A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
KRONIKA "Az öregember jól benne járt a korban, éppen betöltötte a hetvenet. Haja, bajusza azonban nem fehéredett meg. A bőre lett feketébb, mintha vénségére ki-kifeküdt volna a napra. Ha nem ismernék a faluban és az egész völgyben, cigánynak néznék..." így kezdődik a neves csehszlovákiai magyar szerző, Mács József legújabb regénye. A csehszlovákiai magyarság sorskérdéseivel szinte már mániákusan foglalkozó író ezúttal sem tagadja meg önmagát: egy vegyes házasságban, ráadásul idegen (cseh) környezetben született kisfiú szellemi gyarapodásának ábrázolásával nyújt hiteles képet egy kis gömöri falu közösségéről, mindennapi életéről. Mács József a harmadvirágzás ún. alapozó nemzedékéhez tartozik. 1931-ben született a gömöri Bátkán, s első könyvei még az ötvenes években jelentek meg. Ám csak a következő évtized, a hatvanas évek hozták meg számára is az igazi sikert. Különösképp az 1968-ban megjelent Adósságtörlesztés című regénye figyeltetett föl rá, ez máig a szerző s a szlovákiai magyar próza egyik legsikerültebb alkotása. A normalizáció évei Mács termésén is megmutatkoztak. Csak a hetvenes évek végén kezdenek megjelenni újabb művei, s ezekben, érthető okokból, csak itt-ott sikerül elérni az Adósságtörlesztés színvonalát, elsősorban a Szélviharban című kisregényben. Az Egigérő palatábla tehát nagy lehetőség Mács pályáján, voltaképpen az első kötete a nyolcvankilences fordulat óta. Kollégák, olvasók méltán kíváncsian várják hát, melyik Máccsal találkoznak az új regényben? A téma, amint mondani szokás, az utcán hever. Szerzőnk eddig is ezzel küszködött, az elmagyartalonodás, az elszlovákosodás, pontosabban ezúttal az elcsehesedés problémájával. Az imént a regény elejéről idéztünk, Ízelítőül, néhány sort, most lássunk egy-két mondatot a végéről: "Hogyhogy az apám magyar, és én nem tudok magyarul? Hogyhogy az anyám magyar, és én nem tudok magyarul? Legyint, elkomorul, semmi értelmét nem látja az effajtaj okoskodásnak. Ki építené fel azt az iskolát?... Félelem szakad rá, mocorog, nyöszörög, újra és újra megtapogatja a gyerek helyét a dűlőút porában... Megkönnyebbül, mert hiszen nem veszett el az unokája. Lekászálódik a díványról, az órájára pislant. Húsz perc múlva érkezik a busz. Megropogtatja a csontjait, és keservesen felsóhajt: — Istenem, de szép álmom volt! Milyen türelmes az unokám! És milyen jól beszélt már magyarul! Miért is kellett felébrednem?" Eleven problémákat boncoló, élvezetes, jól olvasható regény Mács József új kötete, amint az idézetekből s az eddig elmondottakból is kitűnik. Az olykor csehszlovákiainak, újabban csak szlovenszkóinak vagy felvidékinek nevezett irodalom csak nehezen találja helyét a megváltozott világban. Egyrészt évtizedek berögződéseit kell levetnie magáról, másrészt a mindig sorjázó fiatalokkal kell fölvennie a versenyt. Az immár nyugdíjas korba került Mács, az Egigérő palatábla a bizonyíték rá, nem adja föl a versenyt. S úgy nem adja föl, hogy korábban meglelt stílusát, máig vállalt témavilágát sem adja el egy tál lencséért. A mai olvasó, a fiatalabb kortárs olykor szeretne új hangokat is lelni régi szerzőitől, ám végül is lehet, hogy az írónak lesz igaza. Hisz divatok jönnek, stílusok mennek, de a problémák maradnak. S Mács a problémák pártján áll. Egyetlen kérdésünk, hogy a regénynek amaz utolsó két mondata, milyen töltettel-előjellel értelmezhető: — Istenem, de szép álmom volt! Miért is kellett felébrednem?" CSELÉNYI LÁSZLÓ Illusztációs kép: E. Colloscus Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban? A minap kezembe került egy érdekes lexikon. A mai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom művelőit mutatja be. A lexikon a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja és a debreceni Csokonai Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kétszáz oldalas könyv rövid életrajz keretében mutatja be a mai gyermekirodalom művelőit. A könyvet Fogarassy Miklós szerkesztette, és Székelyné Sipos Klára, valamint Botosné Koscsó Ilona írták. Az előszóban többek során ezeket olvshatjuk: "Tervünk eredetileg az volt, hogy minden ma élő kortárs magyar szépírót bemutatunk, aki a gyermekek és az ifjúság számára is alkotott, illetve alkot. Anyaggyűjtő munkák során azonban tapasztaltuk, hogy az adatok hozzáférhetősége és a kötet lehetséges terjedelme céljainkat alapvetően behatárolják. Munkánk végül is válogató és ajánló jellegűvé vált. Azok az élő, kortárs magyar szépírók kaptak benne helyet, akiknek az adatgyűjtés lezárásáig, 1988. április 30-ig legalább három, a gyermek- és ifjúsági korosztály számára irt kötetük jelent meg. Az egy- és kétkötetes szerzőkről a Függelék tájékoztat..." Megemlítik azt is, hogy "hiba és következetlenség minden bizonnyal előfordul", de ezt az érintettek ne a szerkesztők szándékának tulajdonítsák. Ami azt illeti, téves adatot bőven találtunk, pedig inkább csak a szlovákiai Írók adatait szemrevételeztük a könyvben. Különben a lexikon egybefogja a magyarországi, erdélyi, kárpát-ukrajnai, jugoszláviai, valamint a szlovákiai írókat, hozza fényképüket, nyilatkozataikat az ifjúsági- és gyermekirodalom természetéről. A lexikonban 133 mai magyar író szerepel. Ágh Istvántól Zsoldos Péterig, a Függelékben pedig 163 író talált helyet, összesen tehát 296 íróról van szó az enciklopédiában. A hazai írók közül a lexikon csak fíácz Olivérnek adott helyet, a többiek a Függelékben találhatók, szám szerint tizenketten. Itt a következő neveket olvashatjuk: Dénes György, Gál Sándor, Gyurcsó István, Keszeli Ferenc, Koncsol László, Kovács Magda, Mács József, Moyzes Ilona, Ozsvald Árpád, Simkó Tibor, Szőke József és Verseghy Erzsébet. Az írók neve mellett születésük időpontját, könyvük, illetve könyveik címét találhatjuk, de föl van tüntetve az is, melyik országban élnek. A következetességgel azonban bajok vannak, mert némelyik írónál, mint például Keszeilí Ferencnél, Dénes Györgynél és Gyurcsó Istvánnál csak a születési évszám és könyvük címe szerepel. A Szőke József neve alatt pedig ez áll: "romániai magyar író". Jelentősebb hiba, hogy nem szerepel a nevek között Tóth Elemér, Gömöri Kovács István, Zsélyi Nagy Lajos, Kulcsár Ferenc, Ordódy Katalin, Varga Imre és mások. A lexikon különben hiányt pótol, hiszen ilyen jellegű munka még nem született a magyar nyelvterületen. Érdeklődéssel forgathatják írók, könyvtárosok, pedagógusok, s mindazok az olvasók, akiket érdeket a jelenlegi magyar ifjúsági- és gyermekirodalom összképe, eddigi eredménye. I). ('.V. A HÉT 11
