A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
OTT JÁRTUNK ZÁRÓRÁIG MINDIG VAN REMÉNY • •• "... az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet." (Victor Hugo) Ék Lévai Edit é$ Papp Béla Tóth látván: — Ha megtalálom az Igazit, esetleg megnősülök ► Mindhárom pár Szentpéteren Ismerkedett meg... TÁRSKERESŐK KÖZÖTT SZENTPÉTEREN Magányosok, társtalanok — siránkozva vagy zokszó nélkül viselik nyomasztó egyedüllétüket. Akadnak, akik idővel megbékélnek sorsukkal, mások minden lehetőséget megragadnak, hogy társra leljenek. A "szeretet koldusairól" szóló dal jut az eszembe: "... gazdagságuk a türelem... Vess egy pillantást feléjük, ők se mások, mint te meg ón! Amit keresnek, az a szerelem...". Hiszen sokat jelenthetnek egy független ifjúnak a barátai, egy özvegy vagy elvált embernek a gyermekei (ha egyáltalán vannak), ám az EGYETLENT nem pótolhatják! Mivel hétről hétre levelek tucatjai érkeznek lapunk "Magányosok klubjába", továbbá egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Szentpóteri Művelődési Központ által negyedévente megrendezésre kerülő "Magányosok—társkeresők találkozója", ezért február 20-án immár negyedik alkalommal adhattak egymásnak randevút a partnerre vágyók e hagyományos, kultúrműsorral gazdagított bálon. A kultúrház táncterme zsúfolásig megtelt, ami kb. 170 résztvevőt jelent. Ez alkalommal a szebbik nem képviselői voltak többségben, javarészt 30—45 óv közöttiek, de akadtak huszonévesek, sőt nyúgdíjaskorú hölgyek és urak is. Eleinte még javarészt külön-külön csoportosultak a két nem képviselői. Ám a jó zenének és a találékony, vendégszerető szervezőknek köszönhetően egyre inkább oldódott a kezdeti feszültség, párocskák népesítették be a táncparkettet. Hiszen a talpalávalót az ismert "Zsuzsi és a két jómadár", azaz a Profil együttes szolgáltatta, és a betótműsorok is lazításra ösztönözték a jelenlevőket. A helyi színjátszó csoport tagjai két vidám jelenettel, a táncosok pedig a "Palotással" szereztek kellemes perceket mindnyájunknak. Farsang lóvén nem hiányozhattak a jelmezes mókamesterek sem, sor került tombolahúzásra, szívtáncra és néhány társkereső önként rögtönzött műsorára. Sajnos, néhány bálozó kedvét szegte a tv-stáb forgatása — érthető okokból... Az éjszaka fénypontját képezte annak a három párnak tortával és virágcsokrokkal való megajándékozása, akik az előző találkozók valamelyikén találtak egymásra. Először közülük a LÉVAI EDIT— PAPP BÉLA kettőst kaptam mikrofonvégre, hogy meséljenek önmagukról és arról az emlékezetes holdvilágos éjszakáról. Szavaikból kitűnik, hogy érdemes volt ellátogatniuk Szentpóterre: L.E.: — Kitanult szabó- és varrónő vagyok, félig rokkant, egy ideje pedig munkanélküli. Kilenc éve özvegyként élek Komáromban. Bár van három nagyfiam és egy nyolchónapos kisunokám, a legtöbb emberhez hasonlóan ón is társra vágytam. Ezért kigondoltuk a szomszédasszonyokkal, hogy szétnézünk a magányosok találkozóin. Voltunk Érsekújvárban és Szentpóteren is két alkalommal, aztán tavaly május 16-án összeismerkedtünk Bélával. Járatom A HÉTet, s abból szereztünk tudomást erről a rendezvényről... P.B.: — Búcsi kőműves vagyok, régebben elváltam, van egy tizenhat éves fiam. Tulajdonképpen elég jól viselem a magányt, ezért nem járogattam társaságba se, ám már többször olvastam erről a találkozóról, és elhatároztam, hogy körülnézek itt. Egyedül utaztam, autóbusszal, ahol többször összenóztünk Edittel. Majd kiderült, hogy ugyanaz az úticólunk. A bálon felkértem őt táncolni, egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak, és a program után megbeszéltünk egy randit keddre. Tulajdonképpen már vasárnap este be akartam menni hozzá Komáromba, de közbejött valami. De nem bírtam keddig várni, és már hétfőn meglátogattam. Kb. az ötödik találkozáskor már azon spekuláltam, hogy elveszem feleségül, mivel nagyon jól megértjük egymást. Hamarosan 2 A HÉT
