a birkát nézegette türelmesen. Csikós Gyula a kenguruk erszényét vizsgálgatta. Mikének pedig a bika tetszett. Ki tudja, miért?" 1948 őszén a Fradi 5:0-ás vereséget szenvedett az Újpesttől. Óriási patália volt az öltözőben. A klub elnöke, Nádas Adolf teljesen kiborult: — Kikérem magamnak! Hogy képzelik ezt? Pocsékul játszottak és megszégyenítő módon kikaptak. Mi lesz így a Fradiból? Az öltöző dermedt csöndjét a Ferencváros legapróbb játékosa törte meg. Lakat Károly, a balfedezet csendesen válaszolt: — Elnök úr! Ne izguljon. A Fradi mindig Fradi marad. Mert ezt a gárdát a nagyfröccs szeretete és a vezetőség gyűlölete összetartja... Amikor Lakat "Tanár úr" 1967-ben átvette az FTC edzői tisztségét, több idősebb játékos rossz szemmel nézte a mester megérkezését. A sokszoros válogatott játékos Mátrai Sándor meg is jegyezte: — Gyilkos módszerei vannak a "Tanár úrnak". Lakatnak fülébe jutott ez a vélemény, de nem szólt semmit. Az egyik edzésen gyakorlatozás után figyelmeztette Mátrait: — Sanyi, magának mára elég lesz! Abbahagyhatja, mert most következnek a "gyilkos" módszerek. A játékos felkapta a fejét. Szeme összetalálkozott az edző mosolygó pillantásával. Mindketten elnevették magukat. Szent lett a béke! Baróti szövetségi kapitány és Lakat, az olimpiai csapat edzője között, egy időben nem volt éppen eszményi a kapcsolat. Amikor a tokiói győzelem után (1964) hazatértek, az egyik reggel Baróti és Lakat az Abbázia kávóházban összetalálkozott. Baróti ölelésre tárt karokkal közeledett Lakat felé. — Karcsikám, hallottam, hogy milyen jól éreztétek magatokat Tokióban! — Kitűnően! — válaszolta Lakat. — És ha nem hallottad volna, közpen olimpiai bajnokságot is nyertünk... A zöld-fehérek egyik sorsdöntő bajnoki mérkőzése előtt, egy "veretes" Fradi-szurkoló megkérdezte Lakattól: — Mester, Albert játszik vasárnap? A kitűnő szakember sokatmondó rövidséggel válaszolt: — Azt egyelőre nem tudom. Csak annyi biztos, hogy "fellép". Lakat Károly volt az első magyar futballedző (példáját 1975-ben Dalnoki Jenő is követte), aki lemezjátszót vitt az öltözőbe, s a maqyar Himnuszt hallgattatta a játékosaival. O is rossz korban ólt. Magyar volt és fradista. És e két "dologgal" abban az időben nem lehetett karriert csinálni. Az ősszel végignéztem az Újpest egyik mérkőzését. A játékosok a zuhany alatt, a klub lila-fehér mezébe törölgették a lábaikat, miközben trágár vicceket meséltek egymás között. Mikor jómagam 23 évvel ezelőtt Kispesten az öltözőben elkértem (kikönyörögtem) Bozsik "Cucu" 5-ös számú pirosfehér mezét — nekem ezt az EREKLYÉT a már nem élő 100-szoros válogatott, olyan alázattal és becses egyszerűséggel nyújtotta át, mintha Attila-kardját tartotta volna a kezében. A világon nincs az a pénz, amelyért ettől a "rongydarabtól" meg tudnék válni. A sportéletben járatos olvasónak bizonyára nem szükséges bizonygatni, hogy a magyar foci ólén nem mindig a legszakavatottabbak ténykedtek. így van ez ma is, és így volt ez három évtizeddel ezelőtt is. 1964-ben Kutas István (de sokat ártott a magyar futballnak...), a nagy hatalmú sportvezér Tatán, az ötkarikás játékok után "exkluzív" munkaértekezletet tartatott, az összes NB l-es edző részvételével. Lakat doktor úgy ítélte meg, hogy ilyen "exkluzív" összejövetelnek rangot kell adni, és 250 oldalas jelentésben foglalta össze a tokiói olimpia észrevételeit. Az értekezleten elnöklő Kutas, amikor e témához ért, imigyen szólt: — Itt van a kezemben egy irgalmatlan hosszú jelentés, amelyből egyetlen sort sem olvastam el. Mert ha irodalomra vágyom, akkor nem Lakatot, hanem Thomas Mannt olvasok... Később a meghívottak lehetőséget kaptak a hozzászólásra. Lakat Károly is hozzászólt. A következőképpen: — Köszönöm az olimpiai aranyérmes magyar csapat szép és bensőséges méltatását. (Ami persze nem hangzott el.) Mint irodalomtanár, ón is Thomas Mannra szavazok. De ha szónoklatra vágyom, akkor inkább Cicerót hallgatnám, nem pedig Kutast... Babiák László Lakat Károly jobbról a második a magyar válogatottban
