A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
OTT JÁRTUNK Felsöszecsén, Szobi Kálmánt, a Csemadok-alapszervezet elnökét kerestük, de szombat reggel lévén, azt a választ kaptuk: mivel szenvedélyes vadász s egyúttal magyarvizsla-tenyésztő is, vadászni ment. Még időben érkeztünk, a vadászok Alsószecsén, a szövetkezet irodája mellett gyülekeztek és türelmesen várták az eligazítást. Mivel a Csemadok-alapszervezet elnöke iránt érdeklődtünk, valaki — a vadászokra jellemző humorral — megjegyezte: "Itt akár Csemadok-gyűlést is tarthatnánk, itt mindenki Csemadok-tag is egyúttal"! De nem maradt sok idő a tréfálkozásra, Béres György sorakozóra szólította a vadászokat, Szabó Zsigmond segédletével feljegyezték a jelenlévők névsorát (a hajtőkét is), majd katonásan jelentést tettek a vadászszervezet elnökének, Vladimír Jakob mérnöknek. Az elnökről kiderült, hogy tíz esztendeje Rövid eligazítás a vadászatvezető Béres György részéről (jegyzetfüzettel a kezében) Pel/ő/xec/ei vodó/zoton áll a "Garamvölgye” Vadásztársaság élén (amelynek székhelye Alsószecsén van), de egyúttal (16 éve immár) a szövetkezet elnöke is, s a vadászszenvedélyt édesapjától örökölte. A későbbiek folyamán aztán bebizonyosodott, hogy az alma nem esett messzire a fájától, Vladimír Jakob már az első körben 18 fácánt hozott a terítékre. Az elnök igyekezetét látván, Sipos Józsi is serénykedett, olyannyira, hogy már az első körben kilőtte az összes patronját a csillogó, magasan repülő fácánokra. A gazdinál fürgébben csak a jó kiállású rövidszőrű német vizslája forgott, vele csak Parázs, a rövidszőrű német vizsla vehette fel a versenyt. A magyar vizsla gazdája Nagy Lubos, fiatal, nagyodi vadász. A társaságnak volt két érdekes tagja: Sanyi bácsi talán a legidősebb puskás ember, és hajtója a még nálánál is idősebb, szemü-A vadászat örömteli része — jó eredmény esetén — a rakodás A teríték gyarapodik veges ember. Az előbbi gépész volt a szövetkezetben, az utóbbi mestersége bádogos, de a beszélgetésből kiderült, hogy már régebben is közük volt egymáshoz. A fácánok után a nyúlvadászathoz vonult a társaság. Sanyi bácsi még nem felejtette el "jól" kezelni a hosszúcsövű puskáját. Bizony a hajtó cipekedett, kínlódott a sáros terepen. Valaki megjegyezte: — Sanyi bácsi, miért nem segít neki? — Csak végezze a munkáját, ha már egyszer hajtónak szegődött! Tudjátok mit mondott nekem, amikor a cséplőgépet javítottuk? Azt mondta, hogy "Sándor, te gyilkolod a pléhet"! Hallottak ilyet? Gyilkolom a pléhet! Csak cipekedjen! Ezen aztán derültek talán még a Garam menti fák is... Egy-egy kör után, a szünetben szó esett a sertéspestisről is, amelyet állítólag a rimaszombati vaddisznók terjesztenek. Bizony megoszlottak a vélemények, noha elképzelhető a házi sertések és a vaddisznók kapcsolata. Tudunk olyan esetről is, hogy egy bátor vadkan rendszeresen látogatta a Vladimir Jakob, a vadászok elnöke szövetkezet sertéstelepét. A leánynézőnek aztán később eredménye is lett. Ám abban megoszlottak a vélemények, hogy a vaddisznókat most már tűzzel-vassal irtani, hajtani és vadászni kell. Éppen a vadászatokkal, hajtásokkal hozzuk mozgásba a pestis terjesztőit, hiszen köztudott, hogy a vaddisznó a zargatások következtében horkanva, röfögve képes több tíz kilométert is megtenni megállás nélkül. Csak a vaddisznók vadászati módjában járatlan ember gondol mindjárt az irtásukra. Inkább békén kellene hagyni a vaddisznókat, hogy esetleg a betegek helyben elpusztuljanak, de hajtókutyákkal, hajtókkal való üldözés nyomán ne terjesszék a betegséget más tájakon is... Visszakanyarodva a Garam völgyi, decemberi vadászathoz, elmondhatjuk, hogy igyekvő, vadat ápoló, a természetet szerető és a vadászebeket kedvelő vadászokkal találkoztunk. Motesiky Árpád Fotó: a szerző A HÉT 3
