A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-24 / 52. szám
FIGYELŐ Múltidéző "Zenei óriás" férje mellett eltörpült nagyság, közismert és elismert budapesti zongoraművésznő, Bartók műveinek jelentős, autentikus hagyományt közvetítő előadója volt. Akire mindez ráillik, Rimaszombat szülötte, így nem véletlen, hogy Gömör fővárosában is sajátjuknak tekintik, a városban cseperedett, tizenhét éves koráig itt élt, az egyetemes magyar zenetörténelembe is bekerült Pásztory Dittát. Életútjára, pályája mély és csúcspontjaira, fordulatos zenei karrierjére, születésének kilencvenedik évfordulóján, az október végén lezajlott Tompa Mihály Napok keretén belül emlékeztek a rimaszombatiak. Bartók Béláné született Pásztory Ditta 1903. október 31-én látta meg a napvilágot Rimaszombatban. Szülőháza ma már nem áll, mert mint sok egyéb értékes épület, ez is a totalitárius rendszer erőszakos városiasításának martalékává vált. Szülei értelmiségiek — édesanyja zenetanámő volt. O vezette be Dittát a zene birodalmába, szerettette meg vele a zongorát. Az ő ösztökélésére került meghallgatásra Budapestre, majd a rimaszombati kislány Somogyi Mór konzervatóriumában folytatta tanulmányait. Itt ismerte meg a "mestert", akiben nem csak a művészt, a példaképet látta. Döntő változást életében az 1922-es év jelentett. Bónis Ferenc: így láttuk Bartókot című könyvében ő maga így vall: "1922-ben felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolán. Az volt a kérésem, hogy Bartók Béla növendéke lehessek — ő felvett a második akadémiai osztályba. Abban az évben két osztályt végeztem zongorából, a másodikat és harmadikat, de elméletből csak egy évet. Év közben kialakult köztünk egy különleges kapcsolat. Amikor turnéja volt Angliában, mielőtt elutazott volna, azt a feladatot bízta rám, hogy járjak a feleségéhez, és vegyük át együtt a Beethoven-szimfóniákat — valamennyit négy kézre. Ez már tavasszal volt. Nem sokkal később beszéltünk az összeházasodásról, s ez teljesen természetesnek tűnt." Házasságuk szinte "suba alatt" született meg. Bartók Béla ugyan elment leánykérőbe Rimaszombatba, megismerte anyósát, Ditta viszont még nem látta az anyósát, mikor már ifjú menyecskeként élt a Szilágyi Dezső téren. 1923-ban házasodtak össze, amikor is Ditta alig múlt húszéves, Bartók Béla viszont már negyvenkettő volt. A zenetanulás és közös gyakorlások mellett Dittára hárult a háztartás vezetése is, a következő évben pedig megszületett fiuk, Péter. Bartók igazi művészlélek volt, feleségében inkább a tanítványt, a zongora szenvedélyes rajongóját látja mintsem a fakanál mesterét. Mégis, 1923. december 4-én kelt levelében a következőket írja Pozsonyban élő özvegy édesanyjának: "Ditta nagyon jó háziasszonynak vált be, rendes és szinte túl aggodalmaskodó, ami a kiadásokat illeti. Alig győzöm vigasztalni, hogy nem baj, ha valamelyik hónapban 1/2 kilóval több fogy el véletlenül a zsírból vagy cukorból." Ditta szerint férje az étkezésben és az öltözködésben is igényes volt. "Az étkezést illetően volt bizonyos megkötöttség, mert alkalmazkodni kellett a diétához. Szeretett jól étkezni, fontos volt, hogy azt kapja, ami ízlik neki. Az öltözködést illetően az egyszerűséget szerette. A szabály az volt, hogy az öltözet — bármiféle öltözet, akár otthoni ruha, akár más — a legfinomabb, legjobb anyagból készüljön, elsőrendű legyen." Bartók pacifista volt, és amikor a háború szele már érezhető volt, egyre gyakrabban gondolt Magyarország elhagyására. 1940. október 8-án, Amerikába való elköltözésük előtt, búcsúkoncertet tartott Dittával a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Ditta itt önállóan is fellépett: Mozart: F-diír zongoraversenyéi játszotta, férjével közösen pedig a Kétzongorás Es-dúr versenyt. A háborús évek Amerikája csendes és nyugodt, munkával teli lehetett volna, ha Bartók Bélát ebben betegsége meg nem gátolja. Ditta hű feleségként követi férjét, mindenütt együtt van vele, ápolja, gondozza a leukémia lassú halált jelentő éveiben is. New York után Forest Hillsbe, majd Riverdaleba mentek. A mester, míg erejéből futja, alkot. 1945-ben a Saranac Lake üdülőhelyen írta kimondottan Dittának a III. zongoraversenyt. Itt már a kór szorításában, de egyik további remekbeszabott munkájával, a Brácsaversennyel is elkészült. A lázakkal teli nyári üdülés és gyógykezelés után visszatértek New Yorkba, ahol Ditta a család több barátjával együtt rendszeresen i kórházban látogatja férjét. Az utolsó ténykedéséi a következőképpen idézte fel: "Az én legutolsó ténykedésem az volt, hogy kért tőlem egy pohár vizet, és én adtam neki. Ennél a jelenetnél ott volt Bátor Viktor is, akit már nem is vett észre. Az utolsó éjszakát ott töltöttem a kórházban egy karosszékben. Reggel megjött Holló Gyula, aki háziorvosunk volt Budapesten és New Yorkban is. O szerezte és választotta ki a kezelőorvosokat, azt is, aki az utolsó injekciót adta férjemnek. Ennél az orvosházaspámál (Holló Gyula felesége is orvos volt) töltöttem aztán azt a délelőttöt, mert déli időben történt, hogy ő nem élt tovább." Ditta férje halála után hazatér Budapestre. A zenének, mely életelemévé vált, ekkor sem fordít hátat. Hamarosan a Bartók-zongoraművek interpretálásának egyik leghűbb, legautentikusabb letéteményesét ismerik meg benne, több lemezfelvétele is készült. A teljes "Mikrokozmosz" és a Gyermekeknek" lemezfelvétele forrásértékű. Bartókné Magyarországon és külföldön is több ízben koncertezett, hol egyedül, hol pedig Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel egyetemben tolmácsolta Bartók műveit. Ismert és szakemberek által is elismert művészemberként halt meg Budapesten 1982. november 21-én. Polgári László A HÉT 13
