A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-15 / 42. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS BUCSUHÁZA (Mliečno) Első említése egy 1205-ből származó oklevélben található. A régi oklevelek a községet Bulchu néven, majd pedig a határában fekvő, de azóta elpusztult Samottal együtt Bulchu-Samoth alakban említik. Nevének további megjelenési formái: 1238-ban Samud, 1360- ban Bulchousamuth, 1402-ben Bolchohaz, 1421-ben Bulchuhaza. 1238-ig a pozsonyi vár tartozéka, melyet IV. Béla király a pozsonyi káptalannak adományozott. 1287-ben a Bulchu-család nevében szerepel. 1468-ban Mátyás király a birtok egy részét Nagylucsei Orbán deáknak és Mayndl Jánosnak adományozta. 1550- ben a község egy része lllésházy Tamás birtokába kerül, majd 1559-ben Samarjay Nagy Györgyöt említik birtokosként. Későbbi adatok szerint a község területének egy része a pozsonyi prépostság birtokában van. Az 1553. évi portális összeírásban 12 portával szerepel. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírás szerint a községnek 22 háza és 161 lakosa volt. A községhez tartozó Bácsközi, Hévizi, Kusztusi és Sámothi dűlők történelmi jelentőséggel bírnak. A falu határának egy részét még ma is Bácsköznek hívják; a hagyomány szerint a név onnan ered, hogy a Csallóköz középső részén valaha végigfolyó Bács patak ezen a tájon is megjelent, s nagyon valószínű, hogy a falu határában ma is jelenlevő árok volt az a vízmeder, mely a Bács vizét vitte végig a gelleszéli, a karcsaszéli határokon, illetve a várkonyi lápokon keresztül a Csiliz patakba vagy pedig vissza a Dunába. A Sámot dűlő a már régen elpusztult és IV. Béla király fenn említett adománylevelében is szereplő Samot község emlékét őrzi. 1372-ben Elderbach Burghard pozsonyi prépost egy samoti birtokrész miatt perben állott a botfalvi érseki nemesi jobbágyokkal. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 138 134 97,10 1921 206 203 98,54 1930 231 . 223 96,54 (1940-ben a községet egyesítették Királyfiéval és Tejfaluval Tejfalu néven.) BÚSTELEK (Janíky) Csallóköz egyik legkevesebb lelket számláló, de hajdanán mindig önálló településként és az okiratokban Kisjánok néven is szereplő községe. Első okleveles említése 1360-ból származik Bwstelek alakban. Nevének további megjelenési formái: 1369-ben Kysjanok, 1773-tól Bústelek. Egy 1380-ból származó oklevél arról számol be, hogy Heem fia Hegen Benedek itteni birtokos földjeinek egyharmadát Kisjánoki Miklós fiának, Jakab deáknak adja el, aki ugyanekkor még Bélkarcsai Miklós fia, János és Pomsasapyai Pál fia, Péter birtokrészét is megveszi. 1495-ben II. Ulászló a birtok egy részét csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományozta. Az 1553. évi portális összeírásban Beély Simonnak 6 portája adózott. A múlt század elején a Dóka-, a Szabó- és a Jankó-családok voltak itt birtokosok. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 62 62 100,00 1921 52 52 100,00 1930 61 61 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Alsó- és Felsőjányokkal Jányok néven.) CSALLÓKÖZKÜRT (Ohrady) Egyike azon ősi településeinknek, amelyekkel már a legrégibb oklevelekben találkozhatunk. Először egy 1138-ból származó oklevél említi Kywrth alakban. Nevének további megjelenési formái: 1252-ben Kurth, illetve Kyrth, 1390-ben Eghazaskywrth, 1399-ben Poss. Kyrth, 1927-ben Kert' na Ostrove, 1948-ban Ohrady. 1252-ben IV. Béla király a községet a pozsonyi prépostságnak adományozta. Egy 1390-ben kelt oklevél a község templomáról is megemlékezik, amelyről a későbbiekben a Pázmány-féle jegyzék is mint nagyon régi templomról beszél, a községet pedig Egyházaskürtnek említi. 1439-ben Albert király a községet a Rozgonyiaknak adományozta. Az 1553. évi portális összeírásba a Serédy-, a Mérey- és a Rozgonyi-családok birtokaként van felvéve 11 portával. 1647-ben a Kerekes-család van itt említve birtokosként. A török kiűzése után a Pálffyak lettek a község urai, s azok is maradtak egészen a monarchia széthullásáig. 1720-ban a községben két malom is működött. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírás 75 házat jegyez 547 lakossal. 1907-ben a falu lakosai hitelszövetkezetet hoztak létre. A községhez tartoznak az Apponyi és az Új majorok, a Sós sziget és a Tájlakpuszta. Temploma ősrégi, gótikus stílusú építmény, 1138-ban már fennállott, a XVIII. században átalakították, 1933- ban pedig kibővítették. Egyik harangja 1482-ből való. A község területe 1477 ha, lakóinak száma 1124, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 968, ev. ref. 39, egyéb 97. A falu polgármestere Szőcs László, a Csemadok-alapszervezet elnöke Papp Ilona, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Horváth Ferenc. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 772 771 99,87 1921 962 955 99,27 1941 1013 1010 99,70 1970 1093 1083 99,09 1980 1081 1068 98,80 1991 1124 1101 97,95 CSALLÓKÖZNÁDASD (Trstená na Ostrove) Első okleveles említése 1250-ből származik Nadast alakban. Nevének további megjelenési formái: 1269-ben Nadasd, 1773-ban Nádasd, 1927-ben Trstená na Ostrove. 1397-ben Zsigmond király egyik adományozó levelében Mátyás és András nevű nemeseket iktatja be itteni birtokukba, de 1412-ben a birtok egy részét Malath András pozsonyi polgárnak adományozta. Az 1553. évi portális összeírásban két tulajdonos, Sághi Imre és Sárközi Kristóf szerepel egy-egy portával. A Sághi-féle birtokrész a múlt század második felében a Bartal-család tulajdonába ment át. Az 1828-as összeírás szerint a községnek 71 háza volt 519 lakossal. A község területe 625 ha, lakóinak száma 506, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 479, ev. ref. 3, egyéb 18. A falu polgármestere ing. Pongrácz Olivér, a Csemadok-alapszervezet elnöke Gróf Ilona, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatónője Mészáros Zsuzsanna. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 505 505 100,00 1921 448 447 99,78 1941 501 497 99,20 1970 597 560 93,80 1980 608 572 94,08 1991 506 473 93,48 Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
