A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-15 / 42. szám
EGTAJAK az ő bűntudatát más úgynevezett bűnök tartották ébren. Főleg az, hogy az esküvőjükre nem hívta meg se az anyját, se a nővérét. Mindkettőjüket szégyellte, anyját az iszákossága, nővérét a kurválkodásai miatt. A két nő távolmaradását óhajtotta Ákos is. Igaz, nem tiltotta meg Ildinek, hogy anyját és nővérét meghívja az esküvőjükre, azt azonban többször is az értésére adta, hogy szívesen venné, ha Ildi szakítana velük, de legalábbis a minimálisra csökkentené velük az érintkezést. Ildi sokáig vívódott, de látva Ákos elszántságát, szolidaritást vállalt vele. A bűntudat, amelyet ez a szolidaritásvállalás tompított egy kicsit, Ákos apjának a halála után elemi erővel tört fel benne újra. Úgy érezte, hogy elárulta az anyját és a nővérét, s lassan a rögeszméjévé vált, hogy a házasságuk szerencsétlen lesz, mert, íme, máris egy ember életébe került. Ezt meg is mondta Ákosnak. Méghozzá éppen egy olyan időpontban, amikor Ákos kezdte összeszedni magát, s a gyász meg az önvád bugyrából kezdett volna kikapaszkodni. Ha születne egy gyerekük, mondta Ildinek, egy csapásra megváltozna minden, s végre elfelejthetnék, ami történt, s végre rendesen élhetnének, úgy, ahogy azt mindketten elképzelték. Ildi azonban hallani sem akart róla, hogy gyerekük legyen. Elképesztő dolgokat kezdett művelni, s Ákos nem tudta, mitévő legyen. Nemhogy ruhátlanul, még felöltözve sem igen szeretett Ákos előtt mutatkozni, s csak kerülgették egymást a lakásban, mint két idegen. Esténként a fürdőszobában vetkőzött le, s ha az ágyban Ákos megsimogatta a haját vagy hozzáért a testéhez, vagy megcsókolta az arcát, Ildi elkezdett sikítani, vagy bezárkózott a konyhába. Ákos tudomásul vette, hogy, úgy látszik, a felesége sebei mélyebbek, mint gondolta, s ez a helyzet a későbbiekben csak rosszabbodott. Még mindig szerette Ildit, s állítólag Ildi is őt, egy napon mégis kénytelen volt felvetni a kérdést, nem lenne-e jobb, ha elválnának. Ildi először azt hitte, hogy így akarja a szeretkezést kizsarolni tőle, de amikor látta, hogy Ákos nem tréfál, a válás gondolatát azzal vetette el, hogy akkor Ákos apjának a halála valóban nem lenne egyéb, mint "cinikus gyilkosság". Hiszen ha korábban szakítanak, Ákos apja talán ma is élne még. Ez a logika nemigen tetszett Ákosnak, s meg is kérdezte Ilditől, hogy hát akkor mit tegyenek. Ildi erre azt felelte: "Bízzuk az időre". Azóta is ezt tesszük, mondta keserűen Ákos. Már régen beértek a városba, s az éjjeli büfé előtt várakoztak arra az utolsó buszra, amely Ákost hazaviszi a lakótelepre. — Hát így állunk — mondta Ákos. — Ebbe bele fogok bolondulni. Vagy már nem is. Nem ismerek magamra. És nem tudom, hogy mi lesz velünk. Tőzsér Árpád Csallóközi ősz, 1986 Nekem is van már őszi kertem, E tájat rég Aranykertnek mondták, nemcsak Vasnak meg Zs. Lajosnak — aztán, mint ágyon roppant terűt, Álltam az ablakban levertem a várost hozzá közelebb tolták — s eszembe a tájról ez jutott csak Ablakom alá kert így került. /Kórházból engedtek el éppen, S így kerültünk megint mi hárman a szélben vonagló görcsös kis fák össze: a természet, a város meg én. belek voltak vizesen, kéken Mit részeiben éltem korábban: lógó lombjuk veseciszták/ a teljességem terült elém. Az ősz vizén léteim: volt- s van-létek lebegtek egy, kettő — három ladik: a heisenbergi kér természet s lelkem a sötétlő harmadik. Zs. Nagy Lajos Az akváriumban A halacskák egy kicsit megzavarodmint a sügér tak lassan megszoktak amikor megpillantottak a fülembe bújtak ebben a télikalxítban a hajamban megrökönyödtek mint valami vízibozótban hogyhogy nincs uszonyom ívtak a harcsák kopoltyúm sincsen ágy érzem megszerettek a farkammal sem tudom tudják hogy nem vagyok kormányozni magam sem pisztráng a színem is csapnivalóan szürke sem kecsege semmi aranyos kékes pirosas de tudják már hogy árnyalat szeretem őket előbb az akvárium sarkába a hónom alatt szorultak ágyékom mellen és megteltek kisebbrendűségi a számlxm komplexussal szórják szét ikráikat hiszen egymagám majdnem s én mint egy dúsgazdag be/ki -/töltöttem vad sz.ibírják az akváriumot kaviáron élek de betartván a törvényt észrevették hogy prüszkölök a halak születésszabályozását nem tudok úszni irányítgatom nem vagyok átlátszó sem piros szárnyú én A HÉT 13
