A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
KRONIKA Te/epüléslexihon MAGYAROK NYOMÁBAN — ROZSNYÓI JÁRÁS KUNTAPOLCA (Kunová Teplica) A Csetneki-völgyben, a Pelsőci-fennsík nyugati oldalának lábánál fekvő település, melyet az okiratok 1243-ban Toplucha néven említenek először. 1318-ban Thopolca, majd 1320-ban Topolcha, 1773-ban pedig KunowaTeplicza alakban szerepel. AXVIII—XIX. században Csetnektapolcának is nevezik. A csetneki Bebek-család volt a tulajdonosa, de a XVI. századtól már számos más birtokos váltja egymást: Gömöry, Czékus, Perényi, Bekény, Szontágh, Kerepesy, Czibur. A lakosság egy része az itt működő vashámorban dolgozott, többen pedig szénégetéssel és fuvarozással tartották fenn magukat. 1709—1710-ben a pestis nagyon sok áldozatot követelt, a járványt követően a faluban csupán hét ember maradt életben. A környékről új lakosok érkeznek, 1828-ban már 694-en lakták a községet. A népesség számának növekedése az ipar fellendülésének volt elsősorban köszönhető, ugyanis a XIV. század elején megalakult Kuntapolcán a Concordia vasgyár és öntöde, mely nemcsak a helybelieknek, hanem a környék lakosainak is munkalehetőséget kínált. A vasgyár tulajdonosai 1932-ben leszerelték a gyárat, de 1945-ben újra felújították mint a Szlovák Magnezitüzem részét. A közelmúltban új részlegekkel bővítették és modernizálták. A lakosság nagy része ma is itt dolgozik, s a gyárnak köszönhetően a lakosság száma is fokozatosan növekszik. A község kora klasszicista stílusú evangélikus templomát 1805-ben építették. Felekezeti megoszlás: 223 evangélikus, 75 katolikus és 31 református. A polgármester Dono István, a 114 tagú Csemadok-alapszervezet elnöke Bódis Enikő. A magyar politikai mozgalmak közül az Együttélés alakult meg; elnöke Bódis Tünde. Magyar tanítási nyelvű iskola nincs a községben, a gyerekek Pelsőcre járnak. Népszámlálási adatok: 1980: 629 lakosból 347 magyar (55,2 %) 1991: 656 lakosból 338 magyar (51,52 %) LEKENYE (Bohúňovo) Egyike azoknak a községeknek, melyet IV. Béla király 1243-ban a pelsőci uradalom részeként a Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. Az erre vonatkozó okiratokban szerepel először a község neve mint Lokuna. 1319-ben Lekyne, 1336-ban Lekene. 1427-ben a Forgách-család birtokolja, 1482-ben a Fügedy, 1496-ban pedig a Tornallyay-család. Az ezt követő időszakban is sűrűn váltották egymást a földesurak. A lakosság a történelem folyamán többször is kicserélődött; egyrészt a török pusztítás idejében néptelenedett el a falu, másrészt a pestis is jelentősen megtizedelte a népet. Az 1828-as összeírás alkalmával azonban már 324 lakost jegyeznek fel. Állattenyésztéssel, földműveléssel, szénégetéssel és fuvarozással tartották fenn magukat. A XIX. és a XX. században sokan kőműveskedtek. 1846-ban a falu melletti Sajó-parton vízimalom épült, melynek építője Molnár János volt. A malom az 1858-as árvíz idején semmisült meg. A műemlék református templom XV. századi eredetű, a XVIII. században újították fel, ekkor építették a fából készült haranglábat is. A templomnak festett kazettás mennyezete van. Az evangélikus templom építési ideje 1902. TIBA (Tiba) Lekenyéhez tartozik a tőle délnyugatra fekvő Tiba település is. Mint földbirtok a XIII. században keletkezett. Az írásos emlékek Tyba néven említik először 1334-ben. Valószínűleg az alapító Tibay-család lakta ekkor a községet. 1379-ben Tybaháza, 1808-ban pedig Tiba alakban fordul elő. Az 1906-os belügyminiszteri rendelet alapján a Sajótiba nevet kapja. A Tibay nemzetség 1728-ban halt ki, ekkor lett Pletrich János az új tulajdonos. Őt követően a Palkovich-család birtokolta. Temploma nincs a községnek. Az I. világháború idején egyesítették Lekenyével, azóta is odatartozik. Felekezeti megoszlás a két községben: 116 evangélikus, 100 katolikus és 47 református. A polgármester Kozsár Erzsébet, aki egyben elnöke az Együttélés politikai mozgalomnak is. A Csemadok-alapszervezet 76 tagot számlál, elnöke Nagy Ilona. A községben alsó tagozatos magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Népszámlálási adatok: 1980: 405 lakosból 386 magyar (95,3 %) 1991: 327 lakosból 309 magyar (94,5 %) LICE (Licince) Murány-völgyi község, eredetileg a sajógömöri váruradalom tartozéka. 1243-ban IV. Béla a Bebekek őseinek adományozza. Az erre vonatkozó okiratban a falu Lincha néven szerepel, 1318-ban Lynce, 1427-ben Lyche alakban találkozunk nevével. 1379-ben I. Lajos az Abaffyaknak adományozza. 1427- ben azonban már újra a Bebekek a földesurai. A XV. században a gombaszögi pálosoknak is volt itt birtokuk. A XVI—XVII. században az esztergomi érsek a tulajdonosa, ezt követően fjedig a Csernyus-család birtokolja. Ebben az időszakban a lakosság száma alaposan megfogyatkozott, sokan elmenekültek a török elől. A helyzet a Wesselényiek uralma idején javult, ekkor már 55 lakosa volt a községnek, de 1828-ban már 833-an lakták. A lakosság főleg mezőgazdasággal, szénégetéssel és fuvarozással foglalkozott, az 1920-as években vasércbánya is működött itt. Gazdag hagyományai voltak a fazekasságnak, ez a foglalkozás azonban az I. Csehszlovák Köztársaság ideje alatt szinte teljesen megszűnt, ma már senki sem űzi ezt a mesterséget. A XVIII. században két kastély is épült itt; az ún. alsó és felső kastély. A felső kastélyt a Csernyus-család építette 1780-ban. A kőfallal körülvett szép épület előtt gyönyörű angolpark volt, ez azonban tönkrement. Mindkét kastélyt a mezőgazdasági szövetkezet használta különféle célokra, mára már nagyon lerobbant állapotban van. A falu katolikus temploma 1830-ban épült egy előzőleg már létező gótikus templom alapjaira. Felekezeti megoszlás: 472 katolikus, 12 evangélikus és 9 református. A polgármester Majoros Katalin, a 46 tagú Csemadok-alapszervezet elnöke Breznanik Dóra. Az Együttélés politikai mozgalom alakult meg a községben, melynek elnöke Breznanik István. Magyar tanítási nyelvű iskola nincs a faluban. Népszámlálási adatok: 1980: 595 lakosból 489 magyar (82,2 %) 1991: 561 lakosból 447 magyar (79,68 %) LUCSKA (Lúčka) Árpád-kori település, a Csermosnya-patak völgyében fekszik. Első írásos említése 1406-ból származik, ekkor Luchkaként szerepel, s mint a tornai váruradalom részét említik. Nagyon szép fekvésű község, fölötte egy XIII. században épült templom romja ''őrködik". Földesurai a Gyulayak voltak, majd gróf Keglewich- és a Zichy Ferraris-családok birtokolták. A község 1881-ig tartozott a tornai váruradalomhoz. Az 1873. évi kolerajárvány idején a lakosság megfogyatkozott, s ebben az évben a fél falu is leégett. 1879-ben az árvíz okozott jelentős károkat. A község lakosainak egy része bányászattal foglalkozott, a XVIII. és XIX. században jelentős fejlődésnek indul itt a vasgyártás; egyes források szerint Lucska volt a környék vasgyártásának "hazája". Az olvasztók a Csermosnya-patak mentén épültek, a községtől kb. fél kilométernyi távolságra nyugati irányban. 1853-ig itt működött az utolsó darabos kemence. 1848 és 1853 között gróf Keglewich Gábor korszerű nagyolvasztót épített itt, amely négy épületből állt. Építtetőjéről Gábor kohónak nevezték el. Még a XX. század elején is üzemelt. A Csermosnya-patak mellett malom is működött, 1945 után is őröltek itt gabonát. A lakosság mészégetéssel és favágással is foglalkozott. A falut keresztülszelő hegyi patak mentén még ma is láthatunk fatörzsből kivájt bodon- vagy más néven köbölkutakat, melyeket a helyiek köpünek, köpüs kútnak neveznek. Az említett romtemplomon kívül még református és katolikus temploma van a községnek. Érdekesek a még fennmaradt kőből rakott kerítések is, melyekkel elkerítették földjüket. Felekezeti megoszlás: 156 katolikus, 59 református és 6 evangélikus. Iskola nincs a községben, a diákok Dernőre járnak. A polgármester Kuchta János, az aktívan működő Csemadok-alapszervezet elnöke Korcsmáros Dénes, a szervezetnek jelenleg 57 tagja van. A magyar politikai pártok közül az Együttélés alakult meg, melynek elnöke Kuchta József. Népszámlálási adatok: 1980: 290 lakosból 284 magyar (97,9 %) 1991: 248 lakosból 237 magyar (95,56 %) Összeállította: L. JUHÁSZ ILONA (Folytatjuk) 10 A HÉT
