A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-03 / 36. szám
Ilyen volt a régi malom Készül az új malomház ILYEN VOLT, MILYEN LENE? "Ezen vízimalmon Pozsony-vármegye samarjai járásának Jóka községe határában a Kis- Duna mellett fekszik. A vízimalom, illetőleg hajómalom tulajdonosa Németh József, a malomtelek, melyen e vízimű létezik a jókai 147. számú tkjban (telekkönyvi jegyzékben) 10 sorszám, 3660 h.r. (helyrajzi szám) alatt foglaltatik s a jókai közbirtokosság tulajdona. E malom felső szomszédja Botló Gyula Súr, alsó szomszédja pedig Németh Péter malma." Bizony sok víz lefolyt a Kis-Dunán azóta, hogy ez a műszaki leírás megszületett. Mert az idézet a Németh József malmát engedélyező okirat melléklete, műszaki leírása. Tehát: sok víz lefolyt a Kis-Dunán, és eseményekben is gazdag volt ez a valamivel több, mint száz év. Változott az ember, változott a táj a száz év alatt. Eltűnt az alsó szomszéd, Németh Péter — illetve helyébe a Csatajszkyak kerültek. Nem tudni mi lett a felső szomszéd, Botló Gyula sorsa. A malom "élete" is kalandos volt. A Németh-malom hajómalom volt, alulcsapó kerekének átmérője 4, szélessége 4,5 méter volt. A Kis-Dunának a jókaiak által Sarkantyúnak nevezett szakaszán kötötték a parthoz. Ott, ahol a folyó mint a meggondolatlan ember az erősebbnek, szalad a partnak, amelynek tetején ott az Illésházi út. Miután erőt próbált és vesztett a víz, kissé megnyugodva szelídül a híd alá. Itt volt hajdan a gát is, terelgetni, szaporább léptekre ösztönözni a folyót. Visnovsky Sándor vállalkozó, okleveles mérnök, 1894. szeptember 16-án kelt helyszínrajzában a folyó jókai szakaszán hét vízimalmot tüntet fel. Németh Józsefét, Németh Péterét, Nagy Sándorét, idősebb Török Jánosét, ifjabb Török Jánosét, Múcska Sándorét és László Ferencnéét. Azóta eltűntek a malmok, elhaltak a molnárok is. A Csatajszky-malom haldoklását még a ma középkorúnak számitó jókaiak is végignézhették. Ahogyan a Németh-malomét is. Most azonban még csak a malom születésénél tartunk. A Sarkantyúnál egyszer csak kevés lett a víz. Hiába volt a duzzasztás, a java víz elfolyt a Borjúsi ágra (a Kis-Duna mellékága, azzal a Borjús szigetet öleli át), ott meg a Novák-malmot táplálta. Nem maradt más hátra, a hajómalmot akkori helyéről a Belsői út mellé, a Pörös-zátonyi dűlőbe, illetve a Duna-partra vontatni. A tennivalókat darálja az engedélyokirat: "Németh József jókai lakos a következő határozatok szoros megtartása mellett engedélyt nyert a pozsonymegyei Jóka község határában a Kis Cölöpök, lánc — a régi völgyállás részei Duna vízfolyásán a jelen engedélyokirat mellékletét képező tervezetekben feltüntetett vízhasználati munkálatokat foganatosítani és fenntartani." Betartásukat kemény feltételekhez köti: "saját költségén és mindenkor jó karban fenntartani", "terjedő pénzbüntetés terhe alatt pontosan betartani", "kellőképen megvédelmezni", "díjtalanul kinyitni", "mindenkor s minden kártérítés nélkül gondoskodni" stb. Az új helyére vontatott malom még szintén hajómalom volt. Csak később kérvényezi, s kapja meg a tulajdonosa a beleegyezést az átalakításhoz: "Németh József jókai lakos engedélyt nyer a Jóka község határában az Ersekújvári Kis Duna medrében és bal partján lévő hajó malmot lábas malommá átalakítani." Mindez 1906-ban történt. 1913. augusztus 2-án Pozsony vármegye alispánja elrendeli, hogy Németh Vince és neje, miután a malmot Németh Józseftől megvették, nevüket vezettessék be a vízikönyvbe. Németh Lajos szerint, aki siheder korától dolgozott a malomban, az építmény 1800 körül készült el. Tulajdonosai közül Németh József 1860-ban, Németh Vince 1877-ben, Németh Ernő pedig 1918-ban született. O volt az, aki utoljára működtette a malmot. Garatjára 1951. április 26-án öntöttek gabonát utoljára. "Őröl ez még", szokta mondani a molnár a látogatóknak. Az idő múlásával azonban maga sem hitte igazán. Hiszen a szeme láttára ment tönkre. Rothadt a girindely, vízbe potyogtak a keresztfák, a kalácsfa. Ugyanott kötött ki a zsindely egy része. Meg a berendezés egy része is. "Tegyem szóvá, ha rongálják? Még megpofoznak. Hiszen már nem is az enyém." Mert a malmot idővel a galántai múzeum vette meg. Nekik a védelemre nem sok pénzük volt,
