A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-10 / 50. szám
A históriás költő, végvári vitéz... két szárnyból álló épület további bővítést igényel. Főleg a két részt összekötő előcsarnok szükséges, mert a rossz időjárásban sok kellemetlenséggel jár az ide-oda vándorlás. A három osztály számára négy helyiséggel rendelkezünk — az osztott órák miatt. A további bővítéshez egy építészmérnök csodálatos tervet készített, ám az átalakításhoz huszonkétmillió koronára lenne szükségünk. Nem tudom, hogy valaha rendelkezni fogunk-e ezzel az összeggel... Januárban az Illyés Alapítványtól kaptunk kétmillió forintot a fizikai és a kémiai laboratórium kialakítására. Állandóan szponzorokat hajtok, levelezek. Már ausztráliai támogatásért is folyamodtam, azután Bécsben jártam egyházi segély ügyében. Ám az egyházi segély megszerzéséhez az itteni püspökség ajánlására is szükségünk lett volna. Sajnos, Sokol érsek úr fél évig nem válaszolt a segélykérő levelemre, majd amikor személyesen felkerestem, a levelem eltűnésére hivatkozott. Amikor pedig a levél előkerült, beismerte, hogy a mi ügyünk támogatásával őt károsítanánk meg, mert megfosztanánk az egyébként hozzákerülő bécsi Összegtől... Bugár Bélához fordultam segítségért, aki szintén kért időpontot az érsek úrtól, ám a személyes találkozás helyett csak egy levél érkezett Sokol érsektől — a már ismert szöveggel. A német nyelvre lefordított levelet elküldtem Bécsbe, de addigra már megcsappant az anyagi forrásuk. Végül a fizikai és a kémiai labor berendezését ígérték az esetben, ha igazoljuk, hogy van pénzünk a felépítésükre. Ez egy ördögi kör! Talán a pannonhalmi főapát úr is próbál segíteni. A minisztériumból csak béralapot kapunk, beruházásokra egy fillért sem. Szerintük örülhetünk, hogy egyáltalán engedélyezték a gimnáziumunk létrehozását... Rengeteg időm megy el az elsődleges feladat, az oktatás helyett a létezési feltételeink megteremtésére. Szívesen fogadnánk bármilyen segítséget, bankszámlaszámunk: 71155—149/0900. — A szükséges személyi feltételek biztosítottak? — Jelenleg hét állandó tanerőnk és öt óraadó tanárunk van, akik fiatalok, lelkesek, és szinte csak a tanításnak élnek. Napközi otthon híján ők tartják a délutáni foglalkozásokat is, amelyeken nagyon szívesen vesznek részt a tanulók. Pedagógusaink önzetlenek — pluszfizetség nélkül vállalják a pluszfoglalkozásokat. Heti két órában oktatjuk a hittant, heti három órában a német vagy az angol nyelvet (a másik délutáni óraként választható), és nagyon szép eredményeket érünk el a matika-, fizika- és biológiaolimpiákon; tavaly alakult a néptánccsoportunk, az idén az énekkarunk, amelyet színjátszó csoport is követ. Szeretnénk a lehetőségek széles skáláját biztosítani. Mivel a régi tankönyvek többsége alig használható, ez a tény a pedagógusok plusz anyagból való felkészültségét követeli meg. Magyarországi iskolákkal is kapcsolatban állunk, tőlük is időben beszerezzük a felvételíkérdés-témaköröket és a különféle könyveket, amelyekből bővítjük a tudásunkat... Sok a tennivalónk, de mindenek előtt az irigység korlátáitól kellene megszabadulnunk... Miskó Ildikó A jövő esztendő több olyan személyhez kapcsolódó eseményt, évfordulót tartogat számunkra, amely valami módon a történelmi Felvidékhez, kötődik. Közülük kiemelném irodalmunk, történelmünk jeleseit: Amadé Lászlót (1704—1764), Ányos Pált (1756— 1784), Balassi Bálintot (1554—1594), Kossuth Lajost (1802—1894) és Madách Imrét (1823 — 1864). Mindezek akkor jutottak eszembe, amikor megkaptam a Palóc Társaság, a Mikszáth Kálmán Alapítvány és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának meghívóját, amely október végén Kékkő várába a Balassák-Balassik sasfészkébe invitált, Balassi Bálint születésének 440. és halálának 400. évfordulója megemlékezését előkészítő tanácskozásra. I)r. Mag József és Hruhík Béla (áll) A szimpozion a "Hagyományápolás és nemzettudat" címet kapta, amelynek keretében H. Duray Éva és Nagy Ervinné tartott előadást, valamint Halász Péter tanulmányát Hrubík Béla olvasta fel. A Balassi Bálint megemlékezésére összehívott tanácskozáson megjelentek a Petőfi Múzeum képviselői, a Nógrádi Balassi Bálint Múzeum és könyvtár küldöttei, valamint dr. Jozef Heneš, a zólyomi Vármúzeum igazgatója és vendéglátónk dr. Vladimír Siváček, a kékkői Vármúzeum igazgatója. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központot Sunyovszky Szilvia és Szabó László képviselte. A tanácskozás második felében Urhán Aladár kapott szót, aki ismertette a Palóc Társaság terveit a kettős évforduló megünneplésével kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy Balassi Bálint költészete meghatározó hatással volt a magyar és a szlovák költészet fejlődésére is. Balassi a történelmi Felvidéken született, és életének tetemes részét itt töltötte. Hamvai a hibbei katolikus templomban, a családi sírboltban pihennek. A múlt század végén a templomban elhelyezett emléktábla komoly restaurálásra szorul. Zólyom várában, ahol Balassi Bálint született és gyermekkorát töltötte, a születési évforduló tiszteletére szobrot vagy emléktáblát kell állítani, illetve elhelyezni a vár falán. Ugyancsak emléktábla kerüljön a kékkői vár falára, amely mindig a Balassák birtoka volt. De mindezeken túlmenően, feltétlenül szükséges, hogy a szokottnál átfogóbban foglalkozzunk Balassi Bálint életével, korával és munkásságával, hogy a nagy költő jelentősége, mondandója leginkább az ifjúsághoz, a felnövekvő nemzedékhez eljusson. Ajánlatos lenne megrendezni a Balassi Bálint szavalóversenyt, valamint lapjainkban is felkelteni iránta az érdeklődést, esetleg szellemi, irodalmi verseny vagy vetélkedő formájában. A Balassi-kutatást közkinccsé kell tenni, és különféle kiadványokra is szükség van. A feladatok némelyike anyagilag is igényes, tehát megvalósítása állami támogatás, esetleg magánszemélyek és szervezetek támogatása nélkül nem valósulhat meg... A tanácskozás befejező részében az érintettek szólaltak meg. A zólyomi Vármúzeum igazgatója elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a szobor vagy emléktábla elhelyezését, de az engedélyezését, illetve kivitelezését kérni kell a felsőbb, azaz a várakat felügyelő szervektől, a zólyomi elöljárók bevonásával. HeneS igazgató úr célszerűnek tartaná a Zólyomi Várjátékok idején egy színvonalas Balassi Bálinttal kapcsolatos szlovák—magyar műsor bemutatását. Egy tájékoztató összeállítását is javasolta, amely több nyelven megismertetné a várlátogatókat a vár szülöttének életével, munkásságával. Balassi Bálintról a szlovák köz,tudatban, de különösen Zólyomban alig tudnak valamit az emberek. A Balassi Emlékbizottság Zólyomban tarthatná üléseit, szívesen vendégül látnák tagjait, es a megbeszélések alkalmával mindjárt a helyszínen tájékozódhatnának a fejleményekről . Sunyovszky Szilvia igazgató asszony arról biztosította a jelenlévőket, hogy tekintettel az ügy fontosságára és az. idő sürgősségére, tájékoztatni fogja minisztériumát, a két minisztérium (a magyar és a szlovák kulturális minisztérium) felveszi a kapcsolatot, egyezteti nézeteit, s utána sor kerülhet a tervek, javaslatok megvalósítására. Dr. Vladimír Siváček hangsúlyozta, hogy az emléktábla elhelyezésének, a méltó cmlékiinnepségck megrendezésének nem látja akadályát. A vár mindig a Balassáké volt, tehát megérdemlik az emlékszobát, és emlékszobát kaphat állandó jelleggel Balassi Bálint is. A magyarországi vendégek elmondták, hogy Magyarországon is megkezdődnek majd Balassi Bálint kettős évfordulójának méltó megemlékezései. Esztergomban már a jövő év márciusától emlékünnepség, k sorozatára kerül sor, ezekből kifolyólag bel! majd összehangolni a munkát Szlovákiában és Magyarországon. A továbbiakban még szó esett arról is, hogy a kettős évforduló kapcsán szükséges lenne megjelentetni Balassi Bálint műveiből egy méltó, de a diákság által is hozzáférhető, megvásárolható kiadványt. Két esztendővel ezelőtt jelent meg Magyarországon Balassikiadvány, de sem a híre, sem a példányai nem jutottak el a felvidéki olvasók kezébe. Motesiky Árpád A HÉT 1
