A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-17 / 38. szám
VÁNDORLÁSOK A mese Toledóban kezdődött. A főútról nézve a városnak sötétbarna és arany színe volt, a vásárolt képeslap kissé valószínűtlen színeket mutatott. Amikor II. Fülöp 1561-ben áthelyezte királyi székhelyét az ősi Toledóból Madridba, azt tette a várossal, mint a Vezúv tűzhányó Pompejivel: megállította további fejlődését. Az idő akkor megállt, az állapotok konzerválódtak, s napjainkban kitűnő lehetőséget kínálnak Spanyolország történelmének egy városon történő tanulmányozásához. Építészetében vegyültek a keresztény, iszlám és zsidó elemek. Ennek legkifejezőbb példája a Fehér Szűz Mária (Santa Maria la Blanca) templom, amely a 15. századig zsinagóga volt, s építészeti stílusa arab. Oszlopai és falai fehérek, ezért hívták fehér zsinagógának, mennyezete olyan mint a város, aranyosbarna. A 8. század elején az Ibériai-félszigeten átvonult az észak-afrikai berber-arab hódítók hulláma. Ekkor két olyan történelmi folyamat indult meg, amely meghatározta Spanyolország további fejlődését. Elsősorban a rekonkviszta vette kezdetét, az arabok által megszállt területek visszafoglalása: ez nyolc évszázadot ölelt fel és az utolsó bástya, a granadai királyság legyőzésével ért véget. A másik folyamat az etnikai és kulturális elemek összeolvadását jelentette. Az arabos vonások jelen vannak a spanyolok arcában, a zenében, az építészetben. Az elfoglalt területek lakosságának egy része átvette az iszlámot, s vele együtt a kultúrát és a nyelvet. A többi spanyol a hódítók toleranciáját élvezve megmaradt kereszténynek és spanyolnak: ezeket hívták mozaraboknak. Templomaik építészetileg visszatükrözték politikai helyzetüket, a román és az arab stílus keveréke voltak, s napjainkban minden mennyiségben fellelhetők Spanyolországban. A felszabadított területeken a helyzet megfordult, a mohamedánok keresztény fennhatóság alá kerültek, azonban kultúrájuknak, technikai fejlettségüknek, orvostudományuknak, építészetüknek és földművelési ismereteiknek továbbra is nagy jelentőségük volt. A legerősebb befolyása az építészetnek volt, ezért a keresztény korszak építészeti stílusát mudécharnak nevezik, ami annyit jelent, mint "legyőzött mór". A városnézés után elbúcsúztam madridi barátomtól s utam délre vezetett, Sevillába, ahol két napig 41 fokos hőség fojtogatott. A diákszálláson új barátot találtam, az argentin Albertót, aki nagy segítségemre volt a barátságos és közlékeny spanyolokkal való érintkezésemben. Utunk Albertéval először a sevillai erődítménybe, az Alcázarba vezetett, amely jellegzetesen mudéchar stílusban épült az egykori arab helytartó palotája helyén, és átvette ennek térbeli elrendezését. Kívülről az erődítmény átlagos képet mutat, átlépve kapuját azonban az ember egy más világba csöppen. A harci jellegnek semmi nyoma, sőt ellenkezőleg, az Edénkért fogadja a látogatót. Fényűző termek és még pazarabb kertek komplexuma képezi a belső teret, tervszerű elrendezésben udvarok, épületek és kertek váltják egymást. A spanyolok eltanulták az araboktól, miként lehet paradicsomi környezetet teremteni. A termek falain burjánzó, leheletnyi csipkedíszítések, az elképzelhető színek és formák tobzódása. A művészek célbavették a szemlélő esztétikai érzületét, teljesen leigázzák belső világát: a termekben hatalmukba kerítik az embert, kizökkentik mindennapi A /p a n g ó i e ze re g yé j/za ka • Toledo, a Fehér Szűz Mária templom oszlopai gondolataiból, majd így felkészítve betessékelik egy pompás kertbe, amely az elkezdett munkát befejezi; az ember megadja magát a művészetnek, gondolattalanul járkál a jázminbokrok, mandarinfák és valamiféle vaníliaillatú vérpiros virágok között, amelyeknek nem tudja a nevét. A szökőkutak felfokozzák a katarzist, amelybe kerül, és úgy érzi, megtalálta, amit keresett. Amikor el kell hagynia az erődítményt, mert eljött a szieszta és az ebédszünet ideje, szorongás fogja el, mintha a mennyországból tessékelnék ki, nem bír mozdulni, mert nem engedelmeskednek a lábai. Az arab művészeknek igazuk volt, ilyen lehet az örökkévalóság a mennyekben. Mikor Sevillában annak idején nekifogtak a székesegyház megépítéséhez, az alapítók közül állítólag az egyik kijelentette: "Olyan hatalmas templomot építünk, hogy mindenki, aki meglátja, azt hiszi majd, hogy megbolondultunk." A célkitűzés sikerült. A templom bekerült a Guiness-féle Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb alapterületű gótikus székesegyháza. Több, mint 20 mellékkápolnát sikerült megszámolnom. A templomban helyezték örök nyugalomra Kolumbusz Kristófot. A későbbi kutatások szerint tudjuk, hogy amikor a spanyolok elhagyni kényszerültek Kubát és Kolumbusz síremlékét a felfedező földi maradványaival együtt átszállították az óhazába, a koporsót véletlenül elcserélték Kolumbusz fiáéval, Don Diégóéval. A sevillai katedrális szerves részét képezi egy 70 méter magas minaret, amelynek neve nőiesen hangzik: Giralda. A Giraldához az utca felől jutunk, átlépve a Megbocsátás Kapuján, ahol Krisztus fogad, belépve a Narancsfák Udvarára, érett narancsoktól köszöntve. Következő állomásunk Cordoba volt, amelyet a kalifák az európai világ Mekkájának akartak berendezni. Énnek a törekvésnek örök emléke a Nagymecset. Ki tudja meddig
