A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-06 / 32. szám
MINERVA A KOLLATH-féle diéta szervezetükbe két különböző, az első kettős kötés helyzetében eltérő esszenciális zsírsav kerül. Mindkét sav beépül a sejthártyába, ahonnan egy foszfolipáz nevű enzim segítségével úgy metabolizálódik, hogy közben rendkívül fontos bioaktív anyagok, ún. prosztaglandinok — szöveti hormonok — keletkeznek. Témánk szempontjából most csupán a prosztaglandinok két fontos képviselőjére, a prosztaciklinre és tromboxánra összpontosítunk. A prosztaciklin — jele PGI2 — az érbelső sejtjeiből szabadul fel, és értágító, illetve a vérrögösödésben és érelmeszesedésben fontos szerepet játszó vérlemezkék összecsapódását gátló hatással rendelkezik. A tromboxán — TXA2 — a vérlemezkékből (trombocitákból) kerül ki, és ellenkező hatású: szűkíti az ereket, illetve fokozza a vérlemezkék összecsapódási hajlamát. Az n-6-os zsírsavak képviselőjéből, az arachidonsavból képződő prosztaciklin és tromboxán egyforma "erősségű", s így hatásuk kiegyenlítődik. Ezzel szemben az n-3-as savakból, konkrétan az EPA-ból képződő és hármas indexszel ellátott prosztaciklin ugyanolyan hatásos, mint a "kettes" prosztaciklin, ám a hármas tromboxánnak alig van hatása. Magyarán: ha az n-3-as zsírsavakból képződnek az említett bioaktív anyagok, egyértelműen a prosztaciklin kerül túlsúlyba, s vele együtt annak jótékony, érelmeszesedés-ellenes (antiaterogén) hatása. Ez tehát végső soron az eszkimó-diéta titka. Szívük koszorúereit az n-3 (omega- 3) zsírsavakban gazdag fóka- és halhús védi, óvja a meszesedéstől. A hal nemcsak böjti eledel! A kedves olvasó, aki végigrágta magát e meglehetősen — "zsírossága" ellenére — száraz adathalmazon, jogosan kifakadhat: tehát ha nem akarok idő előtt szívinfarktust kapni — egyek fóka-húst? Nem, erre nincs szükség — sem mód a mi mérsékelt égövi körülményeink között. Hiszen minél több kettős kötést tartalmaz a zsírsav, annál könnyebben oxidálódik, azaz avasodik. A fókahús, illetve a hidegvízi tengeri halak behozatalára tehát aligha kerül sor. Szerencsére az időnként nálunk is kapható makréla-konzerv s egyéb tengerihalkonzervek megfelelő forrásai az n-3-as zsírsavaknak. Szerényebb, de hozzáférhetőbb forrás lehet a mi édesvizeinkben is élő növényevő busa, illetve a hegyi patakokban (még) halászható pisztráng. Mindenképpen érdemes tehát megfogadnunk a táplálkozástudományi szakemberek — az eszkimó-diéta tapasztalataiból is kiinduló — ajánlását: hetente legalább kétszer iktassunk étrendünkbe halhúst! Mert az eszkimók sem csak fókahúst esznek — évi halfogyasztásuk személyenként eléri a 150 kilót, szemben a közép-európai — például magyarországi — évi három! kilóval. Dr. Kiss László Fotó: J. Dubeň A civilizációs betegségek előfordulása Közép-Európában igen jelentős. Ennek okairól, következményeiről az utóbbi 3—4 évben elég sokat lehet hallani, olvasni. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a hozzáférhető ismeretek ellenére a közvélemény hozzáállása nem megfelelő. A "bársonyos" forradalom után nálunk is megjelentek a különféle diétákkal és az ezzel szorosan összefonódó életformákkal foglalkozó könyvek. Olvashatunk a vegetáriánus életmód különböző formáiról, az ételek elkészítésének módjairól stb. Tény és való, hogy a statisztikai adatok tükrében összefüggést lehet kimutatni a rák különböző formáinak az előfordulása és a húsfogyasztás között. Amikor az első és a második világháború idején elsősorban a hadsereget látták el hússal, a civil lakosság körében csökkentek az emésztőrendszer rákbetegségei. Vannak olyan kimutatások is, melyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy összefüggés van a rákbetegség és a főtt ételek fogyasztása között. Úttörőnek számít ebben a témában dr. Werner Kollath német orvos a század elejéről, aki 1942-ben a közegészségügy és bakteriológia professzora volt Rostockban. Többéves tapasztalatai alapján kijelentette, hogy az emberi egészség szempontjából az egyes táplálékoknak különböző szerepük van. Az élelmiszereket két nagy csoportra osztotta, az egészség szempontjából nagyon értékes és az egészség szempontjából kevésbé értékes táplálékra. Az első csoportba a fekete kenyeret, a diót, a salátát, a tejet, a tejtermékeket, a gyökérzöldséget és általában a gyümölcsöt sorolta. Kollath kiemelte a hagyma szerepét az emberi táplálkozásban. A második csoportban kaptak helyet a húsételek és a különféle zsiradékok, valamennyi főtt étel, a konzervált zöldség és gyümölcs, a fehér kenyér és valamenynyi fehér lisztből készült péksütemény, a tea, kávé, cukor. Különféle kísérleteket végzett, s ezek azt bizonyították, hogy a kevésbé értékes élelmiszerek fogyasztása idővel a szervezet ellenálló képességeinek a csökkenésével jár, megjelennek a krónikus, elhúzódó betegségek, szuvasodnak és kihullanak a fogak, hullani kezd a haj, csökken a vitalitás. Kollath nagyon érdekesen érvel: "Az ember az egyedüli élőlény, aki mielőtt megenné, megfőzi a táplálékát." Szerinte az embernek vissza kell térnie a természetes életmódhoz, melynek szerves része a természetes táplálkozás. A betegeit arra kérte, hogy a lehető legkisebb mértékben fogyasszanak csak főtt ételt. Világszerte ismert az úgynevezett KOLLATH-féle reggeli: "Tegyünk este egy csészébe 2 evőkanál tört búzát, egy másikba 15 gramm apróra vágott, szárított gyümölcskeveréket, melyben lehet mazsola, füge, datolya, szilva. Mindkét csészébe öntsünk 4—4 evőkanálnyi vizet. Egész éjjel hagyjuk állni. Reggel a két csésze tartalmát összekeverjük, hozzáadunk 1 evőkanálnyi friss citromlevet és kb. 10 dekagramm friss gyümölcsöt, leginkább banánt, almát, epret, körtét. Az egészet kásává keverjük, és megszórjuk vágott dióval, mandulával. A korabeli feljegyzések szerint ez a reggeli biztosan megszünteti a székrekedést, a fáradtságot, és helyreállítja a szellemi és a testi frissességet. A hajzat újból megerősödik és fényes lesz, javul az ember közérzete. Kollath már hatvan évvel ezelőtt figyelmeztetett a civilizációs betegségek (a rák, a magas vérnyomás, a kövérség, cukorbetegség, infarktus, székrekedés, paradentózis stb.) és a táplálkozás öszszefüggéseire. Sok megállapítását — például az E-vitamin és a B-vitaminok szerepét az egészséges anyagcserében, az ásványi sók fontosságát — ma is megszívlelendőnek tartjuk. Ami viszont széles körű ellenállásba ütközik, az a főtt étel szerepének a megítélése. Ha abból indulunk ki, hogy Közép-Európában minden második nő és minden harmadik férfi túlsúlyos, nem is csoda, hogy nem sokan tudnak lemondani a vasárnapi dupla adag kirántott hús élvezetéről. Pedig lehetséges, hogy a rántott húst pár év múlva múzeumban fogják mutogatni mint a civilizációs mérgek egyikét. Dr. Pálházy Béla A HÉT 15
