A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-03 / 49. szám
/ / A ROMAI TABOR ES A LEÁNYVÁR I AN "Itt élek a történelem, Közép-Európa örökké huzatos völgyeiben, keresve a borostyánút nyomát..." (Ozsvald Árpád) Bizony huzatos Közép-Európa és huzatos a Duna völgye, de nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. Tapasztalhattam a Duna töltésén állva, Zsok Gizella kísérőm és Ratimorszky Piroska történész, a római kor imádója társaságában. Előttünk a Leányvár, azaz a római tábor maradványai, feltárt részei terültek el, mögöttük a Duna folydogált, melynek habjait kapdosta az őszi szél... Piroska elmélyülten magyarázta az izsai római kőtábor rajzát, amelyből a főbejárat, a tábor kapujának alapjai és azok a falrészek is láthatók, amelyeken szorgos kőművesek serénykedtek, dolgoztak. Az izsai római tábor, amely közvetlenül a Duna partján épült, annyiból is érdekes, hogy a Római Birodalom, a germán törzsek (markomannok, kvádok) területén vetette meg lábát. Az I—IV. században Pannónia közvetlen szomszédságában, a rómaiak kiterjedt erodítményrendszerének egyik fontos stratégiai helye volt. A rómaiak először — Marcus Aurelius császársága idején — a II. században csak palánktábort építettek, a szomszédos római határszakasz előőrseként, a germán törzsek támadásaival szemben. A palánktábor — amelyet földsánc és árokrendszer védett — a támaszpont szerepét is betöltötA tábor alaprajza Tóth Kurucz János ás a későbbi ásatások alapján te, ám a tábor belső területén agyagtéglából épült kaszárnyák és egyéb hadi célokat szolgáló épületek helyezkedtek el. Úgy tűnik a tábor nem volt elég ellenálló, vagy a germánok voltak furfangosak, harcedzettek, mert a tábor elesett, nem bírta ki a markomqnnok támadásait. Ámde a rómaiakat sem a gólya költötte, a háborúk befejezése után újra visszatértek a Duna bal partján lévő lerombolt táborukhoz, és újjáépítették. Ezúttal keményebb, időtállóbb anyagból, kőből épült fel a tábor, melynek 4—5 méter magasságú és 2 méter szélességű falai voltak. A tábort összesen húsz torony védte, két-két torony a kapuk oldalán állott, amelyekből több is volt a négyzet alakú erődítmény oldalain és sarkain. Az ásatásokból pontosan kiolvasható az erődítmény belső elrendezése: a parancsnoki épület, a katonai barakkok, a raktárak, az istállók, a műhelyek, a fürdő, a kutak, a ciszternák, és megtalálhatók a sütőkemencék is. Talán a IV. században élte fénykorát a tábor, amelyet a korabeli leletek és az átépítések is bizonyítanak. Aztán az idők múlásával elérkezett a rómaiak hanyatlásának ideje, egyre beszűkültek Pannónia határai, a tartományt megszállták a gotok, szarmaták, alánok és a hunok. A tábort tűzvész pusztította, majd az V. század közepén teljesen elnéptelenedett. Egykoron ezer római harcosnak adott szállást, és biztosított védelmet. A római tábor hétköznapjairól az ásatások során előkerült gazdag régészeti anyag tanúskodik, amelyekből megállapíthatók a tábor és a kor fejlődési szakaszai is. A katonai felszerelések és fegyverzetek, pénzek anyagán kívül találtak sok-sok használati tárgyat, edénytöredókeket, üvegedényeket is. Rendkívül értékesek a kisplasztikák, a feliratok, a kultikus edények. Az izsai római táborhoz tartozik egy kis ház, a távolból halásztanyának tekinti a beavatatlan látogató. Mint megtudtam egy cseh tanár építtette még az ötvenes évek elején, aki önszorgalomból régészkedett e rendkívül gazdag lelőhelyen. Nos, ennek a háznak az udvarán egy számomra rendkívül érdekes relieftöredékre bukkantam, amely egy vadászt, egy római harcost ábrázol kutyájával. A remek ^ Ratimorszky Piroska izomzatú eb nyilván a mai nagyobb testalkatú vadászkutyáknak, tehát a vizsláknak az őse. Elég a színét és szőrzetét odaképzelni, akár a magyar vizslák ősét is ábrázolhatja e remek dombormű... A ház archeológusok szálláshelye, most a tábor újraépítőinek tanyája. Piroska aszszony beljebb invitált bennünket. Miután helyet foglaltunk, előkerültek a Leányvár, illetve a római tábor tervrajzai, amelyek a múltat idézik, de aztán átváltunk a mába, illetve jövőbe. — Szeretnénk a Leányvár felújításával 1996-ra elkészülni, ugyanis terveink közt szerepel egy alkalmi kikötő kiépítése, hocjy a világkiállítás idején a Becsből Budapestre — vagy fordítva — tartó hajók megállhassanak, és megtekinthessék a múlt századok e remekét. Természetesen állandó kiállítás is lesz a kor tárgyaiból, de az igazi múzeumot bent a faluban, Izsán szeretnénk berendezni — mondta Piroska asszony. — A cél rendkívül nemes, de honnan kerítik elő a felújításokhoz szükséges pénzt? — Elsősorban Izsa önkormányzata viseli lelkén a Leányvár sorsát, és polgármester asszonya, Tóth-Kurucz Mária is rátapintott az ügy jelentőségére, mindent elkövet, hogy a tervek valóra válhassanak. Az ügyet támogatja a kulturális minisztérium is — kapcsolódott a beszélgetésbe Zsok Gizella. Egy újabb, jövőt idéző rajz került az asztalra, amelyen a már felépült Leányvár körül
