A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
MINERVA A Hírharang legújabb száma Azok előtt, akik figyelemmel kísérik a hazai magyar néprajzkutatók és önkéntes gyűjtők tevékenységét, nyilván nem ismeretlen a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tájékoztató füzete, a Hírharang. Ez a szerény kiadvány, mely immár negyedik évfolyamában jár, a szlovákiai magyar néprajzi kutatásokkal kapcsolatos legfrissebb információkat, híreket közli. Tájékoztat a magyar, szlovák és a cseh, valamint az európai néprajz legfontosabb eredményeiről, legújabb irányzatairól. E mostani számot a Hírharang szerkesztőjének és az SZMNT elnökének, Liszka Józsefnek az elmélkedése nyitja. Arról ír, hogy anyagias világunkban milyen értékeltolódások tapasztalhatóak, hogy egyre többen vallják, "szép, szép dolog a tudomány, de hát valamiből azért meg is kell élni". Utal rá, hogy egyre többen fordítanak hátat tanult szakmájuknak, s ezt elsősorban kultúránk sínyli meg. Majd Sclye János idézetével folytatja: "Kevesen akadnak az eredményes tudósok között, akik pihenésre szánt idejüket hobbikkal vagy más, nem tudományos jellegű tevékenységgel töltenék. Mérsékelt sportolás, családi élet vagy kulturális időtöltés kétségkívül ösztönző, de a túlságosan intenzív és időt rabló nem tudományos érdeklődés (különösen a politika és az üzlet) nem engedi, hogy teljes odaadással a tudománynak szenteljük magunkat." Liszka József — mint írja — tudatosítja, hogy "a vadászkutyát bottal nem lehet a nyúl után zavarni", s azt is, hogy még csak erkölcsi joga sincs, hogy bárkit is hibáztasson azért, miként rendezi az életét. Csupán a néprajz jövője miatti aggodalma készteti hangos gondolkodásra, amit azzal a kérdéssel fejez be, vajon lesz-e még, aki írja és lesz-e még, aki olvassa a néprajzi dolgozatokat, tanulmányokat? Zomborka Márta, a váci Tragor Ignác Múzeum igazgatója arról számol be, hogy folytatódik Hont megye néprajzi kutatása. A történeti Hont magyarok által benépesített területein egy monografikus feldolgozás tervével indult meg az anyaggyűjtés. Az elmúlt két esztendőben az Ipolyság környékén kijelölt falvak népéletének emlékeit igyekeztek dokumentálni a hazai magyar és magyarországi néprajzosokból álló munkaközösség tagjai. Itt kell még megjegyezni, hogy néhány éve már megjelent egy Hont monográfia szlovák néprajzosok műhelyéből, ami sajnos a legjobb szándék mellett sem nevezhető objektívnek. Nem lesz minden tanulság nélkül való a két munkát összehasonlítani. "Az utókornak okulásul..." című rovatban a mátyóci Bodnár Lajos emlékezik vissza, hogyan kezdett néprajzi kutatásba 1952-ben az Ung vidékén, illetve hogyan sikerült egy tájházat berendeznie falujában, Mátyócon. A hazai magyar folklórkutatás egyik legismertebb egyénisége Ág Tibor, bő terjedelemben számol be az SZMNT népzenei munkaközösségének megalakulásáról a Hírharang új rovatában, a "Népzenei műhely"-ben. Tudósít az 1993 szeptemberében Komáromban megtartott konferenciáról és népzenei találkozóról. Megelégedéssel nyugtázza, hogy végre megszületett egy új intézmény csírája — ez a népzenei munkaközösség — és egy szakmai szoba alapja, ahol el lehet majd helyezni a népzenei adattárat képező anyagot. Folklórcsoportok vezetőinek és színpadi folklórral foglalkozó embereknek érdemes lesz odafigyelni e közösség tevékenységére, hiszen a tudományos tevékenység mellett a folklóregyüttesek, éneklőcsoportok, parasztzenekarok szakmai segítségében jelölték meg fő tevékenységüket. A továbbiakban Beszédes Valéria, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság Kiss Lajos néprajzi szakosztálya munkájáról és terveiről számol be. Megtudhatjuk, ki is volt a tavaly elhunyt, német Ingeborg Weber-Kellerniann, akit egyébként 1992-ben a magyar kultuszminiszter a Pro Cultura Hungáriáé díjjal jutalmazott. A tájékoztató füzetben ismét szó esik a Tornaiján létesítendő hely történeti-néprajzi múzeum létrehozásának előkészületeiről, illetve a szervezés nehézségeiről. Az olvasó a Hírharang jóvoltából ízelítőt kaphat egy, a néprajztudományról folyó vitáról, mely Erdélyben zajlik, s melynek hangneme már rég messze tart attól, amit kulturáltnak szokás nevezni. A kiadvány két új néprajzi tematikájú könyv megjelenéséről is tudósít. A szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népismereti Könyvtár című kiadványsorozat negyedik köteteként jelent meg karácsony előtt Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág völgyében — Szímő, valamint az Érsekújvári Honismereti Múzeum gondozásában Gudmon Ilona—Liszka József: Népi építkezés az Ersekújvári járás területén című munkák. Az SZMNT tájékoztatójának állandó rovata — a Figyelő — az előző szám megjelenése óta rendezett néprajzi konferenciákról, kiállításokról, néprajzzal kapcsolatos eredményekről, a hazai, erdélyi, kárpátaljai, szerbiai és ausztriai magyar, s a magyarországi néprajzi élet alakulásáról, apró-cseprő dolgairól számol be röviden. Utolsó lapjain pedig nyomon követhetjük, hogyan gyarapodik a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság könyvtára és adattára. A Hírharang újságárusoknál nem kapható, csak korlátozott számban jelenik meg. Éppen ezért szükséges legalább nagy vonalakban beszámolni a tartalmáról, lévén ez az egyetlen ilyen jellegű hazai magyar kiadvány. Pusko Gábor , Újból támad a tuberkulózis Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltuk. hogy a régen népbetegségként ismert tuberkulózist nemsokára el fogjuk feledni, mert az ellene megszervezett harc, a védőoltások, a» szűrővizsgálatok annyira visszaszo. rították ezt a veszedelmes betegséget, hogy már a szakosított fekvőbetegosztályok és tüdőbeteggyógyintézetek felszámolásának a tervét Is elkészítették, sőt, hozzá Is kezdtek a megvalósításához. Ezért sokar, ketkedve kapták fel a lejüket az első hírek hallatán, amelyek arrói tudósítottak, hogy vészesen növekszik a tbc-s betegek száma. A tuberkulózis mint az egyik legelterjedtebb fertőző betegség a világon, a Föld egyes régióiban dinamikusan alkalmazkodik a változásokhoz. Úgy tudtuk, hogy a fejlett országokban az utóbbi évtizedekben a száma fokozatosan és tartósan csökken, míg egyes fejlődő országokban terjed. Nézzük, milyen adatokat hozott nyilvánosságra az Egészségügyi Világszervezet, miután kiértékelték az 1989—90-ben végzett felmérést. Meglepően szomorú és riasztó adat, hogy jelenleg a Földön 1,7 milliárd tuberkulózissal fertőzött ember van. Ez az egész emberiség közel egyharmada. Az iparilag erősen fejlett országokban a betegek 80 százaléka 50 éven feletti, míg a fejlődő országokban ez az arány majdnem pontosan fordított. 75 százalék az 50 évnél fiatalabbak aránya. 1990-ben a Földön összesen 8 millió új megbetegedést észleltek, ezek 95 százalékát a fejlődő országokban. Ha a haláleseteket nézzük, megtudhatjuk, hogy 2,9 millió ember halt meg tuberkulózisban. A legtöbben Délkelet-Ázsiában, a Csendesóceán nyugati térségében és, Afrikában. Európa, Ausztrália, Új-Zéland és az USA területén ez a szám összesen 40 000. Európában az új betegségek észlelése a legalacsonyabb Dániában, Svédországban, Olaszországban és Norvégiában. Minden 100 000 lakosra átlagban 7 új megbetegedés jut. A fejlődés iránya azonban meghökkentő. 1992-re már 4 millióra nőtt azoknak a betegeknek a száma, akiknél a tuberkulózis és az AIDS-fertözés is kimutatható egyszerre. Ez nem várt problémák elé állíthatja még a fejlett országok egészségügyét is, és például az USA-ban ez a tény okozta a tuberkulózis 20 százalékos növekedését az 1985-ös évvel szemben. Ez természetes, hiszen a diagnózis felállítása benyolultabb, sokkal több a betegség tüdőn kívüli formája, és megváltozott a gyógyszerekkel szembeni érzékenység is. Újra bebizonyosodott, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Dr. Pálházy Béla A HÉT 15
