A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
LÁTOGATÓBAN GALÉRIA-PRESSO egy rondellában Május 1 -tői egy út menti jelzőtábla árulkodik arról, hogy a komáromi V-ös bástyában (az ún. "Singellő" városrészben) egy meghitt eszpresszó várja a pihenni, csevegni vágyókat. Azonban ebben a "Galéria-Presso”-ban —a szokványos vendéglátóipari egységektől eltérően — részben kulturális szomjukat is csillapíthatják a betérő vendégek. Ugyanis az elegáns svédasztal és bárpult társaságában értékes képzőművészeti alkotások is helyet kaptak. A több száz éves boltívek alatt TÓTH ISTVÁN tulajdonossal nem mindennapi kulturális vállalkozása előzményeiről és az eddigi tapasztalatairól beszélgettem: — Úgy tudom, hogy már e presszó megnyitása előtt is magánvállalkozóként tevékenykedett? — Valóban, már két és fél évvel ezelőtt nyitottam egy kisebb, majd egy nagyobb raktárüzletet, amelyben üvegáru, porcelán, kerámia, tükör, csempe, talajcsempe, mosdó és hasonló kellékek bő választékával szolgálunk. Mivel ez az üzletünk is a bástyában található, ezért főbérlőnk, a dunaszerdahelyi Unigal felkínált további bérleti lehetőséget az V-ös bástyában, azaz egy ágyú-rondellában. Éltünk az ajánlattal... — Miért éppen a "Galéria-Presso" létrehozásával bővítette eddigi, más jellegű tevékenységét? — Már kamaszkoromtól kezdve vonzott a képzőművészet. Sajnos, a művészeti középiskolába helyszűke miatt nem vettek fel, pedig sikeresen tehetségvizsgáztam. Emiatt annyira elkeseredtem, hogy már kb. tizenkét éve egyáltalán nem rajzolhatok. Igaz, hogy magánvállalkozóként már időm se lenne rá. Inkább azt gondoltam ki, hogy ebben a történelmi környezetben megnyitok egy galériát, ahol eladásra szánt alkotásokat fogok kiállítani. Viszont a galéria mellé kellett egy olyan vállalkozás — egy eszpresszó, amely rendszeres jövedelmet jelent, hogy ezeket a helyiségeket fenntarthassam. így jött létre a "Galéria-Presso". — Milyen szempontok alapján válogatja ki az idekerülő alkotásokat? — Igyekszem többféle ízlést, igényt kielégíteni, ezért havonta más-más műveket állítunk ki, így rendszeres vendégeink számára sem válik unalmassá a látvány. Vannak képzőművész ismerőseim, akiket értesítettem erről a lehetőségről, és olyanok is akadtak, akik önként jelentkeztek. A művek árát a Szlovák Nemzeti Galéria vagy a Művészeti Kamara állapította meg, én pedig megegyezek a művészekkel bizonyos számomra juttatott százalékban. Az asztalon található árkatalógus széles árskáláról árulkodik — jelegleg 1600-tól 70 ezer koronáig terjed az egyes alkotások ára. Megjegyzem, hogy a nyugati országokban ugyanannyi márkáért eladhatók ezek, mint amennyi koronáért mi kínáljuk a műveket, tehát művészeink alkalmazkodnak hazai viszonyainkhoz. — Inkább előnyt vagy hátrányt jelent, hogy a város peremén üzemelnek? Interjú TÓTH ISTVÁN tulajdonossal — Előnyt jelent abból a szempontból, hogy vendégeink az ódon falak között, nyugodt környezetben kikapcsolódhatnak, megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat. Viszont hátrányt jelent abból a szempontból, hogy még kevesen tudnak rólunk, hiszen csak egy hónappal ezelőtt nyitottunk. Köszönöm, hogy az országszerte megjelenő lapok közül elsőként az A HÉT hívja fel a figyelmet létünkre! A hátrányok közé sorolható az a tény is, hogy a presszóban tilos a dohányzás, ugyanis ártana a műtárgyaknak. Később ezt a problémát egy kinti terasz megnyitásával próbáljuk megoldani. Továbbá naponta 10,00-től 20,00 óráig tartunk nyitva, így akarjuk kiszűrni a késő esti órákban bolyongó iszákos társaságokat. No, és hát itt, a külvárosban vonzzuk a betörőket is, hiszen már e rövid idő alatt is történt két betörési kísérlet, de a biztonsági berendezés időben jelzett. Egyébként elmondhatom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés irántunk. Hétköznaponként főleg délelőtt, a hétvégeken pedig főleg délután nő a forgalom. Például szívesen tárgyalnak a magánvállalkozók nálunk, betérnek a fürdőző fiatalok, a sétálgató családok stb. A vendégek között akadnak komoly műértő vásárlók is. — Szóljunk a kiállító művészekről is! —Jelenleg már a második csoport munkáit láthatjuk. Tehát megvásárolhatók Szkukálek Lajos festményei, Alexej Vojtášek, Jarmila Velká, Ľubomír Rapoš grafikái, kollázsai, Martin Masarovič szobrász művei, és éppen várjuk a nagymegyeri Janiga úr és a komáromi Kopócs Tibor alkotásait. Távlati terveink között szerepel művészeti szimpóziumok szervezése is, azonban még tisztázni kell néhány jogi kérdést, a bástyakövezet tulajdon- és használati jogát illetően. — Mi a véleménye e történelmi műemlék, a bástyarendszer jelenkori kihasználtságáról? — Nemrég meglátogatott egy ismerősöm, aki kapcsolatban áll az UNESCO-körökkel, és csodálkozott, hogy Szlovákia még nem kérvényezte e műemlék beiktatását a kulturális világörökség jegyzékébe. Hiszen ez anyagi támogatást is jelentene, s ezt a további felújításra fordíthatnák. Persze akadtak helybeli kezdeményezések, például Gráféi Lajos (a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal komáromi központjának munkatársa) révén, ám ezek valahol, valamiképp mindig elakadtak... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: Czékus Péter A HÉT 11
