A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-17 / 38. szám
KRONIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ALSÓNYÁRASD (Topolniky) A Csallóköz északi szélén elterülő község, mely azonban nem azonos a legelső okiratokban is szereplő ősrégi településsel. Az közvetlenül a Kis-Duna mentén feküdt, de a török betörésekor a község teljesen leégett, majd ezt követően a Duna árvize öntötte el, ezért a megmaradt lakosság egy biztonságosabb helyen, a falu mai helyén építette fel új otthonát. A nyárasdiak e régi helyet még ma is Faluhelynek nevezik. Első okleveles említése 1193-ból való, amikor is Tamás esztergomi érsek engedélyt ad a községnek kápolna építésére. Hajdanán csak egy Nyárasd létezett, de a tagosításkor kettéválasztották, s ettől kezdődően 1940-ig a falu egyik fele Nyárasd néven szerepelt továbbra is az okiratokban, míg a másik fele Papnyárasd vagy Papszer néven tűnt fel. Nevének további megjelenési formái: 1193- ban Narias, 1291-ben Nayras, 1421-ben Nyarasd, 1773-ban Alsó Nyrosd, 1927-ben Dolný Ňáražd, 1940-ben Nyárasd, 1948-ban Topol'níky. 1237-ben IV. Béla király a község felét a pozsonyi káptalannak adományozta, a másik fele az Ágh családé. 1434-ben a Fraknói grófoknak van itt nagyobb birtokuk, akik e birtokukat Molnár Kelemen győri püspöknek adják át. Az 1553. évi portális összeírás szerint a pozsonyi káptalannak 7, Serédy Gáspárnak és Mérey Mihálynak 8—8 portája fizet adót. 1647-ben a pozsonyi káptalan mellett özv. Amadé Lénárdnénak van itt birtoka. 1787-től kezdődően pedig már a Pálffyak a község urai. Ez utóbbiakról számos korabeli forrás említi, hogy kúriájukban felbecsülhetetlen értékű műkincset gyűjtöttek össze. 1720-ban a falunak 23 háza, az 1828. évi összeírás szerint pedig már 99 háza volt 716 lakossal. A múlt század második felében a községben sörfőzde ("serfőzóház") is működött. Marhavásárai messze vidéken híresek voltak, de iparegyesületet és fogyasztási szövetkezetei, valamint hitelszövetkezetet is fenntartottak. Az 1848—49-es szabadságharc idején a község határában két kisebb ütközet is lezajlott a császáriak és a magyar honvédsereg között. A milleneum alkalmából ennek emlékére a nyárasdiak emlékművet emeltek. A község a múlt században a pest—pozsonyi országút egyik fontos állomása, lóváltó helye volt, ahol híres fogadó is létesült. Ebben a fogadóban szálltak meg vagy csak megpihentek egy kicsit a pozsonyi országgyűlésre igyekvők, közöttük híres személyiségek is, mint pl. ahogyan azt a néphagyomány tartja, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. A község határában a Kis-Duna partján van Aszódpuszta vagy -dűlő, mely hajdanán a komáromi vártartomány egyik legjobb halászóhelye volt, a leggazdagabb vizafogó hely, ahol kizárólagos joguk halászni az ekecsi halászoknak volt. Aszód a török hódoltság idején pusztult el. A községhez tartozik Arkosár, Vadászlak vagy Erdei Őrházak vagy még másként Szigeti Vadászlakok, Disznókút erdészlak, Jánostelek és Lapohosi major, Ladikház, Kisrévház és Öregrév. A falu római katolikus kései klasszicista stílusú templomának egyik része még 1307- ből való, amikor Miklós és Pasca grófok itt — a régi kápolna helyén vagy annak átalakítására — templom építésére engedélyt kaptak. Az idők folyamán azonban többször is átalakították, legutóbb 1853-ban, így aztán az eredetileg román stílusban épült templom sokat veszített eredeti formájából. A község területe 3482 ha, lakóinak száma 2931, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 2073, ev. ref. 52, egyéb 438. A falu polgármestere Krascsenics Péter, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kocsis Ilona, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Bugár Árpád. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 1498 1484 99,06 1921 1547 1527 98,71 1941* 2321 2317 99,83 1970 2987 2851 95,45 1980 3002 2866 95,47 1991 2931 2818 96,14 (* A községet 1940-ben egyesítették Felsőnyárasddal Nyárasd néven. Az 1941. évi rovatban már az egyesített község adatai szerepelnek.) AMADÉKARCSA (Kostolné Kračany) Az ősi települési formáját — tíz község egy templom — megtartó úgynevezett Karcsaszélhez tartozó község a Csallóköz középső részén található. A sűrűn egymás mellett kialakult községek története szorosan összefügg a szomszédos többi Karcsa, elsősorban Egyházkarcsa történetével. A múlt század közepétől, amikor két község: Siporkarcsa és Amadékarcsa egyesült, 1940-ig Siposamadékarcsa néven szerepelt. Amadékarcsa első okleveles említése 1390-ből származik Amadekarcha alakban. Nevének további formája: 1927-ben Amadeove Korčany. Az 1553. évi portális összeírás szerint Amadékarcsán Amadé Mihálynak 4 és Amadé Lászlónak 7 portája adózott. 1581- ben Derghi Somogyi György volt a község földesura, aki itt várkastélyt építtetett, amelyet elhanyagolt állapota miatt 1854-ben lebontottak. Az 1828-as összeírás szerint 18 háza és 129 lakosa volt. Siposkarcsa első okleveles említése 1447- ből származik Sypwskarcha alakban. Nevének további formái: 1453-ban Siposkarcha, illetve Kyskarcha. Nagy Lajos 1828-as adatai szerint a községnek 17 háza volt és 126 lakosa. Mindkét község lakói még az árpádházi királyoktól nyert nemesi szabadalmakat élvezték. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 266 261 98,12 1921 265 265 100,00 1930 338 321 96,15 1941* 845 842 99,45 (* A községet 1940-ben egyesítették Egyházkarcsával, Göncölkarcsával, Móroczkarcsával és Pinkekarcsával Amadékarcsa néven. Az 1941. évi adatok már az egyesített községre vonatkoznak.) APÁCASZAKÁLLAS (Opatovský Sokolec) A község első hiteles említésével egy 1221-ből származó oklevélben találkozunk. Nevének későbbi megjelenési formái: 1243- ban Zolonta, 1267-ben Zalonchazakalus, 1268-ban Villa superior, gue eciam Zakalus nominatur, 1323-ban Felzakalus, 1773-ban Apácza Szakalos, 1948-ban Opatovský Sokolec. Településtörténeti szempontból figyelmet érdemel, hogy az oklevelek több és más-más nevű Szakállas településről adnak hírt. Ezek közül igen értékes adatokat tartalmaz IV. Béla király 1262-ben kelt adományozó oklevele, melyben leányának, Margitnak kérelmére a Vágközi Zalonta Zakalust, a mai Apácaszakállast, mely község az oklevél szerint a Challó és a Vág folyók között fekszik, a nyúlszigeti apácakolostornak adományozza. Egy nem sokkal később kelt oklevél, 1267-ben, Zalánk Zakállas nevű községet említ, mint komáromi várbirtokot, melyben Erzsébet királyné megerősíti a nyúlszigeti apácákat eme birtokukban. Az 1268. évi oklevélben villa superior Zakalus, azaz Felsőszakállas alakban szerepel. A következő években a Bálványszakállas, Egyházszakállas és Apácaszakállas nevek is szerepelnek, IV. László oklevelében pedig Zalonta Zakalos nem tűnik fel. 1347-ben már vámos hely, s ez idő tájt Danch fiai tartanak igényt némely részére. 1553-ban Felpéczy Ferenc és Szentpéteri János a birtokosai. A XVII. században a pannonhalmi apátság birtokolja, majd a pozsonyi klarissza apácáké, a rend feloszlatása után pedig a kincstár birtokába került, majd a XVIII. század végén az Esterházyak vették meg. Az 1787-es adatok szerint a községben 87 ház volt 657 lakossal, az 1828. évi összeírás pedig már 140 házat mutat ki 953 lakossal. Fényes Elek említi, hogy a községben a múlt század elején nagyobb "olajütő" működött. A községhez tartozik Nagyszegpuszta, Bibiczvár, Gólyás és Nyestek majorok, valamint a Hajóútháti dűlő. A község határában feküdt hajdanán Berény falu is, mely 1268-ban Beryn alakban van említve. Ugyancsak itt volt valahol az 1254-ben említett Staul, azaz Istái helység is. A község klasszicista stílusú református temploma 1700 körül épült, kései klasszicista stílusú kastélya pedig a múlt század 50-es éveiből való. A Csemadok-alapszervezet elnöke Vida István. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 974 965 99,08 1921 1206 1158 96,02 1941 1205 1198 99,42 1970 1326 1304 98,34 (A községet 1976-ban közigazgatásilag Ekecshez csatolták.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor
