A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
HÍRMONDÓ A KOLOZSNÉMAI DUNA-PARTON A KARNAGY ÚR Élete 65 esztendejéről vallott Ag Tibor, a szlovákiai magyar népzene kulcsfigurája A karnagy úr című róla szóló portréműsorban, melyet a budapesti televízió első programja sugárzott a közelmúltban. Élete kész regény. A Pozsonyban töltött gyermekkor után egy ideig Magyarországon élt, de mert azt vallja: ott kell élnünk, ahol megszülettünk, az első adandó alkalommal visszajött, és Pozsonypüspöki, illetve Galánta vált otthonává. Galántára 1957-ben felkérésre érkezett, és létrehozta a Galántai Kodály Zoltán Daloskört. 1962-ben a kórus további működése politikai okok miatt lehetetlenné vált, ekkor Ag Tibor Nagymegyerre költözik, ahol ma is él és dolgozik. A nagy tekintélynek örvendő zenetudós pályája Pozsonyban indult, itt állt első kórusának élére 1949-ben. Ma is lelkes énekkarvezető. Tekintélyének — saját bevallása szerint — a szeretet a titka. Az együtténeklés sikerének örül, s örömével a kórus tagjait is boldoggá teszi. Népdalgyűjtéssel is foglalkozik immár 42 éve, többször bejárta már a Felvidéket. Ágcsemyőtől Pozsonyig legalább 15 000 dallamot sikerült lejegyeznie. A gyűjtőutak egy-egy mozzanatát felvillantva ízelítőt kapott a néző abból is, hogyan énekelteti meg Ag a vidéki nénikéket. Büszkén mondja, hogy soha, egyetlen alkalommal sem utasították még cl ilyen jellegű kérését. Kár, hogy a népdalgyűjtés nálunk sohasem volt intézményesítve, mert egyetlen ember szinte képtelen a gyűjtés mellett a dallamok lejegyzésére, rendezésére és publikálására, különösen, ha még néhány más jellegű felkérésnek is eleget kell tennie. Igaz, néhány éve számítógép segíti munkáját, de valódi kottaíró programmal nem rendelkezik, amely jelentősen megkönnyíthetné teendőit. A szerény nyugdíjból élő tanár úr e téren alapítványi segítségre szorulna. Ág Tibor az idén 65 éves. Elszántsága ma is irigylésre méltó, hisz az emberek és a befektetett munka előbb-utóbb beérő gyümölcsében. További jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívánunk' Zsebik Ildik«') Prikler László felvétele Július első vasárnapján énekszótól és csizmakopogástól volt hangos a kolozsnémai Duna-part. A Csemadok Komáromi Területi Választmánya, a Komáromi Regionális Kultúrközpont, a Csemadok Kolozsnémai Alapszervezete és a régió községi hivatalainak rendezésében immár 31. alkalommal került sor a Járási Dal- és Táncünnepélyre (pontosabban Kolozsnémán a harmincadikra, mert tavaly Örsújfalu adott otthont a rendezvénynek). Az ünnepélyt az égiek is a kegyeikbe togadták, s akinek kedve szottyant, a verőfényes napsütésben akár sétarepülőzhetett is a környék fölött. Akik mégis inkább a földön maradtak, azok sem panaszkodhattak. A műsorbőségnek vagy talán a jobb szervezésnek köszönhetően az idén a szokásosnál többen vettek részt az ünnepélyen. Az érdeklődőket járásunk olyan népművészeti csoportjai szórakoztatták, amelyeknek a neve ismerősen cseng a távolabbi vidékeken is. A délután folyamán kiváló együttesek váltották egymást a színpadon — a Naszvadi Éneklőcsoport és Citeraegyüttes, a Csallóköz Dal- és Táncegyüttes Dunaszerdahelyről, a Dunamocsi Éneklöcsoport és a Női Éneklőcsoport Martosról. Szintén nagy sikernek örvendett a Madari Éneklőcsoport és Citeraegyüttes, valamint a Nemesócsai Éneklőcsoport is. A XXXI. Járási Dal- és Táncünnepélynek volt egy sztárvendége is: Lagzi Lajcsi. A komáromi Nádor utcai könyvesbolt sátrában könyvek és kazetták bő választékából válogathatott az érdeklődő, miközben Lagzi Lajcsi a megvásárolt kazettákat kívánságra dedikálta is, majd később mulatós zenével szórakoztatta a közönséget. Az egyik sátor mellett aki akart, tiltakozhatott is. A manapság kormánykörökben olyannyira áhított alternatív oktatásnak a magyar tanítási nyelvű iskolákba történő bevezetése ellen tiltakozó petícióhoz gyűjtötték az aláírásokat. Reméljük, lesz foganatja... Egy ilyen rendezvényről természetesen nem hiányozhatott a lacipecsenye, a pattogatott kukorica és a színes lufik sem. Néhány magánvállalkozó és a Füssi ÁG sátraiban csillapíthattuk éhségünket, szomjunkat. Mindezek után akár azt is mondhatnánk, hogy "minden nagyon szép, minden nagyon jó...” Csakhogy! Azt hiszem ennek a rendezvénynek akut problémája, hogy délután már bokáig érő szemétben kell járni, mert a négy (!) darab kuka, amelyet láttam, színültig tele volt. Szintén kellemetlen intermezzoként hatott, hogy néhány részeg — fittyet hányva arra, hogy mások inkább a színpadi történésekre voltak kíváncsiak — saját produkcióba kezdett. Ezek az alakok — szerencsére — a záróprogramban fellépő Lagzi Lajcsiban emberükre akadtak, aki "többet ésszel, mint erővel" szégyenteljes távozásra bírta őket. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a XXXI. Járási Dal- és Táncünnepóly elérte célját. Az egyre nehezedő gazdasági helyzet közepette is színvonalas műsort láthatott a közönség, amiért köszönet jár a rendezőknek és a szponzoroknak. FEKETE ZOLTÁN Fotó: a szorzó A Dunamocsi Éneklöcsoport R A HFT
