A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
OTT JÁRTUNK IZSAI KULTÚRHÁZSIRATÓ? "Meghívást kaptam egy kultúrházavatásra. Az ünnepség színhelye a mintegy 1700 lelket számláló község, Izsa (Komáromi járás) volt. Évtizedeken keresztül színjátszó és táncesoportok, irodalmi színpadok szerezlek neki hírnevet. Aztán a műkedvelő csoportok egymás után bomlottak Tel a kullúrház katasztrofális állapota miatt. A község kulturális életében több évig tarló pangás következett. Szerencsére az "új szeleknek" köszönhetően, a falunak új, kullúraszerelő polgármestere lett egy hajdani Ifjú Szívek-beli énekes, Tóth-Kurucz Mária személyében, majd pályázatot írtak ki az átalakítás alatt álló ház igazgatói posztjára, amelyet Kociha Mária nyert meg. Ok kelten maguk közé gyűjtötték az agilis helybelieket: Izsák Elvirái, Hajtman Irmái, Kociha l‘áli, Csókás ľerencct... Az átadási ünnepségre egy színvonalas kultúrműsort is készítettek. Június 22-én végre megvalé)sult sokak álma: a hajdani istállóból (!) kh. 240 ezer koronáért átalakított művelődési ház teljes díszben várta a nagyközönséget. Nem volt hát hiábavalé) a fáradozás..." — írtam a "Kultúrházavatás Izsón" című tudósításomban 1991-ben. Azután fokozatosan fellendült a kulturális élet: megalakult a LEÁNYVÁR színjátszó csoport, az AQUA zenekar, a MISZ helyi csoportja, különféle rendezvényeket valósítottak meg a lelkes szervezők. Csakhogy: pár hónappal az avatóünnepség után egy rövidzárlat okozta tűzeset, a következő éviién pedig az épület hajdani tulajdonosának felbukkanása és jogos követelése állított gátat a kultúráért tevékenykedőknek. Megkezdődött a kullúrház-, illetve kultúrasiratás, azonban még sokakban pislákol a remény szikrája... Izsai körutam során felkerestem néhány ez ügyben érintettet, meghallgattam a véleményeket, panaszokat, magyarázatokat és reménykeltő terveket. Következzenek hát a nyilatkozatok: KOCIHA MÁRIA: — Bár az 1991-ben történt tűzeset során csaknem a teljes berendezés elégett, az épületben csak a füst okozott kárt. A kolléganőmmel és a falubeli munkanélküliekkel éjjel-nappal azon munkálkodtunk, hogy a szilveszteri bálig működőképessé tegyük az intézményt. Ez sikerült, de nem sokáig élvezhettük munkánk gyümölcsét, mert eléggé titokzatos körülmények között eladták a munkahelyünket... Már 1992 őszén kiszivárgott — néhány képviselőn keresztül — az a hir, hogy hamarosan munkanélkülivé válunk, mert egy GÉČ MIHÁLY nevű magánvállalkozónak tönkrement a csehországi vállalkozása, és lzsán szeretne ostyákat gyártani a kultűrházban. Eleinte nem hittük, hogy ez megtörténhet, és az. addigi közös fáradozásunk semmivé válhat... Sőt, a polgármesternő is tagadta az eladási szándékot! Hivatalosan csupán az elbocsátásunk előtt két héttel értesítettek bennünket arról, hogy a munkahelyünk megszűnése miatt munkanélkülivé válunk a kolléganőmmel együtt. Indoklásként azzal érveltek, hogy jelentkezett az. épület régi tulajdonosa, és mivel a községi hivatalnak nincs elég pénze kifizetni a jogosan kért összeget, ezért kénytelen eladni a kultúrházat annak, aki részletenként törleszteni tudja az épület árát. így vált ostyagyártó üzemmé a kultúrház, és kezdődött a kulturális pangás korszaka a faluban. Talán másféle megoldást is leheteti volna találni... hiszen úgy hallottam, hogy Géé úr mindmáig egy fillért sem törlesztett az adósságából. Így az eladás haszon helyett csak kárral járt, mert a fiatalok egyre inkább úgy érzik, hogy nincs értelme kulturális tevékenységbe kezdeniük. Megszűnt a színjátszó csoport, mert nem volt állandó próbahelyiség. A zenekar lehetetlen anyagi körülmények között működik. Igaz, hogy a községi hivataltól kölcsönkapott pénzből vehettek egy keverőpultot azzal a megállapodással, hogy majd a bálok bevételéből törlesztik az adósságot. Ám egy kezdő zenekart ritkán hívnak hálózni, ezért a bevételből máig nem tudták visszafizetni az adósságot. Reménykedtek, hogy hátha elengedik az adósságukat, hiszen az önkormányzat anyagilag minden szervezetet támogat, hát akkor az ifjúságnak miért csak kölcsönt ad? Én sem értem, hogy a fiatalokat miért kezelik úgy a képviselők, mintha nem is izsaiak lennének? Például a klubhelyiségüket is el akarták venni, csak egy petíció segítségével sikerült kiharcolniuk, hogy továbbra is a klubban maradhassanak. Bezzeg a nyugdíjasklub gyönyörű berendezésére volt pénz, pedig azt csak páran látogatják. Tudom, mert a klubhoz közeli szolgálati lakásban laktam, így ismerem a helyzetet. Szerintem felváltva használhatná a klubot mindkét generáció. Legalább az eladás utáni bútorkiárusításon a fiatalokat részesíthették volna előnyben, hogy olcsón berendezhessenek egy klubot! De nem! A kultúrház dolgozói azért nem vehettek a kiárusított holmik közül, nehogy megszóljanak bennünket, hogy nyerészkedni akarunk. A fiatalok pedig iskolában voltak a kiárusítás idején, mivel arra előzetes bejelentés nélkül került sor... Tönkrement az izsai kulturális élet, unatkoznak a fiatalok, akik leginkább látogatták a kulturális rendezvényeket. Egy fiatal — VARGA I5EA: — Nagyon szívesen jártunk a kultúrházba, mert Pathról és Komáromból is eljöttek a fiatalok — ismerkedtünk, művelődtünk, szórakoztunk. Jelenleg az egykori klubban a zenekar próbál, a többi fiatal esetleg a kocsmában találkozhat. Izsán mozi sincs, egy ideig rendeztek diszkókat a Fehér Ló vendéglőben, de azt is szüneteltetik. Többen szeretnének beköltözni Komáromba, hiszen még a fiatal házasok is igénylik a kultúrát és a szórakozást, ami idehaza hiányzik. Néhányan még reménykedünk, hogy megváltozik a jelenlegi helyzet, és véget ér a siránkozás... KOCIHA PÁL: — A MISZ-tagokkal sokat segítettünk a kultúrház rendbehozásában, a képviselők mégsem szavazták meg az anyagi támogatásunkat. Csupán a zenekarnak segítettek oly módon, hogy bálok esetén az önkormányzat kifizeti helyettünk a szövetkezeti étterem bérleti díját. Azonban a keverőpultra kölcsönkapott pénzt máig nem tudtuk visszafizetni. A színjátszók működését is ellenezték a tanitók — kettes magaviselettel riogatták azokat az alapiskolásokat, akik be akartak lépni a csoportba. Ezt azzal indokolták, hogy a próbák a tanulás rovására mennek... Irigyelték a sikereinket, mert több községben felléptünk. Nagy szükségünk lenne egy klubra, ahol értelmesen tölthetnénk el a szabadidőnket! TÓTH-KURUCZ MÁRIA polgármester: — Valóban aktív kulturális tevékenység zajlott a kultűrházban, és elégedettek voltunk az ott dolgozók munkájával. Azonban a hajdani tulajdonos Bulajcsík család 1 millió 200 ezer koronás követelését képtelenek voltunk a község anyagi forrásaiból kifizetni. Öt minisztériumhoz fordultam anyagi segítségért, de mindenütt negatív választ kaptam. Rengeteg huzavona után úgy döntött az önkormányzat, hogy eladjuk a kultúrházat Géč Mihálynak, illetve az IVER Kft.-nek, és a részletekben befolyó összegből kifizetjük a hajdani tulajdonost ez év június végéig. A kulturális tevékenységet azonban nem szeretnénk szüneteltetni. Továbbra is működik két tánccsoport és egy énekkar az alapiskolában. Néhány fiatal próbálja újraszervezni a színjátszó csoportot, amelynek próbahelyiséget biztosítanánk a községi hivatalban. A zenekar az ifjúsági klubban próbálhat, de a kölcsönt vissza kell fizetniük, mivel az csak pár személyt érint, nem pedig az izsai ifjúság többségét. A régi iskolában működik a könyvtár, és a tornateremben további csoportok is próbálhatnának. A különféle előadásokat az eskető teremben szoktuk megszervezni. Sajnos, mozink nyolc éve nincs. A nagyobb rendezvényeket és táncmulatságokat a szövetkezet éttermében rendezzük meg. A faluban sok szervezet aktívan működik, csak éppen a fiatalok nem hoztak létre ifjúsági szervezetet, a MISZ helyi csoportja megszűnt, nincsenek vezéregyéniségek, akik összefognák az ifjúságot. Én támogatnám az efféle kezdeményezésüket. Sajnos, a nyugdíjasklubban nem szervezkedhetnek, mert annak a berendezését a nyugdíjasok anyagi felelősséggel vették át a községi hivataltól, igy természetesen féltik azt. Azonban, mint már említettem: a helyiséggondot tudnánk orvosolni, csak jöjjenek a tenni akaró fiatalok! Végül egy nagy tervünket is elárulom: egy kulturális központ felépítését szorgalmazzuk, ahol többek között a könyvtár, az ifjúsági klub stb. is helyet kapna. A központ előtervét már elkészítette Kurucz Nándor építész, és remélhetőleg a kivitelezési terv elkészítésénél fiatal építészeink is segíteni fognak. Nem ígérem meg, de talán még ebben a választási időszakban meg tudjuk venni a kiválasztott telket is. Bízom abban, hogy ha a község utóbbi három évre jellemző jövedelme továbbra is megmarad, és a magánvállalkozók, illetve a helybeli lakosok is besegítenek az építkezési munkálatokba, megvalósul ez a tervünk. Tehát nem kell elsiratni az izsai kultúrát! Miskó Ildikó 2 A HÉT
