A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-03 / 36. szám
OTTJÁRTUNK Történetét nem írta meg senki, csak a sors. Az meg láthatatlan tintával rója sorait bele egyenesen a történelembe, amelynek régmúltjában a csallóközi lápos ingoványból bukkant elő több más testvérével együtt egyre inkább medrekbe szorítva a nádat és a mocsarat. A határát szabdaló laposokat már az újkori melioráció falta fel modernkori habzsolással, és három huszadik századi újjászületéssel alakult ki mai formája. 1945-ig az országhatár mint egy karikás, ostor csapkodott körülötte, hol a Magyar Állam, hol meg Szlovákia mostohagyermeke lett. Az első újjászületés a háború után történt, amikor a kor lehetőségeinek megfelelően döngölt falú házak nőttek ki a földből. Aztán 1965-ben, úgy látszik, a természet megirigyelte, hogy megrabolták, és a nagy folyóból kiáradó víz az egész falut a földdel tette egyenlővé. Lakói makacs, szülőföldcentrikus emberek voltak, és néhány hónapos vándorlás után visszatértek, hogy most már minden eshetőségre számítva maradandó épületeket, házakat építsenek betonból, téglából, salakkockából. Az árván maradt református templomtorony mögé új templomot szorgoskodtak össze. Megyercsen, ahol születtem és ahová ma is hazajárok, most 1993 nyarán a bevezető út mellett található Čalovec névtábláról valaki az első két betűt fekete festékkel bemázolta, így most új nevét Nemecsekéhez hasonlóan kisbetűvel írják: lovec. Erről és persze sok másról is Léli Imrét, a falu önkormányzatának vezetőjét kérdezem. — Szereted, ha polgármesternek szólítanak? — Teljesen mindegy, nem a megszólításon múlik. — Mióta vagy a falu vezetője? — 1990 februárjában először csak kooptáltak a volt hnb elnöke helyett. Az első választásokon ketten indultunk, és én győztem. — Ennek már több, mint három éve. Mit sikerült és mit nem sikerült megvalósítani az elképzelésekből? — A legfontosabb feladat a falu közepét csúfító öreg tó feltöltése volt. Elődeink szeméttelepet csináltak belőle. Biztos észrevetted, hogy már parkosítva van, a fák nagy része él, és ha nem is azonnal, de pár év múlva már igazi parkká válhat. A másik nagy gondot a vízellátás okozta. Miután üzembe helyeztük az új kutat, az előző évekkel ellentétben a mostani legnagyobb kánikulában is bőségesen van víz a vezetékekben, és a nyomás is megfelelő. Ezzel függ össze a másik "vizes" probléma is, a több éven át üres medencével ásítozó strandfürdő felújítása. Igaz, ez komolyabb feladatnak bizonyult, és még nincs kész, mivel 300 méter mélyre kellett lefúrni. Jelenleg már ebből is csordogál a 25 fokos víz, amelynek hőfoka a szakemberek szerint megszívatás után 4—5 fokkal emelkedhet. Szeretnénk elérni azt a hőfokot, amely a már évtizedek óta működő artézi kútnál megvan, és nem csökken az állandó használat mellett sem. És persze a mennyiség sem mellékes, hiszen el kell érni, hogy a medence egy éjszaka alatt feltöltődjön vízzel. Ehhez 500 köbméter vízre van szükség. Szeretném, ha még az idén nyáron lubickolhatnánk a medencében. Nagyon fontosnak tartom a környezet javítását — megoldottuk a szemétlerakóhely körüli problémákat és kiépítettük az utakat. — Szóval minden rendben van, minden megoldódott? — Nem, korántsem. Nem sikerült, amit már 1990-ben szerettem volna elkezdeni, az új kultúrház építése. Már akkor volt egy félkész tervezet, amelyet az akkori jnb kulturális osztálya nem hagyott jóvá. Most úgy állunk, hogy készek a tervek, és be van adva a kérvény az építkezési engedélyre. — Hát úgy könnyű, ha van elég pénz... — Éppen az a baj, hogy nincs. Lenne, ha a szövetkezet és az állami birtok minél előbb befizetné a kötelező adókat, amelyekből mintegy másfél millió koronás kezdeti tőke keletkezne. Ebben az esetben saját erőnkből meg tudnánk kezdeni az építkezést, és ez elég lenne az alapozási munkák finanszírozásához. Sajnos, nem biztos, hogy bármelyik cég is képes lesz majd fizetni, hiszen még a tavalyi lokalizációs illetéket sem tudták befizetni készpénzben. Mivel viszont Violin is a faluhoz tartozik, ezt a kérdést úgy oldottuk meg, hogy az ottani vízvezeték-építésnél ledolgozzák a tartozást. — Úgy hallottam, hogy lakossági adók és más jövedelemforrások is vannak... — Az adókat szét kell választani. Az ingatlan, tehát a föld, ház, telek után járó adók mind itt maradnak a faluban, azzal az adóval együtt, amelyet a faluban működő két legnagyobb cég, a szövetkezet és az állami birtok a földek és épületek után fizet. Sajnos, olyan nehéz helyzetben vannak, hogy a tavaly esedékes 130—180 ezer koronát sem tudták megfizetni, ezért került sor kompromisszumra ledolgozás formájában. Az idén a szövetkezetnek mintegy 1 millió koronát, az állami birtoknak kb. 600 ezer koronát kellene befizetni, de hogy mire lesznek képesek, az a jövő titka. A helyzet annyiban is változott, hogy az idei adókat már 3 ledolgoztatni sem lehet, csak befizetni, o — Mennyi pénzből gazdálkodik az önkorul mányzat? 5 — Az idei költségvetésünk összesen 2 millió $ százezer korona. Az utolsó népszámlálás o alapján a falu 1194 lakosának minden gondját, < baját, szociális nehézségeit ebből a pénzből 5 kellene megoldani. Ez nem kis nehézséget q jelent, mivel a lakosság 20 százaléka legalább £ évente egyszer anyagi támogatásra szorul, és ti. több mint száz munkanélküli is van. A társadalombiztosítási törvény segítség helyett további káoszt okozott, mivel a háztartásbelieket, akik eddig nem dolgoztak, arra kényszerítette, hogy munkanélkülinek jelentkezzenek, ellenkező esetben a családban keresők pénzéből kellene befizetniük a 301 koronás biztosítási illetéket. — Milyen a közbiztonság? Láttam, hogy lefújták a táblát, nem lehetne kicserélni? — Tavaly decemberben hivatalosan leszedették a magyar nyelvű falutáblákat. A táblákat a járási útkarbantartó hivatal rakta ki, amelynek az igazgatója rá is fizetett, mert leváltották. Mivel ők rakták föl, decemberben ők is szedték le. Még azelőtt, mielőtt a táblák kikerültek az út mellé, valaki éjjel fekete festékkel felírta az irodánk bejárati ajtajára a Megyercs feliratot. Ugyanígy az összes táblának a hátoldalára is felírták ezt a nevet. Engem a dolog túlságosan mélyen nem érintett, ugyanis amikor lehetőség nyílott, hogy a faluneveket meg lehet változtatni, 1990-ben a gyűlésen — amelyen 200— 250 ember vett részt — talán mindössze nyolcán mondtuk, hogy térjünk vissza az eredeti névhez, így népszavazásra nem is került sor, mivel nyolc ember kérésére ezt nem lehetett megtenni. Amikor elindult a fekete festékkel való festegetés, akkorra már rég meg voltak rendelve a kék színű magyar nyelvű póttáblák, amelyek annak rendje és módja szerint ki is lettek állítva. Aztán amikor bizonytalan helyzet alakult ki, nem a leszedésből eredően, akkor festették le a Calovecből az első két betűt. így lett a falu neve — legalább a tábla szerint — "lovec". — Miért nem cserélitek ki? — Ez a tábla a Hofbauer úr táblája, vagyis a minisztériumé. Hogy ők ezt meghagyják vagy kicserélik, az csak rájuk tartozik. Ezenkívül ez közúti útjelző tábla is, amihez mi nem nyúlhatunk, így aztán ha száz évig lesz ott a felirat, hogy "lovec", azt se bánom, hiszen ez is épp olyan kitalált név, mint a Čalovec. Ami a közbiztonságot illeti, az elmúlt két év alatt nyolc betörés volt a faluban. Nem valami biztató. A legjobbkor érkezik a kávé és kortyolgatás közben személyesebb dolgokról is szó esik. Annál is inkább, mert velünk marad a feleség, Erzsiké. A negyven felé járó házaspár szép, új, egyszintes házban lakik. Meglepődöm, hogy már nagyszülők. — Hogyan él a polgármester? Jó "szakma" ez? — Az emberek azt várták, hogy most valami varázsütésre minden megoldódik. Pénz nélkül semmit sem lehet. Már harmadik éve küzdünk a saját költségvetésünkkel, faragjuk hol innen, hol onnan. Majdnem minden, amit örököltünk olyan állapotban volt, hogy rekonstruálásra szorul. A községi hivatal még viszonylag új. Szeptembertől visszakapjuk az óvodát, s ez további gondokat és kiadásokat jelent, mert pénzt biztosan nem kapunk rá. A minisztériumok a saját költségvetési gondjaikat így akarják megoldani. Ha jövőre sem lesz pénz, akkor az iskolákat is "visszaadják" a falunak és így tovább. De így tesz az egészségügy is. Jelenleg a községi hivatal tanácsterméből kellett leválasztani egy részt, hogy legalább hetente egyszer orvos jöhessen a faluba. — Most már nagyjából tudom, mit csinál a polgármester, de nem tudom, mennyiért. — Azelőtt a kikötőben dolgoztam, és amikor idekerültem, jó fizetést kaptam, de megmaradtam ugyanazon a szinten, egészen tavaly májusig. Régi munkatársaim már megelőztek e téren. Persze nem panaszkodom, mert senki sem kényszerített rá, hogy ezt a munkát végezzem, és nem is csak a pénzért teszem, amit teszek. Meg hát nem is magam miatt, hanem az unokámnak, és a falu összes unokájának, akik közül valaki majd követni fog... BEKE ISTVÁN
