A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-15 / 42. szám
ÉGTÁJAK Grendel Lajos Szakítások (regényrészlet) Olga akkor Pálóczi felesége volt már, s Pálóczi apósáéknál laktak egy kis szobában, amely barkácsmühelynek megfelelt volna, családalapításhoz azonban kicsi volt. Ákos gyakran meglátogatta őket, de mindig egyedül jött, s ez idő tájt a leghalványabb jelét sem adta annak, hogy szemet vetett volna Olgára. Inkább ennek az ellenkezője volt igaz. Ákos, aki nagyon tudta tenni a szépet, Olgát szinte észre sem vette. Olgát azonban nem bántotta ez akkoriban, s egyszer azt mondta Ákosról, hogy furcsa fickónak tartja, aki mindig egyenesen az ember szemébe néz, de a tekintete ennek ellenére sem árul el sokat se a gondolatairól, se arról, hogy mit érez. Szép szeme van, mondta Olga, az egész emberben a szeme a legszebb. Pálóczi egyetértett vele, s egyszer elmesélte Olgának Ákos házasságának az előzményeit és a hátterét. A történet tetszett Olgának, pedig akkoriban már elég sok üzemzavar volt Ákoséknál, s noha ezt Ákos igyekezett eltussolni, egy este mégis feldúltan csöngetett be hozzájuk, és addig könyörgött Pálóczinak, addig rimánkodott, hogy üljenek be egy kocsmába, amíg Pálóczi kötélnek állt. Ákos erőszakossága azonban nem tetszett neki, s az sem, hogy a hűvös őszi estében az Ákos szájából kicsapó párának elég magas a szesztartalma. Félúton a belváros és a keleti lakótelep között ráakadtak egy kocsmára, ahol bőven volt hely, s a közönség sem látszott túlságosan alviláginak. — Bajban vagyok — mondta Ákos. Majd hosszú pillanatokig maga elé meredt, a feje előrecsuklott, akár valami rongybábué, s Pálóczi csak most látta, hogy részegebb, mint gondolta. A magába roskadt Ákos látványa nem hangolta jobb kedvre, főleg miután kezdte sejteni, hogy alighanem hosszú estének néz elébe. Aztán amikor kihozták a bort, Ákos megint egy kicsit felélénkült, és elkezdett csapkodni a kezével, mert egy, a nyári kánikulából itt rekedt légy hol a kezére szállt rá, hol az arcára. — Megcsaltam a feleségemet — bökte ki végre, és zavaros volt a tekintete. Pálóczi nem ilyen bejelentésre számított, s hirtelenjében nem tudta, mit kell ilyenkor mondani, talán gratulálni-e vagy sími. — Kivel? — kérdezte meg nagy nehezen. — Nem tudom. — Lefeküdtél valakivel, és még a nevét sem tudod? — Nem feküdtem le senkivel sem. Ki mondta, hogy bárkivel is lefeküdtem? Pálóczi a végtelen türelem szobraként ült vele szemben, pedig nem szerette, ha a bolondját járatják vele. Ezt még a legjobb barátjától sem tűrte el. — Azt mondtad, hogy megcsaltad a feleségedet. — Persze hogy megcsaltam. De állva! Egy gangon a Konvent utcában. — így már egészen más — mondta Pálóczi. — Ha gangon és a Konvent utcában, az más. És mikor? — Egy-két órája... Bizony. — És ezt mért mondtad el nekem? Ákos olyan mozdulatot tett, mintha az asztalra akarna csapni, de aztán a mozdulata útközben megszelídült. — Valakinek el kellett mondanom, az úristenit! Hát olyan nehéz ezt megérteni? Jöttek-mentek körülöttük az emberek, s mindenki belebámult Ákos arcába, mintha a tükörképét keresné ott, s volt később egy pillanat, amikor Pálóczinak az volt az érzése, Ákos talán azt sem tudja, hogy egy kocsmában van. A pincér később még kétszer is kijött az asztalukhoz, s már csak Pálóczitól vett föl rendelést. Hosszú ideig nem szóltak egymáshoz. Végül Ákos volt az, aki megtörte a csendet. — Tudod, hányszor feküdtem le Ildivet, amióta házasok vagyunk? — Azt akarod mondani, hogy alig-alig? — Egyszer sem. — Ezt nem hiszem — mondta Pálóczi. — Pedig így van. És tudod, miért nem? — Fogalmam sincs. — Mert nem engedi a drága, érted? Nem engedi. — Na de miért? Pálóczi még mindig azt hitte, hogy Ákos hazudik, s komolyan nézett barátja szemébe, mint amikor egy megszokott tárgyat veszünk közelebbről szemügyre, hogy megvizsgáljuk, miért nem működik a használati utasításnak megfelelően, s még valami ingerültséget is érzünk a tárgynak e "lázadása" láttán. Arra gondolt, mennyire találó kifejezés a részeg emberre az, hogy "el van ázva". Ákos arcát ugyanis mintha egy vizes üveglap mögül látta volna, de ez a vizes üveglap Ákos arca volt maga. Még mindig azt hitte, hogy Ákos ugratja őt, vagy egyszerűen csak igazolást keres a hűtlenségére. Nem sokkal később aztán Ákos mindent világosan elmagyarázott neki, igaz, akkor éjfél felé járt már az idő, s Ákos is kijózanodott valamelyest. S mialatt a belváros felé tartottak az elnéptelenedett utcák hálójában, amely, Pálóczinak akkor úgy tűnt fel, mintha egy örökre rájuk borulni készülő éjszaka hálója lett volna, Ákos szabatosan fogalmazott mondatokkal, elkeseredéssel hosszúra nyújtott szünetekkel a mondatok között, pontosan, fölvázolta helyzete bizarr ambivalenciáját és kiúttalanságát. Elmondta, hogy miután hazajött az apja temetéséről, hetekig meg sem próbált közeledni Ildihez, s ezt — hallgatólagos megegyezéssel — mind a ketten természetes dolognak tartották, hiszen apja halála Ildit is nagyon megrázta. Ildinek is bűntudata volt, jóllehet 12 A HÉT
