A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-22 / 43. szám
Települesi ex iH on MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS CSALLÓKÖZNYÉK (Vrakúň) Egyike legrégibb községeinknek. Már nem sokkal a honfoglalás után benépesült. Nevével először egy 1165-ből származó oklevélben találkozunk Neek alakban, ahol mint pozsonyi várbirtok szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1242-ben Nyék, 1279-ben Nach, 1280-ban Neek, 1773-ban Nyék, 1920-ban Csallóköznyék, 1927-ben Nekyje na Ostrove. 1245-ben IV. Béla király a községet egyik adományozó levelében Moch fia Nekunek és Chueg fia Péternek adományozta. A nyékiek III. István királytól nemesi kiváltságokat kaptak. Ezt 1327-ben a pozsonyi káptalan is elismeri és megerősíti. 1334-ben a nyékiek ellenszegülnek Omode és fivérei itteni birtokukba való beiktatásának, ami három évvel később mégis megtörténik. 1667-ben a Méhes- és a Balogh-családok osztozkodnak a birtokon. A későbbiekben birtokosok még itt: 1719-ben a Dobóczky-, a Leszkovszky- és a Baloghcsaládok, 1787-ben az Amadé-család a legnagyobb birtokos a községben, majd pedig a gróf Zichy-család. 1736-ban Dobóczky Ádám kápolnát építtetett a faluban, barokk stílusban. A községhez tartozott Körtvélyes és Péterfapuszta is. Ez utóbbi 1787-ben gróf Zichy Károly birtokában volt, akitől 1808-ban az a Nyéki Németh János kir. helytartótanácsos vette meg a birtokot, aki a Martinovics-féle összeesküvés perében a közvádló szerepét töltötte be, s igen nagy szerepe volt abban, hogy több összeesküvőt halálra ítéltek. Tevékenységével nemcsak az ország közvéleményét fordította maga ellen, hanem az aulikus köröket is. Ide, Péterfára vonult vissza, itt élt le néhány évet a külvilágtól teljesen elzárkózva. Életének további részét homály fedi, csak a szájhagyományra lehet támaszkodni, mely több verziót is számon tart. Az első szerint egy éjszaka — a népi emlékezet szerint gyanús körülmények közepette — nyomtalanul eltűnt. A második verzió azt tartja, hogy természetes halállal halt meg, de temetésekor, állítólag, hat álarcos harcos jelent meg hirtelen a ravatalnál, s a koporsót a tetemmel együtt ismeretlen helyre magukkal vitték. A harmadik változat szerint még életében két ismeretlen férfi érkezett hintón Péterfára, akik körülbelül tízpercnyi tárgyalás után Németh Jánossal együtt hintóra szálltak, majd elhajtottak, s nem is tértek soha többé vissza. E legendás feltevések a magyar jakobinusok bosszújáról szólnak. Nagy Lajos 1828-as adatai szerint Nyéknek 69 háza volt 498 lakossal, Körtvélyesnek 2 háza 23 lakóval és Péterfának szintén 2 háza 36 lakóval. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 508 501 98,62 1921 706 661 93,63 1930 725 700 96,53 (1940-ben a községet egyesítették Várkonnyal Nyékvárkony néven.) CSALLÓKÖZPÓSFA (Holice) A gelleszéli községek egyike. Nevét először egy 1416-ban kelt oklevél említi Posfalua alakban, ahol mint pozsonyi várbirtok szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1423-ban Pósafa, 1466-ban Podzafalwa, 1553- ban Poosfalva, 1773-ban Poosfa. Mindvégig mint pozsonyi várbirtok vagy mint királybirtok szerepel az okiratokban. Az 1553. évi portális összeírásban 9 portával királyi birtokként van bejegyezve. A török kiűzése utáni időkben a Pálffy grófok birtokába kerül. 1534-től kezdődően 1715-ig két Pósfát is jegyeznek az egykorú okiratok Nagy- és Kisjelzővel. Az 1828. évi összeírás a faluban 19 házat és 37 lakost számlált össze. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 220 220 100,00 1921 223 219 98,21 1930 249 247 99,20 (1940-ben a községet egyesítették Beketfával, Egyházgellével és Ogellével Gelle néven.) CSALLÓKÖZTÁRNOK (Trnávka) Nevével először egy 1275-ben keltezett oklevélben találkozunk Tamuk alakban, amikor IV. László király a községet, amely ez idáig királyi birtok volt, az Olgyaiak őseinek, Onghai András fiainak adományozta. Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Tárnok, 1927-ben Trnávka. 1345-ben Chuna Pál záloglevelében, 1355- ben pedig az Olgyaiak egyezséglevelében említik. Ezután az óbudai apácák birtokába kerül. Az 1553. évi portális összeírásban az óbudai apácák birtokaként van bejegyezve, hasonlóan 1647-ben is, de 1787-ben már a kincstáré. A későbbiekben az Esterházyak, majd a Zichyek és a Baldácsyak, ezután pedig a Batthyányiak lettek a község földesurai. A század elején Pongrácz Frigyes grófnénak volt itt birtoka, ugyanekkor gazdakör és fogyasztási szövetkezet is működött a faluban. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírás szerint a községnek 39 háza volt 289 lakossal. A község kései klasszicista stílusú kápolnája 1849-ben épült, 1902-ben kibővítették. A község területe 824 ha, lakóinak száma 395, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 319, ev. ref. 24, egyéb 17. A falu polgármestere Lengyel István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Tóth Imre mérnök. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 404 402 99,50 1921 448 443 98,88 1941 522 521 99,80 1970 532 506 95,11 1980 466 446 95,71 1991 395 340 86,08 CSÉCSÉNYPATONY (Horná Potôň) Az úgynevezett Patonyszélhez tartozó községek egyike. A Patony nevű községekről bővebben lásd a Benkepatony és a Bögölypatony címszók alatt. Neve egy 1441-ben keltezett oklevélben merül fel először Czeczenpathon alakban. Nevének további megjelenési formái: 1786-ban Cschécschény-Patony, 1927-ben Čečínska Potôň. A község nevét II. Lajos királynak a gellei érseki székhez 1524-ben intézett levele is említi Chechenypatony alakban. Az 1553. évi portális összeírásban a község 6 portával királyi birtokként van bejegyezve. A múlt század elején a gróf Pálffyak birtokában van. Az 1828. évi összeírás a községben 35 házat és 279 lakost mutat ki. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 341 341 100,00 1921 365 339 92,88 1930* 474 397 83,76 (* Az 1930. évi adatokban mutatkozó nagy ugrás a két népszámlálás között idetelepített cseh-morva és szlovák telepesek számlájára írható. 1940-ben a községet egyesítették Szentmihályfával Szentmihályfa néven. 1960- ban pedig közigazgatásilag hozzácsatolták Lőgérpatonyhoz.) CSÉFALVA (Holice) Nevével először egy 1349-ből származó oklevélben találkozunk Cheufalva alakban. Nevének további megjelenési formái: 1786- ban Cscheffa, 1948-ban Cechová. A Cséfalvy-család ősi fészke. E kis létszámú, a forgalmas utaktól félreeső, régebben tavaktól, lápoktól és vizektől védett kisközség történetét, középkori birtokviszonyainak alakulását alig ismerjük, úgy tűnik e család birtokolta a XV. századtól kezdődően a XVIII. század elejéig, de a hely földrajzi fekvése és a határában megőrzött dűlőnevek mint Kálmánháza, Felsővájlak, Barsszeg és Németvíz arra engednek következtetni, hogy nemcsak ezek az elpusztult települések, illetve falvak, hanem maga Cséfalva vagy Cséfa is jóval régebbi település. A faluban templomot nem építettek, mivel a falu egyike az egyházgellei anyaegyházhoz tartozó tíz községnek, amelyek a mai napig őrzik az egyházi szervezet ősi formáját. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírás a faluban 16 házat számlál 120 lakossal. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 122 122 100,00 1921 178 171 96,07 1941 224 223 99,55 (1940-ben a községet Cséfalva néven egyesítették Csentőfával; az 1941-es adatok már ezt az állapotot rögzítik. 1960-ban pedig ezt a közigazgatási egységet hozzácsatolták Egyházgelléhez.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk)
