A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
ÉVFORDULÓ "Boldogan emlékszem azokra az időkre" (Beszélgetés Csontos Vilmossal) Ez a beszélgetés nem születésnapi. Nem a jelentős évforduló, a nyolcvanötödik születésnap alkalmából készült. Csak megírása, megjelenése várta meg a születésnapot. A Csemadok közgyűlése után nem sokkal jártam a Garam mentén, és álltam meg Csontos Vilmosnál. Beszélgetni. Beszélgetni a — nem találok jobb kifejezést — kultúrmunkással, az ízig-vérig közösségi emberrel. S bár a hangszalag az irodalommal kapcsolatos gondolatokat is rögzítette, most inkább a közösségszervező Csontos Vilmos szavai, gondolatai következnek. — A közelmúltban tartotta közgyűlését a Csemadok. Az ott elfogadott program és határozat is kimondja: a Csemadok a Szemkét (SZMKE — Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesület) elődjének tekinti, munkájára, hagyományaira épít. GYALOGÚT című önéletrajzi írásában gyakran emlegeti Ön is a Szemkét. Innét tudom, hogy Vilmos bácsi az egyesület aktív tagja volt. Falujában, Sallóban alapító tag. Kezdjük a beszélgetést a ''szemkés'1 évek idézésével. — Boldogan emlékszem azokra az időkre. Harmincnégy áprilisában alakult meg szülőfalumban az egyesület, talán száz taggal. Szombathy Viktor jött el hozzánk Komáromból. Vele váltottam levelet előzőleg. Akkor még nem volt televízió, sőt rádió is kevés volt. Az volt az alakuló gyűlés utáni első dolgunk, hogy elmentünk Zselizre, és vettünk egy telepes rádiót. Húsz vagy huszonnégy elem táplálta, de szólt. Czeglédy Pál református pap volt az elnökünk, egyben ő volt a szövetkezet elnöke is. A galántai központú Hanza Szövetkezetnek voltunk a tagjai. Abban az időben épült az új szövetkezeti épület. Üzlethelyiség és mellé nagy kultúrház. Mi pedig kimondtuk az alakuló gyűlésen, hogy ez az épület a Szemkét fogja szolgálni. Ide szereltük be a rádiót. Micsoda öröme volt az egész falunak! Hozták az asszonyok este a guzsalyokat, hosszú padokon ülve fontak, hangos rádió mellett. Szólt Pest is, de mi Pozsonyt hallgattuk, mert az közvetítette a mi műsorainkat. Ha azt mondtuk, hogy este valamilyen érdekes előadás lesz a rádióban, akkor zsúfolásig megtelt a terem, ott volt szinte az egész falu. Később nagy szerencse ért bennünket. Azt hiszem, Újvárból jött hozzánk egy férfi. Fölajánlotta, hogy hoz nekünk kölcsönbe egy biliárdasztalt. Megállapított árának törlesztése után az asztal a miénk. Csoda történt! Az asztal egy év alatt behozta az árát! Igaz, hogy éjjel-nappal biliárdoztak az emberek. Ez volt a fejőstehenünk, ez az asztal. Biztosította a kultúrához szükséges pénzt. Könyveket vettünk, színdarabot játszottunk. Tüzelőfát vettünk, favágót fogadtunk. Meg takarítót. Eleven kultúráiét volt. — A Szemke tehát a kultúrélet terjesztője volt Garamsallóban. De vajon fellendülést hozott-e másutt is? — Azt hiszem, az eredmény hasonló volt mindenütt. Részt vettem minden közgyűlésen, a küldöttek mindig arról beszéltek, hogy jól megy a munka. — A Szemke létrejötte előtt milyen szervezetek dolgoztak? Mi volt az az erő, ami össze tudta fogni a — gondolom meglévő tennivágyást? — Akkor most nem a szülőfalumat kell említenem, hanem Zalabáról kell szólnom. Azt, hogy itt volt-e Szemke, én nem tudom. Azt tudom viszont, hogy 1898-ban alakult egy Olvasókör, amit a zalabai gazdák közadakozásból építettek. Összeszedték a pénzt, sőt mindenki vett magának egy karszéket a kultúrházba. Most is egy fekete márványtábla emlékeztet ezekre az évekre a kultúrházban. Pezsgő kultúréletet biztosított ez a falunak. Én pedig büszke voltam, hogy ennek az Olvasókörnek az apósom volt az elnöke. Zalabán is kulturált nép közé kerültem. — Az Olvasókör, hogy a fiatalabbak számára is érthető legyen a dolog, tehát nem könyvtár volt, hanem a kulturális igény összefogására, felszínre hozatalára alakult egylet. — Egyesület meg épület, melynek olvasószobája is volt. Egy kis szoba. Ma az a községháza. Mellette meg a nagyterem is, máig is az a művelődési ház. Az Olvasókörnek könyvtára is volt. Az évente játszott színdarabok bevételéből vásároltak könyveket, járattak újságot. Az apósom úgy mondta, hogy több lapot is rendeltek. Aki tudott olvasni, az felolvasott. Az emberek pedig elmentek, hallgatták. Kíváncsiak voltak, hiszen akkor háború volt. Ennek az állapotnak az vetett véget, hogy a házba erdélyi menekülteket telepítettek. — Elnézést kérek, de nekem az jut az eszembe, hogy ami a Szemke idejében a telepes rádió volt, az Olvasókör idején Zalabán az volt az olvasni tudó és felolvasó ember. — Igen, így van, és én örülök, hogy sorsom két ilyen faluhoz kapcsolt, mint Garamsalló és Zalaba. — Vilmos bácsi, az elején leszögeztük: a Csemadok az SZMKE munkájának folytatója. Ha a Csemadokot nem hozzák létre felülről, ebben a népben akkor is lett volna erő, vagy nevezzük igénynek, hogy a kultúra utáni vágyát előbb-utóbb valamilyen szervezet létrehozásával elégítse ki? — Valószínűleg. Zalabán az úgy volt, hogy az első olvasókörös emberekből az idő folyamán párttagok lettek. Ezek az emberek éppen a megelőző évek közösségi munkájának köszönhetően már szellemileg felülemelkedtek az átlag parasztemberen. Azokon, akik nem élték meg azt, amit ők megéltek. Viczen Sándor, aki apósomnak volt a komája, Zalabán meg pártelnök, ő szólt nekem, hogy megalakult valami Csemadok. Persze tudtam én, hiszen nekem kezdettől járt az Új Szó, de hagytam, csak mondja, meg örültem is, hogy a dolog mellé állnak. Keresztfi — így hívott, te könyveket írsz, nem vállalnád a megalakítást? Vállaltam, hogyne vállaltam volna. Itt alakult meg a Csemadok, itt a szomszéd szobában, az én műhelyemben. Az alakuló ülésen már nyolcvanan voltunk. A munkát író-olvasó találkozókkal kezdtük. De más is volt, akkor mindenkit érdekelt minden. Jöttek utánam: Vilmos bácsi, csináljuk meg! Ki tudja mi lett volna, ha ezekben az emberekben nincs az olvasóköri élmény, annak a munkának az utódokra is ható ereje? Mert azon a táblán nem az ő nevük szerepel, hanem az apjuké. Nehezebb lett volna az biztos, de akkor is megalakult volna a Csemadok. — Vilmos bácsi, jellemezze röviden, milyen volt a munka az SZMKE-ben. — Hasonló volt, mint most a Csemadokban. Csakhogy akkor nem voltak olyan országos rendezvények, mint Zseliz vagy Gombaszög. Ezek már újítások. Ez már túllépés a Szemkén. A Szemke inkább a helyi szervezetekben dolgozott és élt kulturális életet, nem a nagy országos rendezvényekben. GÖRFÖL JENŐ Gyökeres György, Görföl Jenő és M. Nagy László felvételei A HÉT 7
