A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-29 / 44. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS CSENKE (Zlaté Klasy) A Csenkey-család ősi fészke. Neve először IV. Béla király egy 1240-ben keltezett adománylevelében fordul elő Chekenel alakban, amelyben a király a községet a Csenkey-családnak adományozza. Nevének további megjelenési formái: 1333-ban Czenk, 1773-ban Csőnké, 1873-ban Csenke, 1948-ban Čenkovce. A község 1240-től a Csenkey-család birtokában van egészen a XIX. század elejéig. E század elején gróf Pálffy Bélánénak volt itt nagyobb birtoka, de ezenkívül a gróf Esterházy és a gróf Zichy-családnak is volt itt birtoka. Az 1828. évi összeírásba 22 házzal és 178 lakossal van bejegyezve. A falu polgármestere és a Csemadokalapszervezet elnöke dr. Kvarda József, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Kovács Péter. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 314 313 99,68 1921 401 377 94,01 1941 373 372 99,73 (1960-ban Csenke, Nagymagyar és Vajasvatta összevonásával egy új közigazgatási egységet hoztak létre Zlaté Klasy néven, melytől Csenke 1991-ben önnállósult.) CSENKESZFA (Kútniky) A Dunaszerdahely alatt kialakult sűrű települési zónában fekvő kisközség neve először egy 1260-ból származó okiratban bukkan fel Chenkezethy alakban. Nevének további megjelenési formái: 1278-ban Chenkezfeldy, 1773-ban Cenkeszfa. Egy 1300-ban keltezett okiratban Jánoki Jakab comes és testvére, Péter itteni birtokuk fele részét rokonuknak, Istvánnak adományozták. 1386-ban egy határjáró levélben szerepel. 1778-ban a Pócs-család birtokában van. A dunaszerdahelyi plébániához tartozó azon tíz község egyike, amelyek István király rendeletére közös egyházat tartottak fenn. Az 1828. évi összeírásba 28 háza és 200 lakosa van bejegyezve. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 83 83 100,00 1921 87 87 100,00 1930 101 100 99,01 (1940-ben a községet Pódafával és Lidértejeddel Pódatejed néven egyesítették.) CSENTŐFA (Holice) Az Egyházgelle körüli sűrű település egyike. Nevével először egy 1345-ből származó oklevélben találkozunk Czentheufalwa néven. Nevének további megjelenési formái: 1466-ban villa Chentefalua, 1786-ban Cschentőfa, 1828-ban Csentefa, illetve zárójelben Csentőfa. Az 1466-ban keltezett oklevélben Mátyás király a gellei érseki széknek adományoz különböző kiváltságokat, többek között Csentőfát is, a pozsonyi várhoz tartozó birtokot. Az 1553. évi portális összeírásba, királyi birtokként, Csentőfalva néven 3 portával van felvéve. A múlt század elején a Pálffy-féle szeniorátus tartozéka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 8 házzal és 62 lakossal szerepel. Ugyanennyi volt a lakosság száma az 1880. évi népszámláláskor is, sőt a századforduló idején is 62 lakosa volt a községnek. A későbbiekben már a lakosság fogyatkozása tapasztalható, 1921-ben csupán 58, 1930-ban pedig 53 lakos élt a községben. (1940-ben a községet egyesítették Cséfalvával Cséfalva néven.) CSILIZNYÁRAD (Ňárad) Neve először egy 1468-ból származó oklevélben bukkan fel Nyarad alakban mint a Dóczi-család birtoka. Nevének további megjelenési formái: 1481-ben Nyarag, 1486-ban. Nyarasgl, 1773-ban Nyárod, 1927-ben Cilizský Ňárad, 1948- ban Topoľovec, 1991-ben Ňárad. Az 1544. évi összeírásban Kamarjay Tamás és Lipcsey Gáspár vannak említve birtokosként. Az 1646. évi Győr vármegye jegyzőkönyvében egy igen érdekes bejegyzést találunk Nyáraddal kapcsolatban, mely szerint a vármegye szigorú hangon utasítja a község lakosságát, hogy záros időn belül válasszon már magának bírót, mert mint az kiderült, a községnek az előző ötven évben nem volt bírája. Ezután az lllésházyak lettek a község urai, majd női ágon a Batthyányiakra szállott, 1898-ban ugyanis Batthyány Vilma férjezett gróf Bethlen Aladárné örökölte. Az 1828. évi összeírásban 67 házzal és 430 lakossal szerepel. 1850-ben a falu nagy részét az árvíz romba döntötte. Itt született és itt nyugszik Sebő Alajos negyvennyolcas honvédezredes, aki a tápióbicskei csatában Riedesel osztrák ezredest párbajban megölte. A község területe 1045 ha, lakóinak száma 595, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 501, gör. kát. 2, ev. ref. 50, egyéb 17. A falu polgármestere Vida István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Miklós Dénes, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Bodó I. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 608 608 100,00 1921 654 623 95,25 1941 707 706 99,86 1970 759 754 99,34 1980 663 659 99,40 1991 595 583 97,98 CSILIZPATAS (Pataš) Első okleveles említését 1270-ből ismerjük Pothos alakban. Nevének további megjelenési formái: 1356-ban Patas, 1402-ben Pathus, 1437-ben Kyspatas, 1786-ban Patasch, 1927-ben Pataš, 1948-ban Pastúchy, 1991-ben Pataš. 1270-ben a nyúlszigeti apácák birtokában van, s mint ilyen van említve az 1544. évi összeírásban is. 1620 előtt Bethlen Gábor az apácák birtokait lefoglaltatja és elzálogosítja Karner Dánielnek. 1721 -ben a községet a szabadalmas (taksás) helységek közé sorolják, és kihirdetik a patasiak kiváltságlevelét. Később a gróf Zichyek és a Baltazzyak voltak a község földesurai. A napóleoni háborúk során 1809-ben a község határában a franciák és az osztrákok között kisebb ütközet zajlott le. A francia sereg halottait az úgynevezett Tormáshátuljai-dűlőben, az osztrák katonák holttesteit pedig a Faiskolai-dűlőben temették el. Kisebb csatározások voltak itt az 1848—49-es szabadságharc idején is. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 125 házzal és 870 lakossal van bejegyezve. Patas határa valóságos temetője az elpusztult településeknek, községeknek. Itt feküdt valahol Zelebeg falu is, melyről 1260-ból maradtak fenn írott emlékek. 1273-ban és 1283-ban az oklevelek zelebegi királyi szekereseket említenek. Egy 1449-ben kelt oklevél a Héderváryakat helyezi vissza itteni birtokukba, mely később a török dúlás következtében pusztult el. Patas határában volt Für falu is, mely 1270-ben Fyur alakban van említve. A szolgagyőri és a komáromi várszolgák lakóhelye volt. Volt itt valahol egy másik Für is, mely még a XVI. század közepe táján említve van, de ezután nyoma veszett. Birtokviszonyai nem egyeznek az előbb említett Für községével. Úgy tűnik mindhárom község a török dúlásoknak esett áldozatul. A községhez tartozik Milleniumpuszta és Pásztó major. Az előbb nevezettbe a húszas években morvákat telepítettek. A község ősi római katolikus temploma 1621-ben elpusztult. Református templomát 1794-ben építették. A község területe 938 ha, lakóinak száma 785, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 199, ev. ref. 508, egyéb 75. A falu polgármestere Kiss Lajos, a Csemadok-alapszervezet elnöke és az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Noszák János. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 681 681 100,00 1921 659 626 94,99 1941 726 724 99,72 1970 874 849 97,14 1980 862 834 96,75 1991 785 754 96,05 Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
