A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-20 / 34. szám
FIGYELŐ 1811-ben az ott tartózkodó katonák gondatlansága folytán leégett a pozsonyi vár és vele együtt a váralján 77 ház. 1818-ban kiköt Pozsonyban az első gőzhajó. Az 1825-i pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy “Nemzeti Tudós Társaság“ céljaira, és ezzel megvetette a Magyar Tudományos Társaság alapját. 1840-ben megindult a lóvontatású vasút Pozsony és Szentgyörgy között. A múlt század első felében a szlovák nemzeti mozgalom is megerősödött, és Pozsony lett az egyik központja. Ľudovít Štúr, a szlovák nemzeti öntudat ébresztője országgyűlési követ lesz, és hozzálát a "Štúr nemzedék" kulturális és politikai programjának kialakításához Az országgyűlések idején számos író, politikus keresi fel a várost. Wesselényi, Kölcsey és Deák felemeli szavát a rendi kiváltságok ellen. Kossuth Lajos kéziratos hírlapot szerkeszt: az Országgyűlési Tudósításokat, melyben a reformellenzék harcát népszerűsíti. Az országgyűlés berekesztése után Kossuth hasonló szellemben szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat, amiért bebörtönzik. 1843-ban Petőfi is ellátogat Pozsonyba, és ö is másolja Kossuth lapját, mely sovány megélhetéshez juttatja A pozsonyi Színkörben énekelték el először nyilvánosan Egressy Béni megzenésített Szózatát 1847-ben V. Ferdinánd magyarul nyitja meg a pozsonyi országgyűlést, mely a szabadelvű reformokat tárgyalta és valósította meg. Az első felelős minisztérium megalakulása után a király a prímáspalotában szentesítette az 1848-as törvényeket, és feloszlatta az utolsó rendi országgyűlést, mely egyben az utolsó pozsonyi országgyűlés volt. A szabadságharcból Pozsony is kivette részét Jellasics hadtestével át akart vonulni a pozsonyi hajóhídon, de a város szétszedette a hidat, és a bán Bécs felé elvonult. Kossuth Görgeyt nevezi ki a Pozsony vidékén táborozó honvédek főparancsnokává, és a tábornok 1848. december 10-én a Prímás Palotában függetlenségi nyilatkozatot bocsátott ki. Windischgrátz közeledtének hírére Görgey csapataival elhagyja a várost, és december közepén a herceg bevonul Pozsonyba, ahol rögtön megkezdődik a vérbíróság működése. 1849-ben Haynau ült be a városba, itt hozta véres ítéleteit, az aradi tizenhárom vértanúét is. A vízikaszárnyában tartják fogva a rabokat, később Madách Imrét is. 1866-ban a pozsonyi határban ütköztek meg a porosz és az osztrák seregek. A várost csak a prágai béke mentette meg a porosz megszállástól. Az osztrák—magyar kiegyezéssel Magyarország fővárosa ismét Pest-Buda lett, s ezzel Pozsony jelentősége erősen csökkent. 1886- ban ünnepélyes keretek között megnyílik az új Városi Színház. Erkel Ferenc Bánk bán-ja kerül színre, a prológust (előjáték) Jókai Mór írta, akit később a város díszpolgárává avatott. 1895-ben megjelent a város utcáin az első villamos, rá egy évre pedig az e|sö autó. 1912-ben már trolibusz is járt a városban. A múlt század utolsó negyedében a város újra magára talált. Az 1900-as években már országos jelentőségű városnak számított. Összeállította: Ozsvald Árpád (Folytatjuk) Georg Grosz Az évforduló szamunkra annál is érdekesebb, mert ezekben a napokban — pontosabban augusztus végéig —- a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában Grosz, néhány alkotását is láthatjuk. A Goethe Intézet es a Nemzetközi Kapcsolatok Stuttgarti Intézete által rendezett kiállítás cime: A német expresszionizinus grafikája — némileg pontatlan, jobb ha inkább németországi grafikáról beszelünk, hiszen az expresszionistainak ebbe a csoportjába tartozik a német Nolde, Beckmann, Schidt-Roltluf es mások mellett az orosz Kadinsky, a svájci Klee vagy az osztrák Kokoschka is, akik a század első évtizedeiben a modern németországi művészet egyik legjelentősebb csoportjában a Der blaue Reiter-ben, a Kék lovas ban egyesültek. Közéjük tartozott Georg Grosz, is, aki Drezdában folytatott művészi tanulmányokat. Kezdetben újságokban jelentette meg karikatúráit, majd rajzaival, litográfiáival es festményeivel az expresszionizinus úgynevezett realista ágának előharcosa lett. Nem véletlen, hogy ez a művészi irányzat éppen Németországban jelentkezett, ahol II. Vilmos feudális és militarista császárságban a társadalom és a politika minden ellentmondása megtalálható volt. Grosz — akárcsak más múvésztarsai, mint például a drámaíró Wedekind, a regényíró Heinrich Manu, a költő Georg Trakl es mindenekelőtt Bertold Brecht — felismertek, hogy a pángennán elmélet, melyet a tanítok es tanárok ezrei töltöttek a fiatalságba, megmergezte a lelkeket. A nyárspolgár hősi ruhákat öltött, a kispolgár a junkerek militarista kasztjáért rajongott. Kitört a háború es Grosz, akit kezdetben kiszupcrállak, Berlinben telepedett le F. városban egyszerre latta a "paradicsomot és a poklot", es meg is rajzolta mindkettőt, dühödt támadó kedvvel. Hogy kellő módon "A boldogságnak az a legfőbb titka, hogy egyetértésben éljünk önnönmagunkkal." (Fontenelle) "A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.” (L. Tolsztoj) "Önáltatás nélkül élni — ez a boldogság titka." (A. France) “A legtöbben annyira boldogok, amennyire elszánták rá magukat." (Lincoln) Bizonyára valamennyien elgondolkodtunk már azon, mit jelent számunkra a szó: boldogság Egészséget? Pénzt? Szerelmet? Mindenki lehet boldog? Van, aki igen, és van, aki nem? És milyenek vagyunk? Hogyan látjuk magunkat, és hogyan látnak bennünket? Ezekre a kérdésekre kereste a Prizma életmódmagazin a feleletet. Különböző foglalkozású és különböző életkorú emberek vállalkoztak rá, hogy megfogalmazzák a boldogság átkát. Az óvodáskorú gyermek a mesék megelevenedésében véli megtalálni boldogságának forrását, de már azt is tudja, megszületésével boldoggá tette szüleit. Az apáca akkor érezte magát utoljára boldognak, amikor szeretetteljes közeledésével centenáriuma fejezze ki magát, elhagyta azt, amit a drezdai Akadémián tanult, és a népi feliratokhoz, a házak, illemhelyek falára mázolt rajzokhoz fordult. Amint megírta: 'Őszinteségük szempontjából vizsgáltam mindent, például a gyermekek rajzait is. Igv alakitoltam ki azt a metsző stílust, azt a késheggyel készült rajzot, melyre szükségem volt. Georg Grosz 1917-ben adja ki rajzainak első gyűjteményét. Óriási botrányt okoztak, dühödten lamadlak a művészt az "ó jxügárok '. Es Grosz éppen ezt akarta! Részegeket rajzolt, okádó embereket, gyilkosokat es öngyilkosokat. Rajzolt orr nélküli katonákat, rákhoz hasonló vaskarú hadirokkantakat, egy félkarú katonát, aki különféle medáliákkal feldíszített dámának tisztelgett, a hölgy pedig egy kis tortát rakott az. ágyára. Rajzolt egy újoncruhába öltözött csontvázat, amint éppen kalonaorvosi vizsgálatra megy. Az említett jto/sonyi tárlaton szereplő három Grosz grafika: a Csatorna mellett, a Friedrich Strasse es a Váróteremben — mar a művész háború utáni korszakába esik, amelyben Grosz alkotása immár nemcsak váll beszédek, hanem vallomások is. Rajzolt utcákon hullámzó embereket — ilyen a Friedrich Strasse is —, rajzolt embereket, akik falnak, isznak, duhajkodnak. Ezeknek a feddhetetlen" polgároknak, iparbáróknak, konjunktúralovagoknak nincs titkuk Grosz előtt — lerántja róluk a leplet. 1932 után Grosz, a fasizmus elől az. Egyesült Államokba emigrál. Es csodák csodája — az. egykori dühödt forradalmár romantikus hangulatú, naturalista tájképeket, aktokat fest. Georg Grosz, az. ötvenes evek derekán telepedett vissza Berlinbe, és néhány évvel később, 1959 júliusában halt meg. Delmár Gabor nagy örömet Szerzett a mozgássérült gyerekeknek Meglepetten tapasztalta: ők boldogabbak tudnak lenni, mint ép társaik. Dévény Anna gyógytornász úgy gondolja, az nem lehet boldog igazán, aki egy kicsit is érzékeny mások sorsa iránt. A világban annyi a szörnyűség, hogy mások nyomora törvényszerűen saját közérzetünket is befolyásolja Ha lehetőséget kapnánk a boldogságra, annak forrását a belső békében jelölte meg. Fellegi Ádám azért tartja magát boldog embernek, mert képes még a felháborodásra, ugyanakkor meg is tud szabadulni a negatív indulatoktól. A tanyasi juhász egyéni boldogságát a tisztességes munkában és családjában keresi, Hernádi Gyula pedig azt vallja: a boldogság bárhol elérhető és megvalósítható. Ahány ember, annyi megközelítés, annyi apró igazságdarab Egy dologban viszontvalamennyien egyetértenek: a boldogság kincs. Aki lemond róla, olyan, mintha az életet, illetve az azt tápláló hitet dobná el. A boldogság forrása alighanem bennünk van, de állandóan táplálnunk kell, nehogy kiapadjon. S még valami: nehéz boldoggá tenni azt, aki nem akarja. Egyedül te kellesz ahhoz, hogy boldog sorsú légy! Zsebik Ildikó A HÉT 11 Boldogság
