A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
INTERJÚ MI-CSODA JUBILEUMOK...! Mikrofonvégen: M Á Z I K ISTVÁN (Díjátadás) Mázik István ás Duró Győző Lont: a Zsákszlnház tagjai a Jókai szobornál JÖTT a füleki ZSÁKSZÍNHÁZ a jubileumi Jókai Napokra, LÁTOTT különböző színvonalú produkciókat s miegymást, GYŐZÖTT, mert e csoportnak köszönhetően végre a szakma és a közönség is "Csodát" tapasztalhatott! Dupla jubileumi csodát, mert míg fesztiválunk a harmadik X-ót tapossa, addig már e sikeres színjátszókat megsuhintja a tizenötödik szünnapjuk örömszele. E két jubileum között pedig terveznek, szerveznek, szponzorokat gyűjtenek, erdélyi vendégeket fogadnak... Minderről Mázik Istvánnal, a csapat színész-rendező "mozgatórugójával" beszélgettem: — Egy sikeres erdélyi turné után két komoly díj e fesztiválon. Az érzéseiteket elárulják a csillogó szempárok... — Erdélyben sírtunk örömünkben, a komáromi díjkiosztáson pedig alig bírtunk szóhoz jutni a meglepetéstől. Mindenkinek köszönet mindenért! — Elsősorban magatoknak köszönhetitek a sorozatos sikert. Elárulnád a bevált "receptet" olvasóinknak? — Nagyon lényeges a megfelelő darabválasztás. Figyelembe kell venni az adott szereplőgárdát, és "testre szabott" darabot választani! Mi például úgy érezzük, mintha Schwajda György nekünk írná a műveit. Emellett nagyon fontos szempontnak tartom a darab mondanivalóját, hogy általa egyrészt a közönséghez, másrészt a szakmabeliekhez is szóljunk. A megfelelő eredményhez sok-sok munkára, kitartásra és anyagiakra is szükség van. — Apropó, pénz! Ti nem szűkölködtök, ha még egy erdélyi turnéra is telt belőle. Ugye, azt is zsákszámra tartjátok? — No, azért nem, bár kultúrházvezetőként kissé vastagabban fog a ceruzám, ha a csoportunk költségvetését tervezem. Emellett támogat a városi önkormányzat és a Csemadok alapszervezete is, és hát szponzorokhoz, alapítványokhoz fordulunk segítségért. Egyébként még a turnéval kapcsolatban elmondom, hogy már két éve szoros kapcsolatban állunk a sepsiszentgyörgyi Muncipiumi Művelődési Házzal és a helyi színjátszó körrel. Tavalyi vendégszereplésünk során az odavalósi néptánccsoport felvidéki látogatását viszonoztuk, azaz "A szent családot" mutattuk be. Az idén két darabbal: a "Csodával" és a "Hyppolit, a lakáj" című zenés játékkal vendégszerepeltünk barátainknál. — Milyen volt az idei fogadtatás? — Fantasztikus élményekben volt részünk. A nagy érdeklődés miatt átköltöztettek minket a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházból a helyi kultúrpalotába, ahol két-két alkalommal mutattuk be mindkét darabot. A hétszáz férőhelyes nézőtér zsúfolásig megtelt, és talán nagyképűen hangzik: bombasikerrel szerepeltünk. Ezenkívül a környékbeli helységekben is felléptünk, ahol hasonló volt a fogadtatás. Bármikor szívesen visszatérünk Erdélybe, azonban augusztusban erdélyi barátaink érkeznek hozzánk, azután majd kiderül a folytatás. — A jelenből ugorjunk a múltba! 1979-ben milyen okból, célból alakítottad meg a Zsákszínházat? — Az oka főleg lelki kényszer volt, ugyanis egészségügyi gondjaim miatt meg kellett válnom a kassai Thália Színháztól, de nem tudtam véglegesen szakítani a színjátszással. Nos, minden rosszban van valami jó, mert talán hivatásos színészként nem maradt volna időm egy műkedvelő csoport irányítására. Célunk az volt, hogy méltó folytatói legyünk a csaknem ötvenéves hagyományokkal rendelkező füleki színjátszásnak. Hiszen évekig egyszerre hat színjátszó csoport is tevékenykedett városunkban, tehát nagyon jó talaja volt, van a színjátszásnak Füleken. Ennek folytán sok hajdani tagunk hivatásos színésszé vált. Például Mikula Róbert Hollandiában táncos-komikus, B. Kovács Ildikó a Komáromi Jókai Színház, Danyi Irén és Nagy B. András pedig a kassai Thália Színház művészei. Bár nem volt csoportunk tagja Varsányi Mari és Mák Ildikó, de ők is vidékünkről kerültek a komáromi társulathoz. — Ilyesformán nem kell félnetek az utánpótlás hiányától sem? — Úgy tűnik, hogy az utánpótlás biztosítva lesz a gyerekek és fiatalok köréből, ugyanis a füleki ZSIBONGÓ gyermek színjátszó csoport is szép sikereket ér el Szvorák Zsuzsa vezetésével, akivel rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat. Néha ő hívja fel a figyelmünket egy-egy fiatal tehetségre, néha pedig az utcán csípünk el egy-egy fiatalt, akinek például az alkata 6 A HÉT
