A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-17 / 38. szám
VÁNDORLÁSOK • Sevillai csendélet • Az Alhambra madártávlatból • Cordoba bolyongtunk a vöröscsíkosra festett, kétszintes arab boltívek alatt, amikor meglepetésszerűen egy barokk templomban találtuk magunkat. Rám ez úgy hatott, mint a hidegvíz, de hát ez a spanyol valóság. Újra és újra visszatérünk a mohamedán szentély falához, amelynek mesés ornamentumai csillognak-villognak, amint elhaladunk előtte. Azután belépünk a kincstárba. Az ajtóban egy 3 méter magas szentségtartó fogad, ezüstből, aranyozott ezüstből és színaranyból készült, körmenetkor szokták hordozni; szemünk káprázik a sok kincs láttán, amely valaha az inka uralkodók aranya lehetett. Külön élmény volt a cordobai erődítmény, az Alcázar, ahol Ferdinánd és Izabella Kolumbuszt fogadta felfedező útja előtt. Megcsodáltuk továbbá az andalúziai udvarokat, a patiókat. Az udvarrendezés művészetének nagy hagyományai vannak: virágokkal, fákkal, szobrokkal, szökőkutakkal, cserépedényekkel, festményekkel díszítik a patiót. A sevillai erődítmény csodás kertjeinek látványa után úgy éreztem, hogy másra már nem is vagyok kíváncsi. Ezzel az élménnyel léptem be a granadai Alhambrába, gyermekkorom mesepalotájába, amely a Havas Hegység, a Sierra Nevada egyik magaslatáról figyeli évszázadok óta a várost és a völgyet. Ahhoz, hogy megértsük Alhambra varázsát, ismernünk kell az arab múltat. Az arab építészet játszi könnyedsége a sivatagban gyökerezik, ahol a nomádok könnyen felállítható és szállítható sátrakban laktak. A palota oszlopai a sátrakat tartó cölöpök utódai, a falak pedig a sátrak leplei. Az Alhambra lakóinak emlékezetében azonban már csak halványan élt a sivatagi vándorlások emléke. A vándorok sátrából fényűző palota lett, a sivatagi oázisból szökőkút a palota udvarán, az észak-afrikai veszélyes berber oroszlánból pedig egy ártalmatlan szobor a szökőkúton. Itt, az Alhambrában egy ősi kultúra érte el tetőpontját olyan finom kivitelezésben, hogy a turista fél tüsszenteni, nehogy leperegjen a leheletnyi díszítés. Az Alhambra több részből áll, az erődítményből és a palotákból, amelyek közül az egyik Generalite, a szultán nyári laka. A monda szerint ez Allah kertje. Évszázadokon át itt csapódtak le a kertek illatai, vízpára, szerelmes sóhajok, a hold fénye, a csalogány éneke, a lélek vágyódása és minden más, ami a levegőnél könnyebb. így lett Generalite megalkotva vízből, illatokból és sóhajokból. A víz minden mennyiségben megtalálható, hiszen a sivatagban vándorló mohamedánoknak az életet jelentette. És a rengeteg növény: ciprus, mirtusz, gránátalma (granada), narancs, citrom, leander és puszpáng. És szökőkutak. Itt álltam, ennek a csodának a bejárata előtt, és rájöttem, hogy nem maradt pénzem a belépőjegyre. Alberté barátom azonban kisegített, megfizette a jegy árát. Az Alhambra kertjeiben sétálva egy óspanyol nyelven írt versidézetet fedeztünk fel az egyik falon: "Vándor, ki az Alhambrában jársz, adj alamizsnát a téged kérőnek. Vak vagy, ha nem így teszel." Alberté barátom ennek szellemében járt el, én pedig megértettem a Gondviselést, Alhambra varázsát és megtaláltam a világ népeit összekötő kapcsot. Kovács Róbert Fotó: archívum
