A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
miatt említi megbecsüléssel az idős embert. Amiatt is, mert ö alapította és évtizedeken keresztül vezette a község krónikáját, neki köszönhető, hogy írásban megmaradtak a falusi élet jellegzetes mozzanatai, amelyek különben, ismerve a mai rohanó élettempót, bizony feledésbe merültek volna. Meglepetéssel láttam, hogy a 95 éves János bácsi szemüveg nélkül olvasott, hogy a történelmi dátumokra hihetetlen pontossággal emlékezett, és rettenetesen bosszankodott, amikor 92 éves felesége az egyik történelmi személyiséget összetévesztette a másikkal. Mindig a történelem volt a mindene, és ilyen tévedésekben ma sem ismer pardont. — A második világháború évében, 1945-ben kezdtem a krónikaírást. Igyekeztem a lehető legrégebbre visszanyúlni, megkerestem a legöregebb embereket, kértem, meséljenek a régi világról, a falu, a lakosság sorsáról. Aztán meg a saját tapasztalataimra támaszkodtam. Nem akartam általánosságokat írni, igen gondosan azt jegyeztem fel, ami erre a községre volt a jellemző, az aratás, a cséplés, a szüret munkálatait, a lakodalmi szokásokat, a mulatságok lefolyását. A háztartás, a család ellátása, a ház körüli munka az asszonyok dolga volt, ezek leírásában segített a feleségem, akivel 74 éve élünk együtt. Úgy írtam le mindent, ahogy volt. Egészen 1987-ig vezettem a krónikát. Jó lenne, ha ezután is hűségesen dolgoznának rajta, csak ez a kívánságom — mondta Dojcsán János. Az ünnepségekre az idős házaspár és két fiuk is meghívást kap, az idősebbik, Ernő váci prépostkanonok, a fiatalabbik, János, Nyitrán állatorvos. Nemcsak sátoros ünnepek alkalmával látogatnak haza, hanem a két öregnek példamutatóan viselik gondját még ilyen távolságból is. A községben mindenki az ünnepségekkel, az előkészületekkel hozakodott elő. Az egész falut foglalkoztatja az esemény, ami mutatja, hogy közel érzik szívükhöz a szülőfalut, a lakóhelyet. Ám azt is el kell ismerni, hogy nem csupán az ilyen nagy események alkalmával, hanem a hétköznapok szürke feladatait is vállalják. Mutatja ezt a falu képe, az új házsorok, a rendezett udvarok, a beinduló vállalkozások. Boldog születésnapot, Nagykér! BENYÁK MÁRIA Nyári jo jó AZ A ilÉ-T NyÁRJ klÉ.PE.0 VE.R.ÔLŇYE E számunkban kezdjük el a már hagyományos nyári képes versenyünket. Minden forduló után értékes díjakat sorsolunk ki azok között, akik helyesen tippeltek. Az öt héten át tartó verseny végeztével pedig további értékes díjakat nyerhetnek azok, akik legalább három helyes megfejtést küldenek be. Ne felejtse a megfejtéshez csatolni a lapban közölt versenyszelvényt! A villanykörtétől a neoncsőig Ma már minden iskolás gyerek tudja, hogy az elektromos áram segítségével fényt lehet gerjeszteni. Maga a tudomány azonban csak hosszú, kanyargós és kitérőkkel megtűzdelt utakon jutott el ehhez a felismeréshez valamikor a XVIII. század harmadik harmadában és a múlt század első évtizedeiben. Az elektromos világítás története aligha térhetne el ezen a szűkre méretezett helyen, s igazából nem is az a célunk, hogy adatok és évszámok tömkelegével fárasszuk a kedves olvasót. Csupán jelezni szerettük volna azt a nem mindig tudatosított1 tényt, hogy egy-egy felfedezés nem a semmiből születik, s hogy különösen a műszaki újdonságok igen gyakran több alkotó fáradozásainak köszönhetően válnak valósággá. Ebből persze időnként komoly bonyodalmak is támadnak, hiszen dönteni kell az elsőség kérdésében, főleg anyagi természetű okok miatt. Már a múlt században nyilvánvalóvá vált, hogy a műszaki vívmányok segítségével jelentős nyereségre tehet szert az, aki elsőként lép. Sajnos a pénz nagy úr, és nincs tekintettel emberi nagyságra, erkölcsi megfontolásokra. A lángész és az anyagi siker csak ritkán párosul, általában a nagy hasznot azok vágják zsebre, akiknek vajmi kevés közük volt a felfedezés vagy a találmány megszületéséhez. Annyi nagyszerű felfedezéshez és találmányhoz hasonlóan a villanykörte sem csupán egyetlen ember müve. Sokan megpróbálkoztak a megalkotásával, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy teljesen sikertelenül. Már a múlt század harmincas — negyvenes éveiben felismerték, hogy az angol Davy által felfedezett Ívfény egyenletesen és viszonylag hosszú ideig világít, ha a világító szénrudacskákat légüres térbe helyezik. Ez a tény két irányban is ösztönözte a kutatásokat. Egyrészt igyekeztek minél olcsóbb és egyszerűbb izzószálat találni, másrészt folyamatosan tökéletesítették azokat a berendezéseket, amelyek segítségévei nagyobb vákuumot lehetett előállítani. Nagy lépést tett az ívfénylámpák tökéletesítése területén egy párizsivá lett orosz hadmérnök, Pavel Nyikolajevics Jablocskov, aki fele annyi égő segítségével tízszer nagyobb fényözönt zúdított a koncerttermek belsejébe és az utcákra, mint az addig használatos gázégők. A zajos siker ellenére Jablocskov már a múlt emberének számított, hiszen az ivlámpák jóval több energiát igényeltek, mint amennyit az akkori villanygenerátorok folyamatosan termelni tudtak. Ez kihívást jelentett a villanyáram-termelés korszerűsítéséért fáradozók számára is. Az angol Joseph Wilson Swann viszont úgy gondolta, hogy a villanyégők áramfogyasztását kellene úgy csökkenteni, hogy a teljesítményük és a fényerejük lehetőleg ne változzék. Egy amerikai kortársa — akinek a nevét majd a kedves olvasóknak kell kitalálniuk — vele egyidőben hasonló problémák megoldásán fáradozott, és ők ketten szinte ugyanabban az időben jutottak el az ipari méretekben is gyártható villanykörtéhez. Az amerikai azonban nem érte be a villanyégővel, hanem számos találmányával tökéletesítette azokat a szerkentyűket is, amelyek az égők számának lényeges gyarapítását, az áramelosztást és működésük biztonságát tették lehetővé, s ugyanő szerzett nagy érdemeket az egyes városnegyedek megvilágítását lehetővé tevő hálózatok kiépítése terén is. A szénszálas villanyizzó azonban nem jelentette az utolsó állomást a világítótestek körében. A XIX. század végén és a XX. század első évtizedeiben újabb égőfajták jelentek meg. A szénszálat fokozatosan kiszorították a nagyobb élettartamú wolframszálak, s időközben azt is felismerték (az amerikai Irving Langmuir), hogy a légüres tér helyett célszerűé az üvegbúrában semleges gázból álló közeget alkalmazni. A magyar Bródy Imre ismerte fel, hogy kriptongáz alkalmazása esetén érhető el a legnagyobb hatásfok. Ezekkel a kutatásokkal párhuzamosan születtek meg az első fénycsövek, amelyekben az elektromos feszültség gázkisülést idéz elő. Az egyes gázok különböző színnel világítanak (a higanygőz kékeszöld, a nátriumgőz vakító sárga), ezért olyan gázokat igyekeztek keresni, amelyek fénye erős ugyan, de nem kellemetlen, így jutott el George Claude 1910-ben a neonhoz, és a párizsi Grand Palais-ban bemutatta az első neoncsövet. — lamér — Kérdésünk: Ki volt az a nagy amerikai feltaláló, akinek nagyon sok műszaki találmányt köszönhetünk, s aki az izzólámpa megalkotásában Is fontos szerepet játszott? 1) Thomas Alva Edison 2) Michael Faraday X) Joseph Pulitzer Kérjük, hogy válaszaikat levelezőlapon, postafordultával küldjék szerkesztősegünk elmére. NyÁR.1 Li J Vfc I-'1-.I- N V ./h l Vb N / ?88 lOOfLfKTIIOMfK Nyári képes versenyünk támogatói: TKD Elektronik, HŐS,, Agris, Berkes Tibor, Ág Press, Garancia Üzletház, DE LUX. Jaskovy rád 5b 07 37 73 61 37 73 62 ax 07 377364 pV^OOA Mlav-ia ^ HŐS SLOVENSKO A HÉT 1
