A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
HÍRMONDÓ A 13. Nógrádi Vásár Ha augusztus 27—28, akkor Nógrádi Vásár! így megy ez már tizenhárom éve, a losonciak (és környékbeliek!) megszokhatták. Megszokták, illetve szépen visszaszoktatták őket a hagyományokhoz, csak hát a vásár helyét, az Irtványos Lakótelepet nem tudták megszokni. Ezért a város engedett a lakosság követelésének, és az utóbbi három évben — az ideit is beleértve — a Nógrádi Vásárt már a belvárosban rendezte meg. A széles főutcán, amelyről kitiltották a forgalmat, csütörtök délutántól gombamód szaporodtak a sátrak, asztalok és más elárusítóhelyek. Azután — pénteken reggel — pontban nyolc órakor megnyílt a sorrendben immár 13. Nógrádi Vásár... Illatozott a finom sült hal, lacipecsenye, kolbász, kacsamáj... Fogyott az elmaradhatatlan murci... Esküszöm, a lábam koptattam el egy tányér birkagulyás után, de hiába! Nem lehet A 13-as számnak köszönhető az eső? mindenkinek a kedvére tenni! (Én megértettem, de a nyáltermelésem aligha, igen nehezen állt át a virslire!) Riporterként viszont hasznot húztam belőle, hiszen minden sátorba bekukkanthattam... De beszédbe csak azokkal a vásárosokkal elegyedtem, akiknek az árujukban némi fantáziát láttam... Ján Urbančík a Stará Turá melletti Drgonova Dolinából érkezett. Portékája fából készült, szépen megmunkálta... Széthúzható ruhaakasztók, sótartók, sztrapacskaszaggatók, nyújtófák stb.... Egyszóval minden, amire egy gazdaasszonynak (fából) a konyhában szüksége lehet... Ján Urbančík meg sem lepődött, hogy lecövekeltem mellette. — Akárhová megyek, a tévé először az én sátram előtt áll meg. A kézműveseknek nagyobb a becsük, mint a "rongyárusoknak"... — Hogy megy az üzlet? — Menne, ha volna az embereknek pénzük! De így...?! Gyengén, nagyon gyengén... Igazán nem ugrálhatok. Nehéz kenyérke! Az autót bériem, negyedévenként húszezer korona a törlesztés. — Kitől tanulta a mesterséget? — Az apámtól, akit a régi rendszer a bányába kényszerített. Vasesztergályos az eredeti szakmám, attól már nincs messze a faesztergályozás. Boltok számára is dolgozok, de azok sok mindent nem vesznek át. — Hogy adta rá a fejét? — Emigráltam, de Amerikába nem sikerült kijutnom, nem mentem át a rostán. Spanyolországban rekedtem, mivel nem voltak rokonaim az USA-ban. A változások után hazajöttem, valamit csinálni kellett. Ehhez értettem... Eleinte apám segített, most már a saját lábamra álltam... írja meg, hogy a szervezéssel meg vagyunk Hű, de drága cipők!... Csak nézelődünk... Enni azért kell! elégedve. A helypénzből engedtek valamit, a közbiztonság is jó, sűrűn járkálnak a fekete seriffek. A galántai Milan Danadal készségesen tért át a magyar szóra, nem okozott neki különösebb gondot... Májustól váltotta ki az ipart, melyet munka mellett űz — tanult géplakatos, jelenleg darukezelő, gépkocsivezető és hegesztő a Duslóban, de a kilátások ugye nem valami rózsásak... Amint megálltam a sátránál, szerencsét hoztam: mások is megálltak, és vásároltak az ízléses bőrékszerekből, hajcsatokból, szandálokból. — Mindez eredeti bőrből készül, a Rempóból vásároljuk a nyersanyagot, nem olcsó... Csávázzuk, pácoljuk, hogy különböző színárnyalatokat érjünk el... A lakk is feldobja, kiemeli a színt... Szerzám? Sebészkés!... Több vásáron, folklórfesztiválon vettem részt, mindenhol sikerrel, a fiataloknak — hazaiaknak, külföldieknek egyaránt! — tetszik az árum! Eleinte úgy vették, mint a cukrot, most viszont, hogy lassan elfogy a pénz, a tartalék, nincs vásárlóerő... Az emberek megállnak, nézelődnek, aztán a következő sátornál vesznek egy üdítőt! Bôžik Daniel a privigyei Dandy céget képviselte... Mozgatható bábukat árult, melyeket másfél éve gyártanak nagy szériákban. Szerinte érdemes volt valóra váltani az ötletet. Iskolákban, óvodákban értékesítik a gyermekek képzelőerejét, játszókedvét megmozgató sárkányokat, hangyákat, méhecskéket. Karol Fiala Kysucké Nové Mesto-ból érkezett Losoncra: a Tolédo cég cukorkát, rágógumit, gyümölcszselét, törökmézet árult. A törökmézet különösen fájó szívvel szemléltem. De hősiesen megálltam, hogy
