A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-15 / 42. szám
Tetőt a fejük fölé Gyermek Galéria Losoncon? Kedves, mondhatni családias ünnepségnek lehettünk tanúi szeptember 7-ón Losoncon, a Nógrádi Galériában. Dr. Miroslava Čermáková, a város főpolgármestere egyszerre két nemzetközi gyermekrajzpályázat díjait adta át a nyerteseknek. Az arany, ezüst, bronz medáliák és oklevelek diplomáciai úton érkeztek, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma továbbította őket Losoncra — gratuláló levél kíséretében. A gyermekrajzpályázatokat két különböző országban írták ki. Az egyiket — a Shankart — New Delhiben, Indiában, a másikat — a Nippon Televíziós Társaságét — Japánban hirdették meg. Ez utóbbit 1970-től évente rendezik meg, s a díjnyertes alkotásokat vándorkiállításon mutatják be Japánban és más államokban. Szabóné dr. Haltenberger Kinga, a losonci Nógrádi Galéria igazgatója elmondta, hogy örömmel bólintottak igent, amikor Dáša Kurčíková felkereste és megkérte őket, bocsássák rendelkezésre a galéria termeit a díjkiosztó ünnepségre. Az a paradox helyzet állt ugyanis elő, hogy az óvó néninek nem volt hol kiosztania a díjakat. Időközben elvitték a feje fölül a tetőt: megszüntették az apátfalusi posztógyár óvodáját, ahol tanított, s ahol kiskoruktól foglalkozott a képzőművészet iránt érdeklődő, fogékony, jó rajzkészségű gyermekekkel. Az egybegyűlt szülők, gyermekek és a közönség láthatták, hogy nem Dáša Kurčíková nagyzási hóbortjáról van szó. Az arany-, ezüst-, bronzérmék esője, az oklevelek garmadája bizonyította a díjazott gyermekek tehetségét s a szerény pedagógus rátermettségét. Az ünnepségen jelent volt Ján Janoška docens, festőművész — Dáša Kurčíková első tanítója —, aki nagyra értékelte tanítványa munkáját: "... a teljesítmény mind mennyiségileg, mind minőségileg, egyedülálló! Kár volna, ha a jelenleg fennálló gazdasági zűrzavarban megszakadna a folyamatosság." Miután a gyermekek keze tele lett a díjakkal és a szponzorok ajándékaival, elvonultak a terülj-terülj asztalkámhoz, amelynél finom sütemény, ízletes gyümölcs és frissítők bő választéka várta őket. A főpolgármester asszony, a galéria igazgatója és a szülők pedig leültek megtárgyalni a helyzetet. Dr. Miroslava Cermákovától megtudhatták, a városi képviselő-testület mindent megtett annak érdekében, hogy megmentse az óvodát. Hajlandó lett volna (a képviselők megszavazták!) az óvoda üzemelési költségeit fedezni, amennyiben a losonci Tanügyi Hivatal kötelezte volna magát, hogy biztosítja két pedagógus bérét... A Tanügyi Hivatal — anyagi okokra hivatkozva — ezt elutasította. Természetesen a város, a szülők A létesítendő Gyermek Galéria célja nem annyira a kiállítás, mint inkább a műhelymunka... Teret és lehetőséget (és tetőt!) biztosítani minden tehetséges gyermek számára. Hogy kiből lesz művész, az majd elválik. A díjkiosztó-ünnepség után hosszasan elbeszélgettem Dáša Kurčíkovával, aki egyetlen gyermeket sem volt hajlandó kiemelni. ebbe a döntésbe nemigen nyugodhattak bele. S még ezen a napon megszületett az ötlet: mivel a Tanügyi Hivatalnál nem számíthatnak megértésre (az inkább a szomszédos óvodát menti, amelyikben az igazgatója felesége dolgozik), megpróbálják az apátfalusi posztógyártól a város tulajdonába menekíteni az épületet, és Gyermek Galériát létesíteni benne. Persze, ezt még a városi képviselő-testületnek is jóvá kell hagynia. A jelenlévők nyomban elhatározták, hogy levélben szólítják meg az önkormányzati képviselőket, amelyben kérni fogják a Gyermek Galéria létrejöttének támogatását. Dr. Miroslava Čermáková pedig megígérte: ha nem sikerülne megszerezni az óvoda épületét a Gyermek Galéria céljaira, akkor a Városi Művelődési Központban hozzák majd létre, szerényebb körülmények között. A félreértések elkerülése miatt jegyzem meg: Persze, maga sem tagadta, az a tény, hogy több tanítványa mind a két gyermekrajzpályázaton sikeresen szerepelt, önmagáért beszél! — Hogy csináltam? Nincs rá recept! — mondta az óvónő mosolyogva. — Minden gyermekben egy darab arany van, csak ki kell bányászni! Pedig jó volna tudni a receptet, mert a gyermekek egytől egyig egyedül vele akarnak dolgozni a továbbiakban! Dáša Kurčíková bevallotta, számára ez volt az élet, s minden egyes napot, amelyik anélkül telik el, hogy foglalkozhatna kis tanítványaival, kárbaveszettnek tart. Tegyük hozzá, mi is! Kíváncsian várjuk a losonci városi képviselő-testület döntését a Gyermek Galéria ügyében. Ardamica Ferenc Fotó: Ferencz Károly Arany-, ezüst- és bronzérmesek A HÉT 3
