A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
MINERVA Törökök a tájainkon m*'A múlt nyáron a gímesi vár tövében táboroztak a MIÉSZ (Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség) tagok, amelyről annak idején részletesen beszámoltam lapunk, az A Hét hasábjain. Egyik beszélgetésünk alkalmával Geönczeöl Zsuzsa, a tábor vezetője és egyben a szövetség elnöke, váratlanul így szólt hozzám: "Mondd, miért írod mindig, hogy a törökök feldúlták, porrá égették ezt vagy azt a falut? A törökök nem egészen pusztítani jöttek ide, hanem hódítani, javakat szerezni, adókat behajtani. A porrá zúzott, felégetett faluból elmenekült, hontalan lakosságtól pedig nem lehetett volna az adót begyűjteni." Ott, a nyári melegben, elgondolkodva a hallottakon, bizony nem kis öniróniával kezdtem beismerni, hogy a "török világról", a százötven esztendős "török hódoltságról" az iskola padjaiban nagyon keveset tanítottak meg velünk, és ami megmaradt bennünk, az inkább a dolgok hősies oldala: Szigeti veszedelem; Egri csillagok stb. De hiányos történetírás, az átvett, nem ellenőrzött állítások, a tényként kezelt felületesség, a ferdítések is megtették a magukét. A táborban tudtam meg, hogy készül a MIÉSZ kiadásában dr. Blaskovics József könyve, amely a jeles turkológus egyik legjelesebb munkája, pontos képet fest a felvidéki magyar falvakról az 1664-es évekből fennmaradt "defterek", adólajstromok alapján. Ám akkor még nem gondoltam, hogy hamarosan a könyv tulajdonosa leszek, és most itt van asztalomon dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai című sárga borítású kötete, több mint négyszáz oldalas terjedelemben. A török időkről szóló tanulmánykötet Dr. Blaskovics József AZ ÚJVÁRI EJÁLET TÖRÖK ADÓÖSSZEÍRÁSAI kiadásának egyik szorgalmazója, Geönczeöl Gyula, bevezetőjében ezeket írta: "Dr. Blaskovics József 1910. 6. 12-én született a Komáromtól északra fekvő (mely községben. Itt figyelte meg még gyermekkorában a környéken letelepedett kunok fennmaradt szokásait. ímely határában "kunígís" névvel fennmaradt elnevezés a kunok egyik csatavesztésének emlékét őrizte. — Nagy hatással volt rá édesapja története, aki az I. világháborúban fogságba került, és mint hadifogoly Türkmenisztánban élt, 4 évig a Csadzsuj nevű városban." A százötven esztendős oszmán—török hódoltság korszakáról dr. Balskovics József turkológus, a prágai Károly Egyetem professzora ezeket vallotta: "A köztudatban a legellentétesebb értesülések és nézetek élnek erről a korszakról. A történészek hol dramatizálják, hol idealizálják az akkori valóságot. Emiatt az oszmán—török hódoltságról való tudásunk még ma is kiegyensúlyozatlan, hiányos, és tele van ellentmondásokkal. A hazai történelmi források által felrajzolt kép egyoldalú és hézagos." Néhány sorral alább könyvének jelentőségéről vall: "Az újvári ejálet 1664. évi részletes adóösszeírásának több oknál fogva is nagy jelentősége van. Egyrészt honismereti szempontból értékes, mert képet nyújt a hódoltsági terület kiterjedéséről, lakosságának számáról, a mezőgazdasági termelésről, az egyes terményekről, adókról, illetékekről stb., melyek a 17. század második felének állapotát tükrözik, másrészt érdekes és értékes összehasonlításra nyújt alkalmat." A könyv utal arra, hogy a török terjeszkedésének, portyázásainak, betöréseinek, rablásainak az Ipoly, a Garam, a Zsitva és a Nyitra folyók völgyében a vasvári béke után vége szakadt. Érsekújvárnak és környékének a sorsa 22 évre megpecsételődött, de az elmenekült emberek visszatérhettek otthonaikba, a törökök már csak arra ügyeltek szigorúan, hogy meginduljon a termelőmunka, és a jövedelmük gyarapodjon. Sajnos arról, hogy miként alakult a hódoltsági területek népének sorsa, nincsenek megbízható, tárgyilagos források. Arról viszont pontos képet kapunk a könyvből, hogy miként szervezték meg a törökök az újvári ejálét, a vár és a város védelmét, a közigazgatási hivatalokat, a tisztségviselőket és a helyőrségeket. A törökök gondosan ügyeltek a defterek írásmódjára, a hely- és személynevek írására. "Az oszmán hatóságok a meghódított, illetve behódolt területek földrajzi neveit (város, falu, puszta, dűlő, folyó) átvették úgy, ahogy hallották, vagyis ahogy a falusi bíró az összeírás alkalmával mondta. Csupán kisebb eltérések fordulnak elő a helynevek alakjában, amelyek írásmódjukhoz való alkalmazásuk következtében jöttek létre, pl. Fedímös, Újvár, Nárhíd, Verebíl, ímő, Hosztye, Rádok, Rdiste stb. Általában a magyar lakosságú településeknek magyar, a szlovák lakosságúnak szlovák nevük volt, pl. Kis Várad, Füzes Gyarmad, Diószeg, Disznós, Viszocsan, Osztradice, Bisztricsan, Nebojsza stb." A fenti sorokat azért tartottam fontosnak idézni, hogy akár példaként is szolgálhatnánk a nyelvtörvények, a helynevek, személynevek, vezetéknevek írásával kapcsolatos törvények alkotásánál, amelyek minden ember egyéni jogainak, létének alapelemei. A tanulmánykötet igen fontos része a "terminológiai szójegyzék", valamint az oszmán személynevek jegyzéke is. A "helynévjegyzék" pedig sok-sok félreértéstre, elírásra ad magyarázatot, de találkozunk olyan puszta- vagy településnevekkel is, amelyek mára teljesen eltűntek a föld színéről, egykori lakóik a legyközelebbi nagyobb faluba költöztek, illetve teljesen új néven, új települést, falut alapítottak. Manapság Szlovákiában divatos az "elmagyarosítás" szó, szlovák publicisták, alkalmi toliforgatók és áltörténészek szókincsében más szavakat is találunk. Az urak és hölgyek figyelmébe ajánlanám Surán város, Ahmed pasa nagyvezír őexcelenciájának alapítványát, amelynek hitetlenjei voltak Kún István, Jakab István, fia János legény, Kocsis János, György János, Keserű Benedik, Török Pál, Áusztin Mihál, fia Ferenc legény, Balaji Ferenc stb. Vegyük Komjátin (Komját) városát, mely szintén Ahmed pasa keze alá tartozott, hitetlenek voltak Varga Mihál, Csonka István, Csizmadija Mihál, Gáspár Istók legény, Hajnal András stb. Dr. Blaskovics József könyvéből megtudhatjuk azt is, hogy a törökök a legnagyobb vétségnek az adófizetés megtagadását tartották. Az adóhátralék miatt 1682-ben kemény megtorlást hajtottak végre Kistapolcsány környékén, 1683 húsvétvasárnapján Oszlányban a templomban imádkozó, mit sem sejtő népet támadták meg,’rabokat is ejtettek, akiket Újvárba hurcoltak. Ám a török uralom már nem tartott sokáig, a császári seregek 1685. augusztus 19-én bevették Újvárt. Békés, új korszak kezdődött... Sajnos a szerző nem érhette meg könyvének megjelenését, a jeles magyar turkológus, egyetemi oktató dr. Blaskovics József professzor 1990. július 17-én Prágában elhunyt. Tanulmányának megjelenése kapcsán nyilván hallunk még róla. A feldolgozott anyag tartalmának jelentősége — amelyre hivatkozni lehet —, már az első olvasata után is értéknek számít. Motesiky Árpád 14 A HÉT
