A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-29 / 44. szám
FIGYELŐ e\\>* ^ >\v° "...világokat var ápolok amikor akarom" — írja Kormos István a Nakonxipánban hull a hó című szép versében. Legendás alakja volt ő a magyar irodalomnak. Mágikus költői alkat, sámánok kései utódja. Szabó Lőrinc népi szürrealistának nevezte. Kortársai állítólag több verset írtak hozzá, mint amennyit ő egész életében írt. Mindenki szerette. Az ötvenes években a hallgatásra ítélt írókat segítette, mint a Móra Könyvkiadó szerkesztője gyermekverseket íratott velük. O maga megteremtette a Vackor, egy pisze kölyökmackó figuráját, melynek varázslatos, tréfás kalandjain nemzedékek nőttek fel. KORMOS ISTVÁN Szegény Yorick Halálon túl kicsit mondjuk ötszázöt évvel senki sem tudja rólam hogy én valék Yorick koponyám partra vetve fűrésszel elfelezve egy jó öreg sírásó pohárnak kinevez széléről kortyint fecske Hajha barátaim akkor már ti se lesztek Valaha magyarul éneklő nyelvemet árva dédunokáim a kutyának se mondják mert nyelvem elrohad szívem is elrohad mivelhogy aki élt rohad egy miccenésre Dunnyogtam nagymamának tarló tű-tengerén mezítláb átszaladtam lábam csont dobverő lett ujjam a betűkön motozgatott riadtan sillabizálva ós újtestamentumot térdeltettek sarokba nagy vödröket cipeltem váltam kulcscsontja orsó térdemben stroncium Sakkoztam veletek röhögtem veletek ha ültem veletek nem voltam veletek Báthory utca 8 nyaktilóm fabrikáltam csak elértem gyalog Atlanti partokat Kormos családnevem anyámtól örököltem keresztelésben Istvánt mint ama vértanú sok néven szólítottak Pistike Piska Pista utóbbi főleg lónév volt amíg lovak voltak Cicelle Cormieux végül csak Yorick voltam azaz szegény Yorick E napokban lenne 70 éves, öreges-gyerekes arcát sokszor magam elé képzelem. Mosonszentmiklóson született 1923. október 28-án. Anyja belehalt a szülésbe, apját nem ismerte. A nagymama nevelte, a csodálatos nagymama, akiről a Vasmozsár törője alatt című önéletrajzi fogantatású emlékirataiban így ír: "Ami belőlem lett, úgy érzem, hogy mind a nagymamától származik. Azt hiszem, hogy tehetségemet is tőle kaptam... Őmiatta vagyok, aki vagyok..." Az egész gyermekkora: a szegénység, az árterek, a kukoricás, a nyárfasor, a fekete lovak, a nyikorgó talicska, a vizek szaga benne van verseiben. A nagymama után a másik nagy nevelője a magyar költészet. Szerette és csodálta Sinkát, akinek élete és költészete saját sorsát példázta, de Jékely Zoltán, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Illyés Gyula mellett József Attila és Radnóti Miklós volt rá hatással. Radnótiról Fehér virág címmel nagyon szép verset is írt: "Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltűntél aki közlünk angyali zene voltál." A gyermekeknek írt verses meséin és fordításain kívül négy verses kötete jelent meg, az első Dülöngélünk címmel 1947-ben 200 példányban! A második huszonnégy évvel később a Szegény Yorick címet viselte (szerintem a címadó az egyik legszebb verse), a harmadik N. N. bolyongásai 1975-ben és az utolsó Egy veszendő lélekért (1977). Harlekin búsul című versében közelgő halálát is megérzi: "A legfőbb baj, hogy meghalok, hogy nem lehetek halhatatlan, korom Nap vigyorog majd rátok, ha koporsóm födele kattan. " Túl korán halt meg. Ötvennégy évet élt. Volt benne valami villoni dac, örökké lázadó hetykeség. Szeretett játszani. Minden játékot halálos komolyan vett, de csak a becsületes játékot szerette. Még életében legendák keringtek róla. Költő barátai egy rádióműsorban így emlékeztek rá: "Kormos arcáról — mint Pilinszkyéről — csorogtak a ráncok; felejthetetlen ember volt, egyénisége még a föld alól is sugárzik." OZSVALD ÁRPÁD IKERTÁRLAT GYŐRBEN Bensőséges ünnep keretében nyílt meg Győrött Kovács Kálmán bécsi festőművész és Nagy János szlovákiai szobrászművész közös tárlata szeptember végén. Szentkuti Károly, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntőjében örömmel említette, hogy első ilyen jellegű tárlat Győrban, ahol két egymáshoz közel álló, de határokkal elrekesztett művész állít ki. Koncsol László megnyitó beszédében fölvázolta a két pályát, s szólt a kisebbségi lét szorításairól is. "Ahol éppen nem lőnek az emberre, élhető, sőt kibírható ez a sors" — állapította meg keserűen. A tétova író szelíd hangnemben ajánlotta a szépszámú közönség figyelmébe az ikertárlatot. Kovács Kálmán az absztrakt utáni útkeresés közben jutott el "az élő természet és a látás művészete szoros kapcsolatának fölismeréséhez". A megsebzett természetet bemutató képei a harmónia utáni vágyakozást fejezik ki, például a Haldokló erdő levegőt karmoló ágai, a Dunapart olajoshordói, a Fertőtó korhadó stégjét védő nádas. Különösen fölkavaró az egymáshoz forduló, egymásba kapaszkodó idős pár kettőse Parasztok című képén. Nagy János faragott szobrai, kisplasztikái egyenrangú darabjai a képeknek. A Sírbatétel, a Niké, a Család, az Olvasó bizonyára sok látogatót vonz a szakszervezetek Széchenyi téri művelődési központjába. A kisplasztikák közül a Szerelem sorozat ragadta meg a tárlatnyitó közönséget leginkább. Az már nem a művészeken múlott, hogy a kettős tárlat nagyobb kiállítótermet kívánt volna, Nagy János szobrai nagyobb térben jobban érvényesülnek. BÖRÖNDI LAJOS A HÉT 11
