A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-22 / 43. szám
HÍRMONDÓ BACCHUSI KAVALKÁD Még Bacchus úr is önfeledten kacarászott égi trónusán — látva a közelmúltban rendezett II. BUDAPESTI NEMZETKÖZI BORFESZTIVÁL bódító kavalkádját. Ringó testű bacchánsnői között öt napon át aranysárga és vérvörös nyelvoldó nedűvel színültig töltött kelyhet kehely után fenékig ürített a rendezők (Interkoncert Budapest Művészeti Részvénytársaság, ISM Marketing — Sales Promotion Ltd. Halifax, Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány), a támogatók és a szponzorok tiszteletére. Téved, aki azt hiszi, hogy holmi kocsmabeli tivornya zajlott a fesztivál két fő helyszínén: a Budai Várban és a Vörösmarty téren! Az ünnepi forgatag célja az volt, hogy a különféle művészeti ágak segítségével minél szélesebb körben terjesszék a kulturált (!) borfogyasztást, és megismertessék a magyar borászat hagyományait, értékeit a magyar és külföldi érdeklődőkkel egyaránt. Hiszen a szőlőtermesztés és bortermelés évezredek óta kiemelkedő helyet foglal el az emberiség történelmében és kultúrtörténetében. A szőlő és a bor — amely rengeteg íróembert ihletett meg — mindig nagy megbecsülésnek örvendett, mert a megélhetés fontos forrása volt, és befolyásolta a kedélyállapotot. "A változatos, egyedi izekben gazdag magyar borok története az ókorban kezdődik. Közel-keleti és görög kereskedők révén jutott el először a borkultúra a Kárpát-medencébe, majd római telepesek műveltek szőlőt Pannóniában. A magyar borkultúra, melynek kezdete az ókorba nyúlik vissza, szerencsésen ötvözi a görög-római eredetet, a honfoglaló magyarok által Ázsiából érkező hagyományokat..." — olvashattuk a fesztivál-tájékoztatón. Manapság a magyarság húsz jelentős történelmi borvidékkel büszkélkedhet, amelyek évszázadok óta világhírűek. Köszönhető ez e tájak különleges természeti adottságainak is. A nevezetes tokaji bor — amelynek a Napkirály "a borok királya, a királyok bora" megkülönböztető címet adta, Magyarország egyik fontos "reklámozója". Áz idei — színvonalas kulturális programokkal színesített — fesztivál szervezésével is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar bor ismét elfoglalhassa méltó helyét a "világ borospolcain". A várbeli VINFEST ’93 rendezvénnyel főleg a szakemberek érdeklődését igyekeztek kielégíteni. Az eseményen magyar és külföldi borkereskedők és borgasztronómiai szakújságírók találkozhattak. A borkiállítást és - vásárt szakmai bemutatók, előadások, szemináriumok, szaktanácsadások, kulturális műsorok egészítették ki. A Vörösmarty téren pedig a nagyközönség kóstolgathatta, vásárolhatta meg a harminchat pavilonban kiállított termékeket, így a magyar borkülönlegességeken kívül a tiszteletbeli kiállító — a Burgundi Szőlősgazdák Szövetsége zamatos francia ritkaságait. Az egyik pavilonban alkalmi postahivatal működött, ahol borászattal kapcsolatos bélyegeket és képeslapokat árultak. A fesztiválszínpadon a "Népek zenéje" vonzotta a járókelőket. Szinte az egész főváros ünnepi mámorban "lubickolt". Például a Budai Vigadóban a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be a "Szüreti vigasságok" című műsorát; az Almásy Téri Szabadidő Központban szezonnyitó táncházban lejtettek kicsik és nagyok; a Budai Várban Sommelier ("borász-pincér") bajnokságot láthattunk, melynek az Európa-bajnokságra készülő győztesét ezüst kóstolócsészével díjazták. A "Mesterségek utcáján" volt kézműves és népművészeti vásár, ahol nem hiányoztak a borászati kellékek és szakkönyvek sem, népi játékok bemutatója, csemegeszőlőkiállítás és -vásár, must- és borkóstolóverseny vakpróbával, borárverés, szüreti kirakatrendező-verseny, szüreti bál "Szüret szépe" választással, parádés felvonulás, borlovagavatás, hagyományos szőlőtaposás bajos hölgyek részvételével, gasztronómiai kirándulás a Fesztiváléttermekbe (például dr. Cey-Bert ősmagyar ételkóstolója) és sok-sok meglepetés... Izek, színek, hagyományok, zene, dal, tánc harmóniáját élvezhettük, miközben a költővel együtt vallottuk: "... vad a világ,/ Setét kohójú hámor,/ De édes kert a szerelem,/ s szelíd lugas a mámor,/ Legyen ma .társunk Bacchus úr/ s a rózsásfürtü Ámor!". Találkozzunk jövőre szeptember 7—11. között a III. Budapesti Nemzetközi Borfesztiválon. Miskó Ildikó Fotó: a szerző 1994-es BMW-modellek Kényelem, biztonság és átlagon felüli kivitel. Ez a három tulajdonság jellemzi a BMW autókat. Az 1994-es BMW-modelleket szeptemberben mutatták be a Karpáthia Szálló előtt. Az autókat a BMW szlovákiai kirendeltsége, az L.H.L. Kft. mutatta be. A szebbnél szebb járgányokon kívül a jelenlévők megismerkedhettek még a kft. egyéb szolgáltatásaival is. Ezek természetesen az autók karbantartásával függnek össze. Ami az autókat illeti, valamennyi BMW katalizátorral felszerelt, tehát környezetbarát. Az autók belsejére az ízléses kidolgozás és a kényelem a jellemző. Azok, akik jártasak az autók világában, bizonyára tudják, hogy a BMW-k az egyik legdrágább típusok közé tartoznak. Az 1994-es modellek esetében sincs ez másképp. A legolcsóbb BMW, a 316 i/4-es típus 34 047 német márkába kerül. A legdrágábba850OSi,melynekáral79 935 márka. Az 520-as és az 525-es modellek ötven, hatvanezer márka körül mozognak. A kft. vezetői hangsúlyozták: ezeket a luxuskocsikat főleg olyan vállalkozók számára ajánlják, akik sokat utaznak, és cégüket méltóképpen kívánják reprezentálni Szlovákia határain túl is. Nem tudom, Szlovákiában hány vállalkozó engedheti meg magának, hogy ilyen kényelmes, biztonságos és külsőleg is nagyon szép kocsit vásároljon magának. Azt hiszem, az olvasók többsége — velünk együtt — csak gyönyörködni tud a BMW legújabb modelljeiben. (kamoncza) Prikler László felvétele A HÉT 9
