A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-17 / 51. szám
FIGYELŐ MACEDÓNIA: Nemzet vagy nemzetiség Koszovó szerb tartományon kívül a volt jugoszláv tagköztársaságok közül Macedóniában, vagy ahogy újabban hivatalosan nevezik, a Macedón volt Jugoszláv Köztársaságban él a legtöbb albán. Jugoszlávia széthullásával Macedónia került szinte a legkényesebb helyzetbe, az állam szó szerint a balkáni ■országok szándékainak kereszteződési pontjába került. Szkopjéban egyformán tartottak attól, hogy a délszláv háború Macedóniában is tüzet fog. Attól is féltek, hogy Szerbia a macedónok feje fölött kiegyezik valamilyen módon a görögökkel. És még nem is szóltunk Bulgária történelmi aspirációiról vagy Törökország balkáni "érdekeltségéről", s nem utolsósorban az albán tényezőről, amelytől Szkopje legalább annyira tart, mint a többitől. Pattanásig feszült a macedón többség és az albán kisebbség viszonya. Az albánok úgy vélik, hogy az élet szinte minden területén megsértik nemzetiségi jogaikat. A nemrég elfogadott törvényekről azt mondják, hogy nyíltan megkülönböztető jellegűek. Akik macedónoknak vallják magukat, könnyebben megkapják az állampolgárságot, és az ötven dolláros illeték alól is mentesülnek. A macedón hivatalos szervek viszont azzal érvelnek, hogy minden albán nemzetiségű gyerek saját anyanyelvén tanulhat, a nyolcadik elemi befejezéséig minden tantárgyat albán nyelven oktatnak, ezenkívül számos középiskolában albán tannyelvű osztályok vannak. Több száz albán kulturális egyesület működik, ami pedig a vallásgyakorlást illeti, a macedón illetékesek azt állítják, hogy Macedóniában több a mecset, mint az ortodox templom. A macedóniai albánoknak három politikai pártjuk van, és ezek a pártok huszonöt képviselőt juttattak a macedón parlamentbe. A kormány öt minisztere és a parlament alelnöke is albán nemzetiségű. A macedón többség és az albánok közötti vita tulajdonképpen akörül folyik, hogy ez utóbbiak kisebbséget képeznek-e, vagy pedig kimerítik az államalkotó nemzet fogalmát. Az albánok határozottan azon a nézeten vannak, hogy ők államalkotó nemzetet képeznek, egyrészt mert ősidők óta e területeken élnek, másrészt mert számarányukat illetően többen vannak, mint a többi kisebbség együttvéve. A macedónok viszont azzal érvelnek, hogy az albán kisebbség nem lehet államalkotó nemzet, egyszerűen azért, mert ez esetben egy napon kiválhatnak Macedóniából, hogy Tiranával összefogva létrehozzák Nagy-Albániát. Szkopjéban úgy vélik, hogy mindaz, ami az albánok lakta területeken zajlik, Macedóniában és Koszovóban is, lényegében egy forgatókönyv része, aminek célja a XIX. században született albán nemzeti program megvalósítása. Ennek a programnak a lényege szkopjei értelmezés szerint az, hogy az albánok hittel vallják: mindenütt, ahol albánok élnek, az Albánia. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az új macedón állam igyekszik valóban megfelelni a nemzetiségi elvárásoknak. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy Szkopje nagyon is rá van utalva a külföld támogatására és segítségére, s nem is pusztán csak gazdasági téren. Aligha véletlen, hogy az. Egyesült Államok és nyugati szövetségesei már több alkalommal is óva intették Szerbiát, ne tegyen olyan lépést, ami robbanáshoz vezethet Koszovóban, és ennek nyomán lángba borulhat Macedónia és az egész Balkán. FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ SAVANYÚ SZÉL FÚJ Könyv azokról, akik hittek a ’89-es romániai forradalomban... 1989-es forradalmak. November 17 — Csehszlovákia. December 22 — Románia. Hit, remény, eufória. Új idők új dalai? Bársonyos és véres forradalom. Örömittas nemzeti kisebbségek. Tovatűnő illúziók. 1993 — "Savanyú szél fúj Erdélyben". Keserű szól egész Közép-Kelet-Európában... Ha a riporter nem köpönyegforgató, nem akar alkalmazkodni mindenféle széljáráshoz. Ehelyett útra kei, és nyíltan ír a felháborító, nehezen megemészthető valóságról. Esetünkben KOSA CSABA (a Magyar Újságírók Közösségének elnöke) a Panoráma "Ne bántsd a magyart" című riportfilmjében bemutatott, ártatlanul elítélt erdélyi fiatalemberek kálváriáját tárja az plvasók elé a közelmúltban megjelent "SAVANYÚ SZÉL FÚJ" című riportkönyvében. Megrázó hitelességgel, élvezetes, olvasmányos formában. "... három zetelakai és négy oroszhegyi fiút, fiatal férfit vezetnek elő bilincsbe verve, farkaskutyák kíséretében a bukaresti legfelső bíróságon. A hét ártatlan székelyföldi magyart 124 esztendei börtönre ítélik. Nem sokkal később az ugyancsak ártatlan marosvásárhelyi Cseresznyés Pálra tíz esztendőt szabnak ki. És születnek egymás után a koncepciós perekben az ítéletek: több mint negyven székelyföldi magyart és cigányt börtönöznek be. Egyetlen bűnük: elhitték, hogy 1989. december 22-én Romániában forradalom volt..." — olvashatjuk e kötet fülszövegében. A riportút során többek között nyilatkozott Nicolae Stefanescu-Dragonesti, a román Emberjogi Liga elnöke is: "... A kemény Ítéletek nem az elítélteknek szólnak, hanem annak, hogy magyarok... Mindjárt bizonyítom. A forradalom előtt, Szatmárnémeti mellett egy román katona agyonlőtt egy magyar kisfiút. Pécsi Norbertnek hívták a fiúcskát. Biciklizett, valahogy téves zónába tévedt, a katona felszólítás nélkül agyonlőtte... Három esztendőre ítélték, aztán azonnal amnesztiában részesítették. 1989, az úgynevezett forradalom után... Máig sem fogták perbe azt a személyt, aki kiverte Sütő András szemét. Viszont perbe fogták és tíz esztendőre ítélték Cseresznyés Pált, mert belerúgott egy román emberbe, aki azért ment Marosvásárhelyre, hogy verekedjen. Esetleg öljön. Mindent pontosan tudunk. A forradalom ideje alatt történt cselekményekre az új hatalom amnesztiarendelete vonatkozik. A Hargita megyei magyarokra nem alkalmazzák ezt a rendeletet. Magyarok, tehát nem alkalmazzák. A diktatúra megdöntésének napjaiban Bukarestben is, más helységekben is gyilkoltak. Meggyilkoltak katonákat, rendőröket, románok románokat, és nem kezdtek nyomozást ezekben az ügyekben, mert a hatalom azt mondta: kérem, forradalom volt. A forradalomnak nevezett időszak alatt elkövetett tettekért senkit sem foghattak volna perbe. Politikai tettekről van szó. Zetelakán és Oroszhegyen a falvak lakói fellázadtak a kínzóik ellen. Ez nem bűntett. Ez politikai cselekedet. Egy jogállamban nem lehet nemzeti elfogultság, gyűlölködés miatt tetszés szerint magyarázni a törvényeket... A jogtiprás a szélsőségesek érdeke. Azokó, akik nem kívánják, hogy mi, románok emelt fővel csatlakozzunk Európához. Ezek az igazságtalan ítéletek, törvénysértések sokat ártanak a magyar lakosságnak, de ugyanakkor nagyon sokat ártanak a román népnek. A baj, a nagy baj ott kezdődik, hogy a mai román kormány fedezi a szélsőségeseket... Gyakran kapok, a Liga is gyakran kap halálos fenyegetéseket... Nyilvánvaló, hogy a Vatra Romaneasca dolgozik. A hatóságok pedig csak hümmögnek, ha hozzájuk fordulunk... De máskor is jöjjenek el hozzám. Akkor is, ha a börtönben kell meglátogatniuk. Mert csak az segít, ha jönnek, és elmondják Európának az igazságot." Tehát a szélmalomharc' folytatódik. Útban Európa felé... Az ismertetett, PÜSKI KIADÓnál megjelent könyvújdonság megvásárolható a Püski Könyvesházban (1013 Budapest, Krisztina krt. 26., Telefon: 175-77-63) és a Magyar Újságírók Közösségének irodájában (Budapest VII., Csengery u. 1., Telefon: 121-70-30). A forradalom negyedik évfordulóján emlékezzünk azokra, akik hittek az új idők új dalaiban...! MI-KÓ A HÉT 5
