A Hét 1993/2 (38. évolyam, 27-52. szám)

1993-07-02 / 27. szám

Május utolsó hétvégéjén rendezték meg Galántán a IX. Kodály Napokat, a hazai énekkari mozgalom kiemel­kedő seregszemléjét. A versenyző kórusok szombaton este a járás falvaiban templomi hangversenyeken vettek részt. A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete a helyi körülmények mérlegelése után úgy döntött, hogy a művelődési házban tartja a rendez­vényt. A vendégkórusok karnagyaival és vezetőivel a versenyen való sze­replésről, az esti koncertről, élménye­ikről, benyomásaikról beszélgettünk. — Hogyan érezték magukat az idei Kodály Napokon? Papp Katalin: — Nagyon sok készü­lés után érkeztünk Galántára, a IX. Kodály Napok kórusfesztiválra. Iga­zán szívélyes fogadtatásban része­sültünk. A szervezéssel kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy már több­ször is voltunk ezen a rangos sereg­szemlén, de a szervezés ilyen magas fokú összmunkájával még nem talál­koztunk. A sok szereplőről való gondoskodás igazán színvonalas. Az előző két alkalommal kórusunk, a párkányi női kar aranysávos minősí­tést ért el. Kórusunk alapítója Gulyás Györgyi volt, akitől később én vettem át a stafétabotot. Adamovics Matild: — Az újvári női kamarakórus még nagyon fiatal csa­pat, mindössze fél éve énekelünk együtt rendszeresen. Ennek ellenére úgy érzem, a versenyen sikerült a maximumot nyújtanunk, s nagyon jól érezzük magunkat. — Milyen volt a verseny? Papp K.: — A felkészülést nagyon sok próba előzte meg. Izgultunk nagyon, s tudatában vagyunk hibá­inknak is. Végül is a színpadon úgy sikerült feloldódnia a kórusnak, hogy mikor befejeztük a szereplést, érez­tem, ez jó volt. Az idei Kodály Napok zsűrije az értékelés során meglepett bennünket. Tízéves fennállásunk alatt, noha már külföldön is verse­nyeztünk, sehol sem találkoztunk ennyire egyoldalú értékeléssel. Ön­kritikát gyakorolva is megjegyezném, hogy a zsűri csak a negatívumokat sorolta fel, egy szóval nem biztatta a kórust. Pedig aki kórussal dolgozik, tudja, mennyi lemondással, önfegye­lemmel jár a próba, a felkészülés. Gyarmathy Zsuzsanna: — Közöt­tünk több fiatal anyuka van, akik gyermeküktől vonták el a boldog együttlét óráit, hogy áldozzanak a kórusmuzsika oltárán. Mindannyiun­kat nagyon meglepett a zsűri negatív értékelése. Hibáink tudatosítása mel­lett jólesett volna rámutatni a pozití­vumokra is... Mert ha csak egy kevés szóval értékelték volna a jót is, növelték volna az önbizalmunkat, s ez erőt adott volna a további munká­hoz. Papp K.: — Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, s főleg Felső- szeliben, a művelődési otthonban sikerült ismét önmagunkat adnunk. A közönség tapsvihara is éreztette ve­lünk, hogy érdemes folytatni. — Milyen érzéssel álltak a szeli közönség elé? Adamovics M.: — Mikor megtudtuk, hogy Felsőszeliben nem templomi hangverseny lesz, hanem másutt lépünk fel, bizony meglepődtünk, s engem csalódás ért. Ugyanis a kettő között nagy különbség van. De azért örülök, hogy sikerült az előadás. Papp K.: — Mi szerencsésebb hely­zetben voltunk, mert már több éve énekelünk, s így volt miből a műsort az adott körülményekhez igazítani. — Mit adott Önöknek a rendezvény, mivel gazdagodtak? Papp K.: — Szeretnék még egy momentumot a mai napból feleleve­níteni. A versenyző kórusok már izgatottan várták az értékelést, s hogy az idő gyorsabban teljék, valaki népdalt kezdett énekelni, s a többiek is bekapcsolódtak. Szinte zengett a magyar népdal, s egynek éreztük magunkat, szóval ezek azok a fel­emelő pillanatok, amelyek az ünnepet még fényesebbé teszik, s ezáltal az izgulás percei is felejthetetlenek. — Van-e alkalma a kórusnak fellépéseken is részt venni? Lužica Helena: — Az újvári női kar rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, mint például az új művelődési otthon átadásánál, illetve a Czuczor Gergely Napokon is éne­keltünk. Nevelőhangversenyeket tar­tunk. A Kodály Napok az első verseny, amelyen részt vettünk, de bízunk benne, hogy a folytatás még jobb lesz. Papp K.: — Nálunk már hagyomány, hogy a párkányi kórus karácsonyi hangversenyt ad az esztergomi szim­fonikus zenekarral. Nyaranta kihasz­nálva az iskolai szünetet, többet utazunk, Ausztria, Erdély, Magyaror­szág, Németország városaiba, ahol templomi és városi rendezvényeken szólaltatjuk meg a régi és mai szerzők szebbnél szebb műveit. — Úgy érzem, befejezésül leszö­gezhetjük, hogy a kórusmuzsika ün­nepén énekes és hallgató egyaránt örült a zene összetartó erejének, s megtalálta azt a lelki harmóniát, melyet a zene hullámhosszán gene­rációk adnak tovább, és melyet az együvé tartozás melegsége hat át. MÉSZÁROS MAGDOLNA Fotó: Görföl

Next

/
Oldalképek
Tartalom