A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-03 / 36. szám
SZABADIDŐ — A munkát elvégeztem — mondta röviden. A vonal túlsó végén közölték vele, hogy fáradjon el a főhadiszállásra. Hét órára. A nagyfőnök türelmetlenül várja. Bili Contesso középtermetű férfi volt. Közel az ötvenhez. Az íróasztal mögött ült és szivarozott. Percekig szótlanul nézte Victort. Végül megjegyezte: — Nem kapod meg a beígért csillagos egyest. Pacér munkát végeztél. Victor azonnal felcsattant. — Miért? Dustin Goodall olyan halott, mint egy egyiptomi múmia. — A hulla eltűnt. Persze szeretném megmutatni Isten és ember, a szervezet tagjai előtt, mi vár azokra, akik megszegik a törvényt. Figyelmeztetésül... — Leitattam a hájast, és levezettem a dokkokhoz. A revolver láttán alaposan megrémült, és futni kezdett a folyó felé. Gondolkodás nélkül tüzeltem. A kövér belezuhant a vízbe. Láttam. Láttam. Lőnöm kellett, nem? — Valaki értesítette a rendőrséget? — Mit tudom én?! Abban a pillanatban egy autó suhant el mellettem. A vezető biztosan látott vagy hallott valamit. Megtörténhetett, nem? — Még ha el is hinném ezt a mesét... — Ez nem mese! Ez az igazság! — Valóban? Fordulj meg és csodálkozz, Victor. Victor lassan megfordult és elsápadt. — Bocsáss meg, Victor — mondta Dustin Goodall az ajtóban vigyorogva. Victor egész testében elkezdett remegni. — Mi ez? Nem értem... Contesso nyugodtan megjegyezte: — Szép és nemes dolog, ha valaki szereti és tiszteli a bajtársát. A barátság szent dolog, elismerem. Igen ám, de a szervezet mindenekelőtt. A vietnami történet kettőtök ügye, személyes ügy, de a likvidáció, a feladatvállalás, a parancs végrehajtása a szervezet ügye. Dustin elmesélte, hogy miként akasztottad az acélrúdra a kabátját... Igen... Te telefonáltál a rendőrségre. Szóval... mindent tudunk. Victor Dustin felé fordult. —- Hogyan tehetted? — Muszáj, barátom. Ötezer dollárt kaptam tőled, de egyszer az is elfogy, nemdebár? Előbb vagy utóbb valami munka után kellene néznem. Nem bujkálhatok életem végéig a szervezet elől, a szervezetnek füle van és szeme. Nevadában, Ohióban, Oklahomában — mindenütt. — Mi van a kanadai rokonokkal? Azt mondtad, hogy megbújhatsz egy farmon. Ott nem talál meg senki. — Hazudtam, baj társ. Nincs rokon, nincs farm. Contesso közbevetette: — Dustin helyesen cselekedett. Idejött, elrendezte az adósságát, minden rendben van. — Az én pénzem úszott el — mondta Victor csalódottan. — Igen, a te pénzedből, Victor. Lojális maradt a szervezethez. Emiatt adok neki még egy lehetőséget. Bizonyíthat. Ami pedig téged illet, Victor... alaposan felingereltél. Láss munkához, Dustin. Az új feladat: Likvidálni kell Victort. Vezesd le a pincébe és... Victor Getz letette a poharat, s ereiben megfagyott a vér, amikor az összekötője a sank felé intett a fejével. A kövér alak alig mozdult. Victor Getz magában csendesen a balszerencséjét átkozta. Megvárta, amíg az összekötő elhagyta a helyiséget. Néhány pillanattal később a kövér mellé lépett. Micsoda alak! Hájtömeg! Ez az ember korai hulla. Pedig mindössze negyvenöt éves volt. — Dustin Goodall? — kérdezte. A kövér felvonta a szemöldökét. — Victor Getz? A kutyafáját! Hát erre nem mertem volna gondolni. Éppen itt és most találkozom veled?! El sem hiszem, hogy Victor Getz áll előttem. — Valamikor régen, amikor bajtársak voltunk, téged Carl Mandylornak hívtak. Emlékszel mindenre? — A vietnami háború után megváltoztattam a nevemet — harsogta a kövér, és megragadta beszélgetőtársa karját. — Mutasd magad! Nagyszerű a formád... olyan fiatalos a külsőd. Ilyen voltál akkor is, amikor kihúztalak abból az átkozott dzsungelból. Ezer sebből véreztél, pajtás. Mit csinálsz errefelé? — Hát... — Egyáltalán honnan tudod, hogy most Dustin Goodall a nevem? — Sokat tudok rólad... — Mit akarsz ezzel mondani? — Gyerünk az asztalhoz, beszélgessünk. — Hogyne, hogyne. Olyan titokzatos vagy, Victor. Leültek a bár legsötétebb sarkában. Victor halkan megjegyezte: 90 A HÉT Victor Getz másnap a reggeli lapokat olvasgatva — mosolygott. Az utolsó előtti oldalon megírták: Egy ismeretlen telefonáló közölte a rendőrséggel, hogy a Manhattan dokkjai felől lövöldözést hallott. A nyomozás folyamán a parton egy férfikabátot találtak, amely beleakadt a betonba olvasztott acélrúdba. Az áldozat neve Dustin Goodall, egy pitiáner tolvaj New Yorkból. Victor elhagyta a szállodát és belépett az első telefonfülkébe. — Dustin, te az utóbbi időben felcsaptál szerencsejátékosnak. Másnak a pénzét tetted kockára. A kövér fülig vörösödött. — Ezt kitől hallottad? Honnan tudod? — Mi ketten egy és ugyanazon gazdának dolgozunk. A szervezetnek. — Te... Te hozzánk tartozol? — A likvidációs osztaghoz kaptam beosztást. Engem azért küldtek ide... Téged kell likvidálnom, öregem. Sajnálom, Dustin. — A te kezedtől haljak meg, Victor? Éppen a tiedtől? Hiszen Vietnamban... — Megkaptam a személyleírásodat, megmondták, hol iddogálsz minden délután, de akkor még nem tudtam, hogy rólad van szó. Már abban a pillanatban, amikor megláttalak, nos, akkor már tudtam... Carl Mandylorból Dustin Goodall lett... és ez a Dustin Goodall elment a lóversenyre, hogy elveszítse a szervezet pénzét... — De hiszen a nagyfőnök azt mondta, hogy minden oké. Azt az ötezer dollárt lassan, lassacskán visszafizetem, és minden marad a régiben. A nagyfőnök mondta! — Becsapott. A nagyfőnök Nevadából hívatott New Yorkba, csak azért, hogy eltegyelek láb alól. Miért tetted fel egy lóra a szervezet pénzét? Még mindig nem vagy képes felfogni bizonyos dolgokat? A szervezet nem ismer tréfát, Contesso, a nagy főnök valóságos vadállat, egy vérengző dúvad. — A zsoké megsúgta, hogy az én lovam lesz a győztes. Mindent megbeszéltünk... és mégis. — Hát akkor...?! — A ló rögtön a rajt után a lábát törte. Elvesztettem a szervezet pénzét, igen. Elmentem azonnal a nagyfőnökhöz, mindent elmondtam neki és megígértem, hogy a pénzt visszaadom. A vállamra tette a kezét és mosolygott. Ez minden. — Te leszel az elrettentő példa. — Miért? Contesso visszakapja a pénzét! — Ezúttal nem pénzről van szó. A pénz másodlagos. Tiszteletben kell tartani a szervezet törvényeit. Te megszegted a szervezet tízparancsolatából a legfontosabbat: Ne nyúlj a maffia pénzéhez! — Victor... könyörgök... Egyszer megmentettem az életed... — Gyerünk, Dustin...
