A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-22 / 43. szám
de ha az anyagi keretek lehetővé teszik, akkor az is elkészül, természetesen Makovecz tervei alapján. A pompás belső tér (elegáns fabútorzat es -burkolat mindenütt) is a mester elgondolásából létesült, akárcsak a park jellegű udvar, amelyben minden fafajta (sok dió-, cseresznye- és mogyorófaj egyegy szimbólum. E remekmű elegge tűzveszélyes, ezért a tanárok csak az udvar egy meghatározott zugában dohányozhatnak. Mindenütt patyolattisztaság és rend honol, ami az új második otthonukat szerető-féltő diákoknak, no, és hát a cserepapucs bevezetésének is köszönhető. A tetszetős forma vonzó tartalommal párosul. Alkalmazzák az ún. NYIK-programot (nyelvi-irodalmi kommunikáció), továbbá egy olyan értékközvetítő programot is bevezettek, amelynek keretén belül a gyerekek néptáncot, hangszeres játékot, környezetés vizuális kultúrát, virágkötészetet, bábozást stb. is tanulhatnak a hagyományos tantárgyakon kívül. Mindezt csak tizenkét pedagógus irányításával! E sokoldalúan képzett nebulók mindegyikét felveszik az általuk választott középiskolába. (Nem mese, ez a valóság!) A tanári karnak inkább "csak" anyagi gondjai vannak, mert a "fejkótarendszerban" egy tanuló után évi harminchatezer forintot kap az iskola, ami kis létszámú diákság esetén nem kedvező, hiszen kevés diákra is ugyanúgy kell fűteni, világítani stb., rjiint egy népesebb közösségben. Ám amíg az építkezési hitel törlesztése folyik, e téren nem várható javulás, így a pedagógusok gyakran a saját pénzükből vásárolják meg az egyes segédeszközöket... Az anyagi helyzetük javítása érdekében — a polgári esküvők céljára — rendszeresen bérbe adják a dísztermüket, ami plusz bevételt jelent. A tanítók átlagkeresete kb. tizenötezer forint, ami nem annyira eszményi, mint az egyéb körülmények. Azonban a JÖVŐBEN 50 százalékos béremelés várható országos viszonylatban, amelynek megvalósításához a neszmelyi önkormányzatnak is újabb hitelt kell felvennie. A pedagógusok bizakodnak, hogy az új évtől kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnek. Ehhez újabb kötelességek is társulnak, hiszen Magyarországon is szeptember 1-től június végéig hosszabbítják meg a tanévet, ami minimum százkilencven tanítási napot fog jelenteni. Az igazgatóhelyettes szerint a diákok szinte képtelenek lesznek koncentrálni a nyár eleji kánikulában. Különben sem ésszerű dolog a svéd és a német példára hivatkozni, hiszen ott másféle éghajlati viszonyok uralkodnak. De hat a törvény az törvény! Egyébként is ki milyen hivatást, munkakört választ, abban köteles becsületesen, képességei és tudása javát nyújtva helytállni. Mindenki bízik abban, hogy a KEK MADAR a boldogság és a harmónia szigete marad... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző CSERKÉSZBULI Szeptember tizennyolcadikán volt a nagy kiscserkészbuli, amelyet a közelállók egyszerűen Manóbulinak neveznek. Kiscserkészeket hívott és vendégelt meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Campana Aurea Alapítvány. Volt foci, műsor itt, műsor ott — jeles vendégekkel. És volt kis cserkész, és még kisebb, meg közepes, középkorú és voltak öregcserkészek. Vendégek szép számban, és volt sok-sok előzékeny gyerek (civil és cserkész), aki információval és frissítővel várta és látta el az érkezőket. A marcelházi temetőben lévő kopjafánál (mert a találkozó, hogy el ne feledjem, Marcelházán volt, olvashattuk is a falutáblán a nevét: ? — így magyarul) pedig letette fogadalmát a 35. számú cserkészcsapat — ők természetesen marcelháziak. Hivatalos nevük: Baranyay János Cserkészcsapat. Ezt megelőzően hosszú sorban kígyóztak a "tett" színhelyére az egyenruhás Fiatalok. Az öregcserkészek pedig igyekeztek lépést tartani velük. A vendégek autón mentek (látszik, hogy nem voltak cserkészek soha). Itt azután volt fogadalom tétel, zászlóáldás, zászlószentelés (pap és lelkész által), nemzeti imádság és himnusztöredék, meg számomra kissé édeskés (cserkész?)dal. A marcelházi zászlóra gyönyörű szalag is került. "Ha ezt megtudják, majd mehetünk mindenhová" — így a szalagot felkötő tanácsos űr. Én hát világgá kürtölöm: szalag még van, lehet hívni az ünnepségre az adományozókat. Egyébként a kép is tanúsítja: Jól mutat a zászlón a szalag. Voltak beszédek is. Rövidek, velősek, meg hosszabbak. Én akkor még nem tudtam, amit most már igen. Azt, amit annak idején a tiszteletbeli főcserkész, Teleki Pál mondott: "A cserkészek a szívek és nem a szavak emberei." A kiscserkészek nem biztos, hogy olvasták ezt a mondatot, de ráéreztek. A hosszabb beszédek alatt elmentek fát gyűjteni, nyomot keresni. A fáradozásért azután ismét műsort és ajándékot kaptak. Számunkra — akik a cserkészet lényegéről vajmi keveset tudunk — érdekes volt a marcelházi nap. Remélem, hogy meghonosodik a mozgalom a vidékünkön, s nem lesz formális, mint néhány erőltetett elődje az évtizedek alatt. Azt is remélem, hogy nem akarja kisajátítani senki, s nem "telepszik rá" ideológia. Úgy tudom, ma még — megnyitott szelepen kiáramló gőzhöz hasonlóan — egyre-másra alakulnak a csapatok. Nosztalgiával, egykori elképzelések erőltetésével ne álljon senki az "áramló gőz" útjába. Ennek az aláhúzására engedjék meg, hogy egy gyönyörű megfogalmazást idemásoljak a magyar cserkészet történetét tárgyaló könyvből: "Ifjúsági mozgalom meghatározott történelmi körülmények együttes hatására támad. Ha a kihívás elég erős, akkor különböző utakon és módokon, de utat tör magának. Mozgalom annyiban és addig, amíg az ifjúság kezdeményezi, változó, megújuló vagyainak meghatározó szerepet biztosít, egyéni, kisközösségi autonómiáját megőrzi, az állammal és a felnőtt társadalommal szembeni viszonylag nagyfokú függetlenséget képes fenntartani, fiatal vezet fiatalt, következetesen érvényesíti az önkéntesség elvét, munkájában szabadon érvényesül az ifjúság társadalommegújító törekvése." — R — __________________A HÉT H
