A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
KRONIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ALBÁR (Dolný Bar) ALISTÁL (Dolný Štál) Már a tatárjárás előtt virágzó település volt. Első említése az okiratokban, Baar alakban, 1245-ben, illetve 1276-ban tűnik fel. Mai nevével először 1453-ban találkozunk. Nevének további megjelenési formái: 1401-ben Kisbar, 1453-ban Albar, 1927-ben Dolný Bar. Az 1276-ból származó okirat számos csallóközi és — a község határában akkor még létező — földrajzi helyet, vizeket és tavakat is feljegyezte: Hamus-tó, Kengyel-ér, Futa-Kuta és Chelch nevű folyóvizek, Kender nevű helység, illetve Szarva nevű földrész vagy dűlő. Első, oklevelesen igazolt földesura egy bizonyos János deák, aki egy 1300-ban kelt adományozási oklevélben egy, a községben levő kúriát ajándékoz a pozsonyi káptalannak. 1334-ben Nicolaus de Baar, azaz Baár Miklós királyi ember és akkori birtokosa nevében fordul elő, de ez időben az okiratok már három Bár községet is említenek, nevezetesen Albárt, Felbárt és Kisbárt. Évszázadokon át jórészt a vajkai érseki székhez tartozott, de birtokot szerzett itt a Maholányi, a Pőthe és a Bertalanffy család is; ez utóbbi kettő külön-külön csinos kúriával is rendelkezett. 1737-ben özv. Maholányi Tamásnó átengedi itteni birtokát Unger Sámuelnak. Nagy Lajos 1828-as adatai szerint a községnek 10 háza és 89 lakosa van. Római katolikus, klasszicista stílusú temploma 1790-ben épült, melyet a XIX. század második felében átalakítottak. Neoklasszicista stílusban épült kastélya a XIX. század végéből való. A község területe 820 ha. Lakóinak száma 472; felekezeti megoszlás: róm. katolikus 331, ev. ref. 39, egyéb 35. A falu polgármestere Bereck Oszkár, a Csemadok-alapszervezet elnöke Amdics Klára, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Ivanics János. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 514 509 99,03 1921 518 498 96,14 1941 532 530 99,62 1970 556 472 84,89 1980 540 438 81,11 1991 472 400 84,75 (1960-ban közigazgatásilag Albárhoz csatolták Mad községet, de 1990-ben útjaik újra szétváltak.) A szájhagyomány, de a legrégibb okleveleink bizonysága szerint is nevét többen onnan származtatják, hogy hajdanán itt királyi istállók álltak. Tény, hogy egy 1268-ból származó okirat azt tanúsítja, hogy a szomszédos Szakállason valóban voltak királyi ménesek, s a ménes- és istállómesterek is itt lakoztak. A község első említése 1254-ből származik Staul alakban, mint pozsonyi várbirtok. Mai nevével először 1260-ban találkozunk. Nevének további megjelenési formái: 1260-ban Alistál, 1347-ben Staul Inferior, 1773-ban Alistál, 1927- ben Dolný Štál, 1948-ban Hroboňovo, 1991-ben Horný Štál. Első telepesei a Ramocsay, Radványi, Bozsaky, Mady és Lubinszky családok és nemzetségek voltak, legalábbis így tartja a szájhagyomány. A községhez tartozó dűlők közül Póterháza és Bödeháza valószínűleg régi birtokosaik nevét örökítik meg. A XIV. század első feléig helybéli földbirtokosok az urai, mégpedig az Alistál nemzetségbeliek, később pedig a Molnár és Szalay, a XVIII. században a Bíró, Nagy stb. családok. A múlt század első felében a László család volt a község földesura. Az 1828-as összeírás szerint a községnek 130 háza volt, lakóinak száma pedig 928. A községhez tartozik Belle, Hid vég, Karáb és Petény puszta, valamint Jászópuszta major. A községnek két temploma is van; a római katolikus gótikus templom a régebbi, 1450 körül épült, 1746-ban átalakították, míg református temploma 1786-ból való. A község területe 3000 ha, lakóinak száma 1901, felekezeti megoszlás: róm. kát. 912, gör. kát. 2, görögkeleti 2, ev. ref. 718, egyéb 183. A falu polgármestere Bartalos Erzsébet, a Csemadok-alapszervezet elnöke Vendégh Emília, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Szikhart Lajos. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 1098 1093 99,54 1921 1138 1094 96,13 1941 * 1119 1078 96,34 1970 1909 1845 96,64 1980 2027 1970 97,19 1991 1901 1835 96,53 (* 1940-ben Alistál, Felistái és Tőnye településeket Tőnyeistál néven egyesítették. Az 1941. évi és a következő adatok már magukban foglalják az összevont községek lakóit is.) ALSÓJÁNYOK (Janíky) Felsőcsailóközi kisközség, határában honfoglaláskori pogány őrhalmok találhatók. Első okleveles említése 1287-ből való, amikor is Januk néven van említve. Nevének további megjelenési formái: 1301-ben Januk, 1341-ben Janyk, ill. Janyk Inferior, 1358-ban Alsó Jánok, 1920-ban Dolný Jánok, 1927-ben Dőlné Janíky. Első oklevelesen igazolt földesura Jánoki Jakab, aki egy 1310-ben kelt adományozási oklevélben itt szolgájának tekintélyes földbirtokot és kúriát adományoz szolgálatai fejében. 1346- ban a pozsonyi káptalan Streiz Marchard pozsonyi polgárt iktatja e birtokba. Egy 1368-ból származó peres irat arról tanúskodik, hogy Samoti György fiának, Jánosnak felesége panaszt emelt Šaápi János fia, Péter ellen, mert az itteni birtokát önhatalmúan elfoglalta. 1394-ben Georgius de lányuk királyi ember nevében szerepel. 1402-ben Jamnik alakban bukkan fel, s ez időben Monostori Berzóte Miklós van birtokosként említve. Az 1553. évi portális összeírásban Alsó-lányok az óbudai apácák birtokaként van felvéve 13 portával, de 1647-ben már a pozsonyi apácáké, 1787-ben pedig a vallásalap tulajdonában van. A későbbiekben az Esterházy grófi, majd ezt követően a Zichy grófi család birtokába kerül. Az 1828. évi összeírás a községben 30 házat számlál 219 lakossal. Római katolikus, ekletikus stílusú templomát 1914-ben építették és szentelték fel. A község területe 1323 ha (Felsőjányokkal és Bústelekkel egyetemben), lakóinak száma 814, felekezeti megoszlás: róm. kát. 744, ev. ref. 1, egyéb 52. A falu polgármestere Gutleber Margit, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bencsik Mónika, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Bohus M. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 246 241 97,97 1921 239 234 97,91 1941 * 618 616 99,68 1970 730 718 98,36 1980 800 753 94,13 1991 814 751 92,26 (* 1940-ben Alsó- és Felsőjányok, valamint Bústelek összevonásával egy új közigazgatási egységet hoztak létre Jányok néven. Az 1941. évi és további adatok már az egyesítés utáni létszámokat foglalják magukba.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk)
