A Hét 1993/2 (38. évolyam, 27-52. szám)

1993-12-24 / 52. szám

KROfill Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ILLÉSHÁZA (Nový Život) Első okleveles említése 1238-ból való Alt­hal wthallyafelde , illetve Altolutolyafeuld, azaz Általútaljaföld alakban. Nevének továb­bi megjelenési formái: 1353-ban Elyasvata, 1773-ban lllésháza, 1948-ban Eliáéovce. A község a Salamon nemzetségből szár­mazó lllésházy- és Szerhásházy-, a későbbi Esterházy-családok ősi fészke volt. Az lllésházyak itt egy megerősített várkastélyt építtettek, amelyet a XVI. század végén lllésházy István újjáépíttetett. Sokszor meg­pihentek falai között híres egyházi és világi személyiségek, mint pl. Mannsfeld Károly tábornok, a török ellen Búd a felszabadítására felvonuló egyesült keresztény sereg egyik parancsnoka, aki itt több napig időzött; innen vonult Komárom alá. A kastélyt I. Rudolf király 1620-ban lebontatta. Az 1553. évi portális összeírásban az lllésházyak mellett Csorba Farkas szerepel még itt birtokosként. 1709-ben özvegy Maholányiné, szül. Péterffy Judit a község egyik birtokosa. A későbbiekben azonban már csak az lllésházyak a község földesurai. A XIX. században a fiúágon kihalt lllésházy grófok itteni birtokát a Batthyány grófi család örökölte, majd házasság révén Pálffy Béla gróf tulajdonába került, akinek még e század elején is a legnagyobb birtoka volt itt. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 68 házzal és 492 lakossal szerepel. A század elején a községben hitelszövetkezet alakult, és gazdakör működött. A község határában lévő dűlők (Szerhás- háza, Szentpéterfölde, Salamon) nevei régi elpusztult községek emlékét őrzik. Salamon az lllésházyak, Szerhásháza pedig az Es­terházyak ősi fészke volt. Szerhásháza, azaz Esterháza első okleveles említése 1464-ből való Ezterhaza alakban; a XVIII. század közepén egyesült lllésházával. Szentpéter­földe mint önálló, templommal rendelkező község 1469-ben van említve először az okiratokban. Az Aranyás nevű dűlőn, mely hajdanán a Kis-Duna mellett feküdt, s melynek révje is volt, azelőtt aranyat mostak. A község régi, XV. századbeli római katolikus, gótikus stílusban épült templomát lllésházy János gróf, mint arról az egyik boltívbe bevésett felirat is tanúskodik, 1780- ban kibővíttette és átalakíttatta. A szentély falába van illesztve lllésházy Mátyás gyula­fehérvári prépost vörösmárvány sírköve 1510-ből, és az lllésházy-család utolsó férfitagja, lllésházy István gróf díszes sírem­léke 1838-ból. A községben található még egy 1873-ban épült neoklasszicista stílusú kápolna is. A község területe 2303 ha, lakóinak száma 1945, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1600, ev. ref. 60, gör. kel. 1, egyéb 284. A falu polgármestere Feliinger György, a Csemadok-alapszervezet elnöke Péter György, az 1—8. évfolyamos iskola igazga­tója Kovács József. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 593 568 95,78 1921 568 563 99,12 1941 614 610 99,35 1970 2465 2104 85,35 1980 2128 2042 95,96 1991 1945 1774 91,21 (1960-ban három község: Bélvata, lllésháza és Tonkháza összevonásával egy új ^őz- igazgatási egységet hoztak létre Nový Život néven. Lásd továbbá a Bélvata címszó alatt.) IZSAP (Veľký Meder) Nevével először egy 1287-ből származó oklevélben találkozunk Isop alakban. Nevé­nek további megjelenési formái: 1397-ben Izap, 1472-ben Isap, 1786-ban Ischap, 1927-ben lžap, 1948-ban lžop. Az 1297-ből származó oklevél arról értesít bennünket, hogy az itteni birtokon a Koppány nemzetségbeliek osztozkodtak, valamint ar­ról is tudomást szerzünk az oklevélből, hogy ebben az időben a községben már állott a Szent Kelemennek szentelt ősi templom. 1422-ben komáromi várbirtok. A török ősi templomával együtt elpusztította. 1632-ben az Esterházyak a földesurai. Az újabb időkben a Zichyek, majd Waldstein-, továbbá az Ábrahám-, Kiss-, György-, László-, Füssy-, Bozóky-, Tamássy-, Nagy-, Czine Györgyi- és Kalmár-családok voltak nagyobb birtoko­sai. E század elején Hikisch Károlynak volt az izsapi pusztán nagyobb birtoka és úri laka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle össze­írásban 49 házzal és 286 lakossal szerepel. Koppánsúgó nevű dűlője a Koppány nem­zetségbeliek hajdani birtokának emlékét őrzi. A község mai református, klasszicista stílusban épült temploma a XIX. század elejéről való., A helyi Csemadok-alapszerve­zet elnöke Ábrahám Margit. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 342 342 100,00 1921 438 434 99,09 1941 490 490 100,00 1970 701 692 98,72 (1976-ban a községet közigazgatásilag Nagymegyerhez csatolták.) KESZÖLCÉS (Vojka nad Dunajom) Nevével először egy 1296-ban kelt oklevél­ben találkozunk Keszulche alakban. Nevé­nek további megjelenési formái: 1345-ben Keseulches, 1394-ben Kyzelches, 1498-ban Kezelyczes, 1927-ben Kyselica, 1940-ben Keszölcés, illetve Keszölce. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itteni jobbágyoknak szabadságlevelet ado­mányozott. Mivel a község a vajkai nemesi érseki székhez tartozott, lakói érseki nemesi jobbágyok voltak. A községhez tartozik Sárfenyő sziget és Vágott erdő. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 39 házzal és 291 lakossal van bejegyezve. A község római katolikus, klasszicista stílusú kápolnája 1898-ban épült, Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 661 643 97,28 1921 221 221 100,00 1930 205 205 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Vajkával.) KIRÁLYFIA (Mliečno) Nevének első említése egy 1412-ből szár­mazóoklevélben található Kyralsamuth alak­ban. Nevének további megjelenési formái: 1427-ben Kyralfalwa, 1927-ben Král'ovianky. A XVIII. században a báró Jeszenák és a Botló-családok a község földesurai. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 12 házzal és 93 lakossal szerepel. 1848-ban egy kisebb ütközet zajlott le határában a császáriak és a magyar honvédek között, melynek emlékére emlékoszlopot emeltek. Nlépszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 55 51 92,72 1921 57 57 100,00 1930 57 56 98,25 (1940-ben a községet egyesítették Bucsu- házával és Tejfaluval Tejfalu néven.) KIRÁLYFIAKARCSA (Kráľovičove Kračany) A Dunaszerdahelytől délre lévő sűrű telepü­lések, az úgynevezett karcsaszéli községek egyike. Sorsa, története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa történetéhez. Nevével először egy 1215-ben kelt okle­vélben találkozunk Corcha alakban. Nevének további megjelenési formái: 1231-ben Koro­sa, 1240-ben trés villas Caracha, 1243-ban Karascha, 1248-ban Karchau, 1253-ban Karcha, 1349-ben Kyralfaia, 1353-ban Ke- ralifiakarcha, 1927-ben Kráľovičove Korčany, 1948-ban Kráľovičove Kračany. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 30 házzal és 220 lakossal szerepel. A község területe 1328 ha, lakóinak száma 839, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 750, ev. ref. 23, egyéb 66. A falu polgár- mestere Marczell József, a Csemadok-alap­szervezet elnöke Kironszky Ottó, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Maiina ft. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 184 183 99,46 1921 184 180 97,83 1930 210 199 94,76 1941 968 963 99,48 1970 956 915 95,71 1980 891 842 94,50 1991 839 802 95,59 (1940-ben a községet egyesítették Erdőhát-, Étre-, Kulcsár- és Solymoskarcsával Király- fiakarcsa néven. Az 1941. évi és következő adatok már erre a közigazgatási egységre vonatkoznak.) KISBUDAFA (Holice) A gelleszéli községek egyike. 1786-ban említi először egyik okiratunk Kisch-Buda- fa alakban. 1927-ben Malá Budafa néven szerepel. Régi nemesi község, melyet mindenkor a helybéli nemesi családok, mint a Nagy-, Bucsy-, Kalmár-, Tóth-, Puha-, Molnár- és Géczy-családok birtokolták. Története min­denkor szorosan kötődött a testvérközség, Nagybudafa történetéhez. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 19 házzal és 137 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 179 179 100,00 1921 169 168 99,41 1930 158 158 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Nagybu- dafával, más nevén N agy búd afal vával Bu­dafa néven.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 12 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom