A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-10-15 / 42. szám

ÉLŐ MÚLT Mentsük a menthetőt! r __ AG TIBORRAL egy népzenei tanácskozásról A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége és a komáromi Városi Művelődési Központ "KUTATÁS — FEL­DOLGOZÁS — TOVÁBBÉLTETÉS" cím­mel nemzetközi tudományos tanácskozást szervezett szeptember 10—12-e között Ko­máromban. Az Európai Kulturális Örökség Napjai keretében megtartott rendezvény részét képezték különféle szakmai előadások, gya­korlati konzultációk és a VMK nagytermében megtartott népzenei bemutató, amelyben folk­lórkincsünk jeles hazai ápolói igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani. A háromnapos színvonalas műsort kiállítás (Vavrikné Szarka Erzsébet akvarelljei), Mácza Mihály "történel­mi sétája", filmvetítés, Szénássy Arpád alpol­gármester ünnepi fogadása tette még színe­sebbé. A konferenciára a környező országok magyarlakta vidékeiről érkeztek előadók és érdeklődők. LISZKA JÓZSEF főszervező szerint az 1991-ben szervezett "Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében" című, majd az 1992-ben megtartott "Tájak közti kapcsolatok" című tanácskozás folyta­tásának tekinthető ez az idei randevú. Egy újabb komáromi hagyományt szeretnének teremteni azáltal, hogy ezentúl évente ősszel múzeumi napokat rendeznének a városban. Természetesen ehhez igénylik az önkormány­zat, illetve a különféle intézmények, szerve­zetek erkölcsi és anyagi támogatását. Az idei tanácskozás jelentőségéről ÁG TIBOR "ötletgazdát" faggattam: — Milyen célból találkoztak a népzene szerelmesei Komáromban ? — Az volt a célunk, hogy megbeszéljük az általunk észlelt népzenei és néptánctorzuláso­kat. Mentenünk kell a menthetőt, hiszen gyakran a fesztiválokon is tapasztaljuk a romlás jeleit, amelyek segítségünkkel kikü­szöbölhetők. Segítenünk kell a hagyományok továbbéltetésénél mindazoknak, akik szabadi­dejüket a folklór ápolásának szentelik. A szakembereknek, a magyarságnak nem lehet mindegy, hogy néphagyományaink ép formá­ban maradnak-e fent, vagy a torzulásokkal lejáratjuk-e hagyományainkat, és azáltal a külföldiek is hamis képet alkotnak rólunk. A "Tavaszi szél..." fesztivál nagyon szép elkép­zelésként indult, majd sajnos, elsekélyesedett! Azért, mert versenycentrikussá vált, és az eredeti cél — a hagyományok továbbéltetése háttérbe szorult. Egy mozgalom célja ne csak a szereplés, a versengés legyen...! Tehát többek között szeretnénk ennek a rendezvény­nek a színvonalán is javítani. Ennek eléréséhez szükséges, hogy ne csak a csoportok vezetői forduljanak hozzánk segítségért, hanem a szakemberek is kijárjanak a csoportokhoz, ellássák azokat tanácsokkal! A személyes találkozásnak pszichológiai oldala is van: végre a csoport tagjai érezhetik, hogy törődnek velük, a tevékenységüknek értelme van. A közvetlen kapcsolat varázsa pótolhatatlan. Egy aktív szakembergárda összekovácsolása végett vetettem fel egy népzenei munkaközösség megalakításának az ötletét... — ... amely ötlet valóra vált ezen a tanácskozáson, hiszen az utolsó napon beje­lentették a megalakulását. Ez idáig nem volt ilyen jellegű kezdeményezés ? — Az elmúlt évtizedekben csak a Csemadok keretén belül folyt a folklóranyag gyűjtése. A népzenével foglalkozó hazai szakemberek magángyűjtéseket végeztek. Én is odahaza tároltam az összegyűjtött anyagot. A Csema­dok anyaga a komáromi múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályán található, de "vándo­rolt" Pozsony, Dunaszerdahely és Komárom között, míg a jelenlegi helyszínre ért. Közben eltűnt négy tekercs pótolhatatlan hanganyag... A hasonló esetek kiküszöbölése végett szükség van egy központi adattárra, hozzáértően ügyelő szakemberekre. Ezért is hozzuk létre a Népzenei Munkaközösséget a Néprajzi Társaságunk égisze alatt. Dunaszerdahelyen kaptunk ígéretet egy szakmai szoba — központi adattár létrehozására. Persze még jobb lenne egy saját szakmai ház, hiszen például Magyarországon a legtöbb megyei művelődési ház mellett működik egy hasonló centrum, ahol módszertani segítséget is nyúj­tanak a csoportoknak, az összegyűjtött anyag pedig az érdeklődők rendelkezésére áll. Azon­ban ehhez megfelelő műszaki felszerelésre is szükség van, hogy különféle másolatokat készíthessünk. A dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ a rendelkezésünkre bo­csátja azt a felszerelést, amellyel én ez idáig is dolgoztam mint az ő alkalmazottjuk. Modernebb berendezésre is ígéretet kaptunk. Egy adattár azonban csak akkor értékes, ha hozzáértő szakember irányítja. Egyébként csak "holt anyag" a gyűjtések eredménye. Valószí­nűleg a többi szakmai társasághoz hasonlóan mi is kapunk anyagi támogatást a Csemadok OV-től, és legalább félállásban alkalmazha­tunk egy szakembert. Anyagi segítségért különféle alapítványokhoz fogunk folyamod­ni. Persze nemcsak az anyagiakon áll vagy bukik e tervezett adattár hasznossága, ered­ményes működése. Fontos a kellő propagáció is, hogy a megfelelő helyeken a megfelelő emberek tudjanak a létéről. Ugyanis nemcsak a környékbeliek együttműködésére számítunk, hanem az egész magyarlakta vidékről várjuk az érdeklődést. Katalógusokat kell kiadni a nálunk tárolt anyagról, és azt szétküldeni Dél-Szlovákia-szerte! A minél sikeresebb tevékenységünk érdekében szívesen látunk munkaközösségünkben bárkit, aki az efféle munkához kedvet érez. — A hazai gyűjtések anyagán kívül még milyen "csemegék" lesznek fellelhetők a du­naszerdahelyi adattárban ? — Mindaz a hanganyag fellelhető lesz, amely ez idáig a magyar nyelvterületen hanglemezen megjelent, beleértve az értékes erdélyi kiadványokat is. Ugyanis Erdélyben a miénknél sokkal több népzenei publikáció látott napvilágot. Hajói belegondolok, nálunk eredeti népzenei anyag nem is jelent meg. Továbbá tárolni fogjuk a magyarországi stúdiókban, századunk 30-as, 40-es éveiben felvett gramofonfelvételekct, amelyek a Pát­ria-sorozatban jelentek meg; Lajta László teljes széki anyagát; az én fonográf-felvéte­leimet, amelyek Kodály század eleji, Nyitra környéki gyűjtését tartalmazzák; értékes du­dafelvételeket, és még sorolhatnám. — Az igyekezetüket, az új kezdeményezése­ket látva úgy tűnik, hogy a folklór napjainkban éli a reneszánszát tájainkon... — Még nem teljesen állítható ez. Ám reméljük, hogy hamarosan, összefogásunk eredményeképpen elkövetkezik az az idő­szak... Miskó Ildikó Fotó: Kuszák Tibor A HÉT 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom