A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
M p l e s z IM IVAGYKÉR 880 ÉVES Nagykér, az Érsekújvári járás 3436 lelket számláló községe nem mindennapos eseményre készül. Ebben az évben emlékeznek meg a település alapításának 880. évfordulójáról. Lázban ég a falu, hiszen méltóképpen szeretnének ünnepelni. A szervezés oroszlánrésze Bátora Béla polgármesteré. Amikor belátogattam hozzá a polgármesteri hivatalba, akkor is éppen az előkészületek foglalkoztatták. — Tulajdonképpen az egész évünk az évforduló jegyében telik — kezdte beszélgetésünket. — Tavasszal kedves ünnepségre került sor az iskolában, ugyanis az meg éppen a fennállásának százötvenedik évfordulójáról emlékezett meg. Az ottani eseményen is elhangzott egy beszámoló a község történetéről. A nyár elején körzeti Csemadok-napot tartottunk, amelyre eljöttek a környék néptánccsoportjai, szólóénekesei, énekkarai és a magyarországi vendégművészek. Bátora Béla polgármester és Szóke József író A Dojcsán házaspár Megható volt a nap hangulata, örültünk a nagyszámú részvételnek és persze akkor is rendeztünk egy kis megemlékezést. A java azonban hátravan... A fő ünneplésre szeptember 4—5-én kerül sor. Délelőtt az ünnepi szentmisén Elek Lajos katolikus esperes felszenteli Nagykér új címerét, amelyet Kopócs Tibor tervei alapján készíttettük el. Majd kultúrműsort szervezünk a helyi alapiskolások, a Csemadok folklórcsoportjai és az Ifjú Szívek énekkarának közreműködésével. Magyarországról Koós Jánost várjuk a műsorra. Az érdeklődőknek, főleg a gyerekeknek sétarepülést biztosítunk a falu felett. Délutántól pedig szabadtéri népmulatság lesz, amelyre a gulyást a vadászszervezet tagjai biztosítják. A rendezvényre meghívást kapnak a község jeles szülöttei, a környék községeinek polgármesterei és lelki pásztorai. Szeretnénk, ha ez egy nagy találkozó lenne, és az emberek, az elszármazottak és az itt maradottak közeledését szolgálná. Szeretnénk továbbá, ha ez az évforduló olyan rendezvénnyé sikeredne, amely sokáig élne az emberek emlékezetében, és a résztvevők büszkén emlegetnék, hogy ők nagykóriek, egy olyan község lakói, amelynek története 1113-ig vezethető vissza. Az ünnepség és az egész ünnepségsorozat megszervezése persze nem egyedül az én érdemem. Már az év elején külön bizottságot hoztunk létre, amelyben hivatalnokok, vállalkozók, pedagógusok ügyködtek, de bátran mondhatom, hogy a község egész színe-java, a tömegszervezetek elnökei és tevékeny tagjai, valamint a szövetkezet vezetősége is részt vállalt az eddigi munkákból. Segítségükre természetesen még néhány hétig ugyancsak szükség lesz. A beszélgetésünk alatt érkezeti meg Pozsonyból Szőke József író, a falu szülötte, aki szintén egyik szervezője az ünnepségeknek. Ő készítette el erre az alkalomra a község monográfiáját. Első példányát most hozta a nyomdából, így hát érthető, hogy Bátora Béla polgármester nagy-nagy kíváncsisággal lapozta végig a szép kivitelű, Prikler László dokumentációs fényképeivel illusztrált könyvet. Szőke Józseffel erről a munkájáról váltottam szót: — Természetesen, nagyon szívesen tettem eleget a felkérésnek, a monográfia elkészítésének. Még ha kétféle érzés munkált is bennem. Egyrészt nem annyira könnyű az embernek a szülőfalujáról, kora gyermekkorának vidámságot és fájdalmat egyaránt jelentő helyéről írni, másrészt viszont a szülőföld vallatása a legizgalmasabb és legszebb feladat. Ráadásul, amikor az ember belefog, akkor jön rá, hogy a legfelelőssógteljesebb munka is, mert azok előtt kell helytállnia vele, akik az itteni élet minden rezdülését ismerik. Mondhatom azonban, hogy sokan segítettek, készségesen a rendelkezésemre álltak. A sok-sok írásos anyag, történelmi dokumentáció mellett a közvetlen emberi beszélgetések adták a legértékesebb támpontokat. Igyekeztem áttekintést adni az első írásos adattól, Könyves Kálmánnak a zoboraljai apátságnak tett adománylevelétől, melyben a falut 1113-ban Keer néven említi először egészen napjainkig, a község jelentősebb történéseiről, személyiségeiről, fejlődéséről. És hát nagyon remélem, hogy nemcsak a ma embere, hanem az utánunk jövők is haszonnal forgatják majd. Szőke József, amikor csak hazalátogat, bejárja az ismerős utcákat, megnézi az egykori barátokat, ismerősöket. Most sem maradt el a falunézés, amely során felkerestük a község legidősebb lakosát, Dojcsán Jánost is. Szőke József nem csupán kora, hosszú, dolgos élete
