A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-03 / 36. szám
w* > SZABADIDŐ Gyermekkereskedők Lengyelországban Egy kisfiú huszonöt, egy kislány húszezer dollár Virágzik az illegális gyermekkereskedelem Lengyelországban — állítja mind több varsói újság. Az átlagos ár egy kisfiúért 25, egy kislányért 20 ezer dollár. A keleti határ közelében már 15 ezer dollárért is lehet gyereket kapni, a német határhoz közeledve emelkednek az árak, és elérhetik a 40 ezer dollárt is. A szakértők szerint az üzlet annak köszönhetően virágzott fel, hogy a faji zavargások korszakában a korábban "divatos" ázsiai kicsinyek helyett inkább a kaukázusi rasszhoz tartozó, vagyis a fehér csecsemőket keresik inkább. Ezeknek — a Zycie Warszawy állítása szerint — egyik legnagyobb piaca Lengyelország. A kínálatot gyarapítja a növekvő szegénység, a gyakorlatilag egy éve érvényben lévő abortusztilalom, és az ugyancsak súlyos anyagi gondokkal küszködő állami csecsemőotthonok helyzete, amelyekben több mint négyezer elhagyott kicsit nevelnek. Senki sem tudja, hány gyereket visznek ki az országból illegálisan. Legálisan, bírósági engedéllyel több mint 500 lengyel gyereket adoptáltak külföldiek egy év alatt. Ennek ellenére a háború óta először most, május végén vettek őrizetbe egy férfit, és az őt segítő nőt gyermekkereskedelem vádjával. Marek Grodzki, az üggyel foglalkozó zamojski ügyész szerint kétségtelen a vádlottak bűnössége, és minimum háromévi börtönbüntetésre számíthatnak. A törvények értelmében nem büntethetők sem a szülők, sem a nevelőszülők, csak azok, akik anyagi haszonszerzés céljából közvetítettek. A külföldi adoptálások ügye (pedig akkor gyerekkereskedelemről még szó sem volt) egy évvel ezelőtt már váltott ki politikai vihart. A Keresztény Nemzeti Egyesülésnek sikerült is keresztülvinnie egy olyan törvénymódosítást a parlamentben, amely megnehezítette az országon kívülre történő örökbeadást. Ennek érdekében csak olyan gyereket lehet külföldi nevelőszülőkhöz adni, akire lengyel család nem tart igényt. A gyermekekkel foglalkozó szervezetek annak idején hevesen tiltakoztak ez ellen, mert úgy látták, ezzel csak a jobb emberi élet lehetőségétől fosztják meg a sok elhagyott csecsemőt, akiknek az állam pénz hiányában nem tud perspektívát nyújtani. A gyakorlatban mostanáig nemigen lehetett hallani az ügyről, de az új beszámolók fényében úgy tűnik, ez az előírás amúgy is papíron maradt, s most ezt a csatornát is kihasználják azok, akik mások szerencsétlenségén gazdagodnak. Tomi fiunk kitanult! Ismerősöm szinte ragyogott az örömtől, amikor elmesélte, hogy elsőszülött fia, Tamás, elvégezte a hároméves szaktanintézetet, s villanyszerelő lett. Őszinte anyai örömmel toldotta meg az újságot fia dicséretével: nagyon ügyes gyerek, a vizsgákat tiszta egyesre tette le, s a munka is érdekli. Valóban igaz, Tamás mindig is jó tanuló volt, szorgalmas, szófogadó. A szüleinek sok öröme telik benne. Már gyerekkora óta villanyszerelő akart lenni, be is került az iskolába. Három éven át osztályelnök volt, s a legjobb tanuló. A szülői értekezleten mindig dicsérték őt, különösképpen a mestere. Azt mondta, hogy ilyen eszes, ügyes inasa már régen volt. Vagy talán sohasem... Joggal büszke fiára az apa, aki hat évvel ezelőtt tolószékbe kényszerült egy szerencsétlen autóbaleset következtében. Arra biztatja Tamást, hogy folytassa tanulmányait. Ilyen okos gyerek! Kár lenne a tudásáért. Leérettségizhetne, talán még főiskolára is mehetne. Miért kellene munkásként dolgoznia, hisz van hozzá esze, hogy akár mérnök legyen. Tamás viszont dolgozni akar, hogy pénzt keressen. Hogy az anyjának ne kelljen folyton sóhajtoznia bevásárlás közben, hogy ne kelljen mindig kölcsönkérnie a szomszédoktól, hogy beköttethessék a telefont, hogy elmehessenek nyaralni... Egyszóval szeretne végre jobban élni, mint ezelőtt. Éppen ezért rögtön nekifogott, hogy munkát keressen. Minden megjelent hirdetésre jelentkezett. Naponta öt-hat munkahelyet is felkeresett. De nem járt sikerrel. Közben alkalmi munkát vállalt, másnaponként gyümölcsöt szállít egy vállalkozó árusainak. Közben pedig tovább rója a vállalatokat, üzemeket, hátha szerencséje lesz. Apja titkon azt reméli, hogy Tamás végül mégiscsak érettségizni fog — kényszerűségből. Mert ha nem kap munkát, kénytelen lesz tovább tanulni. Az érettségi után a helyzet minden bizonnyal ugyanilyen lesz, mint most, ezért megint csak kénytelen lesz főiskolára jelentkezni. És aztán... És aztán? Mi lesz aztán? Tamás kitanult. Most munkát hajszol. Meg van győződve, hogy a nyár végéig elhelyezkedik. Hogy lesz rendes munkája, keresete. S hogy azután majd végre jobban élhet. FIALA ILONA MAJDNEM AZONOS A két rajz között tíz apró különbséget fedezhet fel a figyelmes olvasó. Találja meg valamennyit! A HÉT 21
